Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-72

62 72. országos ülés inárczius 6. 1882. sági akadémiát, hol parallel német tanfolyam létezik. Magában véve azon rendszer, mely szerint az akadémiai oktatás Magyarországon ma folytattatik, Magyarországra nézve semmikép sem irányadó, mert azt minden nagyobb birtokos tudhatja, hogy mindazon ifjaknak, kik a magasabb gazdasági tanfolyamot elvégezték és kilépnek az életbe, a gyakorlatban egész átalakulási processuson kell keresztülmenni, hogy ezek ugyan a theoriába be vannak vezetve sokszor oly dolgokig, hová őket bevezetni valósággal szükségtelen, mert ott egészen a hypothesisig menő oktatás gyakoroltatik, holott azokra a dolgokra nézve, melyek legelső sorban szükségesek, hogy t. i. az iránt legyenek tájékozva, mi a valóságos rationális magyar foldmívelés és magyar gazdálkodás, mely minden tekintetben speciális, mint a magyar föidalakulása maga is speciális, mentül kevesebb oktatást nyernek, ugy, hogy nekik valósággal a theoriából át kell menni az empirismusba s azután az empirísmusban az, a melyik el nem kallódik s a melyiknek van annyi lelki ereje, hogy magát a gyakorlatban tovább képezze, az érvényesül. Én, t. ház, nem bírtam volna azzal a bátorsággal, hogy egy esetleg felállítandó magyar alföldi mezőgazdasági magasabb tanintézetre nézve kijelöljem a helyet. Meglehet, ha így tettem volna, ugy tetszett volna, hogy én a magam érdekében azt a kerületet tolom előtérbe, melynek képviselője vagyok. Én Szegedre nézve óLajtom, hogy az jövőben a harmadik egyetem székhelye legyen, de nem hiszem, hogy most itt volna az idő és alkalom arra, hogy ezt bővebben indokoljam. Én egy magasabb gazdasági tanintézet felállítását okvetlen szükségesnek tartom, de azt semmiféle városhoz nem kötöm. Ez sem czélszerüségi álláspont, mert ha én ki akarnám fejteid azt, hogy mit óhajtok én a gyakorlati kivitel tekintetében, csak azt mondanám: mindenesetre ott kell felállítani a magasabb tanintézetet, hol annak minden előfeltétele, t. i. a kitűnően kezeit gazdaság megvan. Én részemről olyan ponton és olyan helyen szeretném ezt, mint gyakorlati ember, ki a magasabb oktatást sohasem kívánnám a fővárosba hozni, mint a minő pl. Mezőhegyes, hol egy kiváló álattenyésztési telep és egy kiválóan berendezett gazdasági telep van olyan, mely kevésbbé experimentál és kevésbbé olyan, mint az Albrecht főherczeg jószágai, hol u. n. uri passiók űzetnek, hanem a hol egyenesen a haszon tekintetében gazdálkodnak, mely tehát inkább van arra hivatva, hogy az ifjúságot a dolog gyakorlati oldalába vezesse be. En tehát Göndöcs í. képviselőtársammal egyetértek abban, hogy a magyar alföldön valósággal égető teendők vannak a mezőgazdasági oktatás terén. Kívánom, hogy első sorban kiválóan a földmívelési iskolák létesíttessenek, mert az egyszer kétségbevonhatatlan tény, hogy nincs magyar alföldi város, mely ilyen iskolák felállításához a tőle telhető legnagyobb áldozatkészséggel hozzá ne járulna. Megérintette Göndöcs t. képviselőtársam a gyümölesészetet, a méhészetet és több ilyen valósággal hasznos és gyámolításra valósággal érdemes ügyet. Felhozta azt, hogy óhajtaná, hogy azon díjakat, melyeket eddig lóversenyek díjazására fordítottunk, inkább fordítsuk ezen hasznos dolgok előmozdítására és azzal a kisebb összeggel, mely jelenleg e czélokra a budgetbe föl van véve, inkább érje be a lóversenyt kultiváló sport-világ. Nekem erre volna egy megjegyezni valóm. Én a lótenyésztést Magyarországra nézve igen fontosnak és szükségesnek tartom; az anyag nemesítését óhajtom, miként minden gondolkozó ember. Azonban a lóversenyeket véve, be kell vallani mindenkinek, a ki közelebbről tanulmányozta azokat, hogy ezek egyik neme, a közönségesen rendezett hajszalóverseny, elfajult, a mint hogy ezzel szemben már keletkezett is egy kis reaetió, mert tapasztaljuk, hogy évről évre mindinkább az ügeíöversenyre lesz fektetve a fősúiy és nem arra a hazárdjátékra, a melynek egyik oldala a megbocsáthatatlan állatkínzás, másik oldala pedig a totalisateur képében épen oly erkölcsrontó, mint akár a lutri, vagy a bazardkártyajáték. Akármi ;ép fogja is fel valaki a dolgot, mióta olvassuk a legelőbbkelő sportlapokban folytonosan a felhívást és a biztatást a közönséghez, hogy mily kellemesen lehet nyerni a totalisateurnél; mióta ez a hazárdjáték épen oly géprendszerbe hozatott, mint Monaco roulette-je: tapasztaljuk, hogy a szegény középsorsú polgár kimegy a lóversenytérre s a nélkül, hogy fogalma lenne a ló alkatáról vagy képességéről, a vak szerencsére bízza magát és ott hagyja keservesen szerzett forintjait. Én a lóversenyek támogatását óhajtom, de csak észszerű alapon, ugy, hogy a lóverseny ne legyen hazárdjáték, hanem legyen az, a minek Széchenyi tenni akarta: a lónevelés előrehaladásának próbatétele, az anyag folytonos javítása és nemesítése. (Helyeslés szélső baloldalon.) Felemlítette t. képviselőtársam az ipartörvény revíziójának szükségességét. Engedje meg a t. ház, hogy erről igénytelen nézeteimet egy pár rövid szóban elmondhassam. (Halljuk!) Mindnyájan, a kik tagjai vagyunk a jelen országgyűlésnek és a kik tagjai voltunk a múltnak, tudjuk, hogy özönével érkeznek a képviselőházhoz az iparosok részéről az ország minden vidékéből kérvények, melyekben az ipartörvény revisióját sürgetik. Bennök a fősúiy arra van