Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-72

64 72. országos ülés márczins 6.1882. Az első követelmény iparunk emelésére szerintem az, hogy a magyar iparosság számára legelső sorban biztosittassék Magyarország piaeza, hogy itt a maga piaczán azon dolgokkal, melyeket produkálni képes, a külföld versenyétől meg legyen óva; és ennek egyszerű megoldása a külön vámterület. {Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert az átalánosan el vau ismerve, hogy iparunk rendkívül hanyatlott és hogy annak űzői valósággal majdnem az inség legszélső határára jutottak. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Hogyan lehet egy beteg ipart és átalában véve egy fejlődő ipart, valósággal egészséges alapon támogatni és azt felvirágoztatni? Talán az által, hogy a külföld versenyének tesszük ki ? Hiszen azzal nem versenyezhet. Vagy talán az által, hogy a szükségleteket, melyeknél nagy összegekről van szó, versenyre bocsátjuk és azt mondjuk : magyar iparos, a ki mert ínséges vagy. vedd fel a versenyt a jól felszerelt külföldi iparral és akkor oda állítjuk a rátiót, hogy mi, mint magyar állam, elfogadjuk a munkát attól, a ki olcsóbban és jobban dolgozik. Tehát ebben ki van fejezve, hogy sajnáljuk a magyar iparost, de minthogy a külföldön jobban és olcsóbban dolgoznak, okvetlenül oda fordítjuk az összegeket. Azon állapotban, a melyben most a magyar ipar van, nem ilyen politika kell. Én azt mondom, hogy bizonyos dolgoknál a gyengébb kivitellel is beérem és kiadom a magyar iparnak az összeget, hogy jobban berendezhesse magát. Ez az én iparpolitikám, a melyet szemben a most követett politikával inaugurálni kívánnék; melylyel annyira mennek, hogy a ministerelnök ur Debreczenben is iparkodott neki propagandát csinálni, mikor a műipart helyezte első sorban. A hadseregre való tekintetből a transactio nem fog sikerülni. És én gr. Zichy Jenő határozati javaslatát csak azért irtani alá, mert bárhonnan jöjjön a hang, bárhogy adassék elő a képviselőházban egy indítvány, melynek az a czélja, hogy a magyar ipart támogatni kell, azt én alá irom. (Helyeslés a széhS balon.) Nekem t. ház az a megjegyzésem van, hogy a műiparnak előtérbe való tolása nem az, a mire Magyarországnak szüksége van. A műipar egyátalában az ipari állapotok felső rétege, tehát már önmagában követeli, hogy egy erős alsóbb rétege legyen. A inuipart sehol és soha elszegényedett társadalom nem támogatta, mert hiszen el lévén szegényedve, nem is támogathatja. A műiparnak ott van helye, a hol a társadalom a maga feleslegéből költ, hogy a maga kényelmét megszerezze. Hiába fogunk felállítani ipariskolát, mtífaragó intézetet, képzőművészeti akadémiát, a magyar társadalom oly szegény, hogy annak productumait nem vásárolhatja és ennek következménye az lesz, hogy azon jobb erők, melyek a műfaragó intézetben kiképeztetnek, nem itt fognak megtelepedni, hanem nagyobb ügyességüket kiviszik a külföldre, ott fogják értékesíteni. Szerintem e téren csak egy törekvésünk lehet, t. i.az ipart ugy felfogni, hogy miként lehet azt elérni vele, hogy mi megerősödjünk, meggazdagodjunk. És itt következik az, hogy mi nyers terményekben vagyunk leggazdagabbak, tehát a nyerstermények első fokú átdolgozása és azoknak ilyen formában nagy tömegekben a külföldre való szállítása volna az irány, a mely Magyarországra valósággal kifizetné magát. Ott látjuk donga - iparunkat és igy száz meg száz egyéb ág, a melylyel nem oda kell törekedni,, hogy műfaragványokban a külfölddel versenyezzünk, hanem hogy iparkodjunk a külföldnek azt nyújtani, a mit ő magasabb ipara által valósággal nagyobb értékre emelhet, maradván mindamellett elég tiszta haszon. Én tisztelettel vagyok azon törekvés iránt, a melyet gr. Zichy Jenő t. képviselőtársam oly nagy buzgalommal fejt ki a magyar társadalom kebelében; de én szivesebben látnám ezt a működést azon nyomokon, melyet gr. Széchényi István követett, semmint azokon, a melyeketvalósággal csak a külső csillám, fényes szónoklatok és gyenge siker jellemeznek. Én igenis szükségesnek tartom, hogy legyenek agitátorok, hogy legyenek olyanok, a kik a közönség előtt folytonosan ezeket az érdekeket hangoztassák; de legszebb és legbiztosabb ezen a téren mégis csak a tett. És itt épen kívánatos, hogy azokban a körökben, a hol t. képviselőtársam oly otthonos, a hol neki annyi befolyása vau, a hol még jelenleg is a magyar társadalom leggazdagabb és leghatalmasabb rétegei találhatók, ne erre a külső csillogásra, ne arra a dicsőségre fektessenek súlyt, hogy egy kevésbé vagy jobban sikerült kiállításnak, a melynek végül relatív az értéke és becse, úgyszólván belépti díjaiból rakjunk magunk alá talapzatot a mi dicsőségünknek, hanem valóságos alkotással, jó példával buzdítsuk tettre mindazokat, kik kedvezőbb anyagi körülmények között vannak, hogy ne csak az ügynevezett pártolás, hanem a tett mezejére lépjenek. Nem akarok erre nézve közelebbről nyilatkozni, csak azt az egyet akarom még jelezni, hogy az ilyen mozgalmak iránt az én tapasztalatom szerint, a mely pedig nem csekély, mert én résztvettem az iparosok mozgalmaiban, nagy tartózkodás uralkodik a voltaképi iparoskörökben ; nagy tartózkodás uralkodik, mert nem egyszer történt már, hogy a kiegyezés megújítása időszakában egyszerre azt láttuk, hogy befolyásos, szép hangzású névvel bíró férfiak kiléptek a sorompóba és kezdték fejtegetni az ipar fontosságát, szükségességét; és tartott ez a lelkesedés, ez a biztatás folytonosan addig, mig