Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-72
72. országos ülés márczins 6. 1882 63 fektetve, hogy az illetők törvény által kényszeríttessenek a társulatokba való belépésre. Ez a reactió jele, mely egyenest a korlátlan iparszabadság ellen fordul és a mely világosan bizonyítja, mily menthetetlen hiba volt minden átmenet nélkül egy oly szervezetet szétrobbantani, a minő a czéh volt. Minden gondolkozó ember, a ki visszaemlékszik a czéhrendszerre, tudja, hogy a czéh, mint szervezet nem volt rossz, de hogy az idő folyamán elfajult. Az tehát, a ki komolyan akart volna javítani és a k? számolt a társadalom akkori viszonyaival és állapotával, bizonyára távol tartotta volna magát attól, hogy a reformálás helyett a kész szervezetet elvesse, mert midőn a czéh eltörültetett, a helyett, hogy reformáltatott volna, következett ez állapot, a melyről azt mondják, hogy korlátlan iparszabadság, de magyarán kifejezve anarchia. A hol pedig az anarchia beüt, ezen elemeket ismét összegyűjteni végtelen nehéz és bajos. Óhajtom, hogy az iparosok ismét társulatokban találkozzanak, mert én elismerem azt, hogy vannak érdebek, melyeket társulati utón lehet előmozdítani, lehet megvédelmezni. Már magában véve a testületi szellem is fejlesztő hatással bír a társadalom minden terén. De nem akarom most sem, a mit az iparosság követel: t. i. a kényszernek odáig való fejlesztését, hogy minden iparos, tekintet nélkül az ipar ágára, melyet üz, egy társulatba beállani kénytelen legyen, mert az ilyen összefoglalt, mindenféle ágú iparosokból összealkotott társulatokban az érdekek túlságosan összetorlódnak és az ellenségeskedés nincs kizárva. Másodszor itt egy okos, gondos, valóságosan az iparág fejlesztésére irányzott vezetés majdnem absolute lehetetlen, ugy hogy az ily társulatoknak mást, mint bureaucraticus vezetését elgondolni nem is lehet. De ez nem az, a mit az ipartársulatok elérni óhajtanak. Én tehát a társulást kivánom, de ellenkezőleg, mint régenten volt, midőn az egyes iparágak czéfaekhez tartoztak, most a rokon iparágak alkossanak csoportonkint egészséges, fejlesztésre alkalmas társulatokat, melyekben azután ezen csoport-iparágaknak—-pl. a fémipar, bőripar stb. — emberei találkozván, szélesebb alapon fejleszthetik, előmozdíthatják a maguk érdekeit. Ezt kívántam megjegj r ezni azokra, miket Göndöcs képviselő ur itt e házban megérintett. Áttérek most t. ház, azokra, miket gr. Zichy Jenő t. képviselőtársam elmondott s a mik az ő határozati javaslatában benfoglaltatnak. Kijelentem, hogy a határozati javaslatot magam is aláirtam s már most bátor leszek e tekintetben nézeteimet a t. ház előtt előadni. T. ház! Én a gr. Zichy Jenő által röpiratban is közzétett fizetési mérleget átnéztem és kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy ezek a számtételek ugyan nagyon érdekesek, a csoportosítás maga is érdekes, hanem ez — akár pénzügyi, akár nemzetgazdasági szempontból vesszük is a dolgot — mindenesetre csak ephemer becsű, mert ennek absolute semmi állandó értéke nincs. Ez egy adott időpontban a statasquo-nak feltüntetése, mely a legközelebbi hónapban vagy évben változásnak van alávetve. Én azt vártam volna t. képviselőtársamtól, hogy ő, a ki oly élénk munkálkodást fejt ki az ipar terén, határozottan állást foglaljon azon alapon, a hol én ugy vélekedem, hogy csupán ott lehet valósággal magyar ipar fejlesztéséről és védelméről szólani. Ez az iparvédelem kérdése. A t. ház és a t. képviselőtársam meglehet győződve, hogy bárhol szólunk mi hozzá akár iparügyünk, akár miféle valóságos fontos nemzeti érdek fejlesztéséhez, előbb - utóbb mindig találkozunk egy akadálylyal, melylyel ezen az alapon, a melyen a jelenlegi kormány s a jelenlegi rendszer fennáll, nem birunk megküzdeni, t. i. az 1867 : XII. t.-czikkel. Ezen törvényczikk tegnapelőtt is akadályul állíttatott fel a minister ur által a képviselő ur fejtegetései ellenében. Az igen t. képviselő ur kívánja, hogy a hadsereg szükségletei a quota arányában a magyar ipar által fedeztessenek. A t. minister ur rögtön kiemelte a fegyverek kérdését. Erre nézve a t. képviselő ur kifejezte óhajtását, mely szerint ő kívánja, hogy Magyarországnak saját arsenálja legyen. De t. ház, mi, kik e padokon ülünk, akként vagyunk meggyőződve, — habár én csak a saját magán véleményemet fejezem ki, de azt hiszem, hogy társaim is akként vannak meggyőződve — hogy nincs arra eset, hogy a jelenlegi közjogi alapon az osztrák illetékes körök valaha megengedjék, hogy Magyarországon arsenál állittassék. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A mi egyszer katonai dolog, a mi egyszer hatalmi kérdés, az itt Magyarországon határozottan csak osztrák intéző befolyás alatt türetik meg. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az pedig, hogy arsenál állittassék, a mely már magában véve az önállóság keretébe illik bele. mely a hatalom fejlesztésére van irányulva, azt semmiféle Reichskriegsminister, sem az ő környezete soha sem fogja megengedni. (Igaz! Ugy van! a szélsb' baloldalon.) Ajánlják a magyar iparnak és kereskedelemnek a képviselő urak és Zichy Jenő képviselő ur is nagy propagandát csinál a dolognak: „Keletre!" mások „tengerre!", mások ismét „Nyugatra magyar!" Bocsánatot kérek*, beteg embert nagy útra küldeni nem tanácsos, (Tetszés a szélső baloldalon) már pedig a mi iparunk, kereskedelmünk, melyet mi Keletre, Nyugatra, a tengerre akarunk küldeni, beteg. (Kozbe$zólás a szélső baloldalról: De mennyire!)
