Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-71
56 71, országos ülés márczius 4. 1882. seggel elismerem — és ezt kötelességemnek is tartom kijelenteni — hogy csalódtam benne; mert mióta a magyar ministerium fennáll, Magyarország közgazdaságára nézve valamennyi ministert összevéve nem tett annyit, mint épen a t. minister ur. (Élénk helyeslés.) Erre nézve legeklatánsabb bizonyítékképen hozhatom fel azt is, hogy róla egyik első rangú ellenzéki hírlap is ugy nyilatkozott, hogyha az ő jóakaratán állana, még az akáczfán is czitrom és narancs teremne. Ezek után áttérek t. ház, azokra, a miket az előttem szólott képviselőtársaim felhoztak. Zichy Jenő képviselőtársam azt említi fel, hogy Magyarországban — s ebben tökéletesen igazat adok nékie — átlag 8 3 A frton kél el egy hektoliter bor, mig Franciaországban egy üveg pezsgő ára 3—4 frt. De midőn ezt készséggel elismerem, megvártam volna tőle, hogy bizonyos coneret javaslatokat fog előterjeszteni, melyekhez egyéni támogatásomat igénybe vehette volna, azonban fellépése azon hibában szenvedett, hogy csak nagy alapvonalakban, mintegy programmot adott, de az okok és következtetésekre nézve tüzetesen nem mondott semmit, mert épen azt, hogy a franczia borok 3—4 frton kelnek Magyarországon, megbocsásson, épen főuraink okozzák, kiknek a magyar bor nem tetszik; ők szükségleteiket, bár néha roszabbakkal, de mégis mindig franczia borokkal fedezik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi beadott határozati javaslatát illeti, azt üdvösnek és helyesnek tartom, de meg kell jegyeznem, hogy azon alapon, a melyen áll ő és a minister, azt elérhetőnek nem tartom, mert a mig Ausztriával közös vámterületen állunk — s ebben igazat adok a ministernek — e czélt soha el nem érhetjük (ügy van! a szélső baloldalon) Sajnos, Zichy Jenő képviselőtársam most sem mondja ki egész határozottsággal, legalább nem vettem ki szavaiból, hogy külön vámterületet kivan-e .... Gr. Zichy Jenő (közbeszól): Külön vámterületet. Szalay Imre: Ha ez igy van, akkor elismerem, hogy nemcsak nagyhangú szavakat dobott ki a világba, hanem azok érvényesítésére is törekszik. A mi Göndöcs tisztelt képviselőtársam figyelemmel és bizonyos szeretettel hallgatott szavait illeti, mert nemcsak képviselőtársamat, hanem szakember-collegámaí is tekintettem benne, ő egyik téren, én a másikon működvén hazám előmenetelén. Azonban mint látom, odajutott, a hol én-voltam, t. i. a szakemberek azon hibájába, hogy mindig azon szakot tartják a legfőbbnek, a melyen működnek; t. képviselőtársam összehasonlítást tett az egyes ágak közt, ő a méz, gyümölcstermelést, a lótenyésztéssel szemben hozta fel s szakemberek hibája szerint valamely szakma iránti előszeretet miatt az övét legjobbnak tartva, a másik ágat felüllicitálni igyekezett; ez pedig a közjónak mindig ártalmára van. Áttérek most felszólalásom tulajdonképi tárgyára, határozati javaslatom elfogadására kérvén a t. házat. Hat évvel ez előtt indítottam meg egy mozgalmat e házban, mely a gyártott borok eltiltására irányult. A ház felszólalásomat annyi rokonszenvvel kisérte, hogy indítványomat elfogadta és a módozatok megállapítása végett kiadta a pénzügyi bizottságnak. Azóta hat év telt el; azon bajok, melyek 1876-ban fennállottak, nem hogy kevesbedtek volna, hanem szaporodtak* Akkor még Ausztria nem tiltotta el a borgyártást, sem Németország ; most pedig mindkét államban el van tiltva, hatóságilag üldöztetik és aki ennek daczára azzal foglalkozik, igen súlyosan bűnhődik érette. Nem akarok ráutalni azon anomáliára, hogy Magyarországon, mely mint agricol állam, terményei jövedelmét kivánja növelni, legyen józan nemzetgazda, a ki indokoltnak találná az amugy is túltermelés mellett a borgyártást, mig más államokban az talán indokolt volna. Épen azért, t. ház, nem szándékozván tovább untatni indokolásommal a t. házat, (Halljuk!) egyszerűen felkérem határozati javaslatom elfogadására, fentartván azon jogot, hogy a zárszó jogával esetleg élhessek. Duka Ferencz jegyző (olvassa): „Utasítja a t. ház, a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministert, hogy egyetértve a belügy- és igazságügyministerrel, még ez ülésszakban a gyártott borok eltiltásáról törvényjavaslatot terjeszszen elő." (Helyeslés.) Ivánka Imre: T. ház! Azok közé tartozván, kik a gróf Zichy által beadott indítványt nem irták alá, kötelességemnek tartom röviden elmondani az okokat, miért nem irtam azt alá. Ugy találom, hogy nyitott ajtókat betaszítani: meddő munka. Saját tapasztalásomból tudom, részint mint egyik nagyobb hazai vállalatnak igazgatója, mely vállalat saját initiativájából, de a kormány meghagyásából is kötelességének ismeri mindazt, mit csak Magyarországon használhatóan beszerezni lehet, itt megvenni és itt készítetni, részint mint a delegatió hadügyi albizottságának egyik tagja, ki az ottani tárgyalások és részletes pnhatolódzásokból meggyőződtem, hogy a hadsereg részére a beszerzések csakugyan minden tekintetben, a mennyire azokat Magyarországon eszközölni és a szükségletet kiállítani lehet, megfelelő arányban — a nyerstermények és bőrfélék pedig, mint a t. minister ur megemlítette még nagyobb arányban is — szereztettek be Magyarországon, mint az bennünket a quota szerint illetne. Nem láttam szükségesnek az indítvány pártolását. (Helyeslések.) És itt egy megjegyzést va-
