Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-71

71 országos ülés márezias 4 1882. 53 jlyen, meg amolyan nagy a hiány. Hát kérem, vájjon lehet-e azt mondani, hogy ez a tétel képét adja annak, hogy valamely államban a vagyonosodás, a vagyonosság, az értékek mennyisége emelkedőben, vagy szállóban van? Fel lehet-e e mellett venni azt, hogy egyeseknek, bankároknak, egyes földbirtokosoknak külföldön kötött kölcsöne micsoda további hézagot tüntet fel? Nem lehet, t. ház. Magánosok kasszáit megvizsgálni oly czélból, hogy vájjon miként áll az ország kereskedelme és ily szempontból fizetési képessége: ez keresztül nem vihető. De föl lehet-e venni azt, hogy ha valaki kölcsönt vett külföldről és azt ide benn investiálta, vájjon mi annak értéke azzal szemben, a mit kölosön vett, vájjon több-e, vagy kevesebb? Föl lehet-e venni, hogy a föld, a melyre kölcsönt vettek, emelkedett-e igy, vagy amúgy magasabb kultur-intézmények alkalmazása által? {Helyeslés jobbfelöl.) Fel lehet-e venni azt, hogy mennyire emelkedett saját marha-állományunk, ha nem számban, de értékben? Föl lehet-e venni azon áremelkedést, a mely netán magasabb borkezelésünk szempontjából mutatkozott? (Helyeslés jobbfelöl) Nem lehet, t. ház; már pedig méltóztassék megengedni, ezek nem egyszerű csekély kérdések, a melyeket ki lehetne a számításból hagyni, ezek nélkül azon theoria felállítását, hogy milyen az államnak fizetési viszonya, illetőleg, hogy mennyi pénzt kell neki beküldeni (Ügy van! a jobboldalon) és hogy mennyi pénz jön be a külföldről valamely államba és hogy közgazdasági szempontból jó volna-e egy államra nézve, ha ezen fizetési mérleg activ : ezt én, mondom a magam részéről el nem fogadom. Pedig különben határozottan elfogadom azon tételét, hogy maga az évenkinti állami deficit egy állam gazdagodásának vagy elszegényedésének szintén nem lehet képe. Megtörténhetik, hogy valamely államnak magának kincstára évenkinti plust mutat fel, a mellett pedig az egyes állampolgárok tömege apadjon, vesszen, nyomorogjon; és ellenkezőleg akkor, mikor deficit van, megtörténhetik, hogy az állampolgárok nagy tömege anyagilag és értelmileg gyarapodik. Ez a história számos lapjain adatokkal kimutatható. Nem kívánok kiterjeszkedni azon érdekes adatokra, melyek a forgalmi statisztikát illetőleg a t. képviselő ur által felhozattak. Nem bocsátkozom ugyanannak kritikájába, hogy vájjon már most egy évre, vagy több időre és mennyiben lehetne ezen adatokból következtetést vonni, nem kívánok annak kritikájába bocsátkozni, hogy a Julius hónapról szóló adatok helyesek-e arra, vagy nem. Gr. Zichy Jenő' (közbeszól): Ezt Mill és egyátalában a külföldnek első nemzetgazdái elfogadták! Kemény Gábor, földmívelés-, ipar- és kereskedelmi nünister: Nem állítom, hogy igen, sem azt, hogy nem. Megjegyzem, hogy ez minden egyes államban nézetem szerint saját speciális kérdés. Attól függ, hogy vájjon inkább nyersterményeket produkál-e vagy pedig gyári termékeket. Már ha a t. képviselő ur közbeszólására szabad egy kis kitérést tenni, ugy megjegyzem pl. azon kis kitérést, hogy pár évi tapasztalás szerint Fiuméből jelentékeny kivitel van Amsterdamba, de csak szeptember és október havában, mert a kivitel csak egy pár czikkre szorítkozik. Tehát, hogy melyik hónap legyen a mérvadó, erre nézve nem nyilatkoztam, hanem csak azt mondottam, hogy nem kívánok annak kritikájába bocsátkozni és azon határozati javaslatra kivánok áttérni, melyet a t. képviselő ur beszéde végén a t. ház asztalára letett. (Halljuk í) T. képviselőház! Elismerem én igen nagy fontosságát annak, hogy saját magunk hazai iparát emeljük. Meg vagyok győződve felőle, hogy ipari fejlődéseinknek egy harmonikus egészbenléte képes csak erőt, jólétet adni és biztosítani az országnak és annak összes polgárainak jólétét. (Ugy van! a jobboldalon.) Miután ezt hiszem és vallom, természetes, hogy én minden módon hazai iparunk előmozdítására, a mit okszerűen tenni tudok, a mit okszerűen kötelességemnek tartok megtenni, meg is teszem, de azon határozati javaslatot, a melyet t. képviselőtársam beadott, igy ezen alapon elfogadhatónak nem tartom. (Halljuk!) Legyen szabad t. ház ezen nézetemet igen röviden és egyszerűen indokolni. Ezen határozati javaslat mindenekelőtt kiterjeszkedik azon költségekre, a melyek vonatkoznak a közös hadseregre. Már t. ház, kérdem, milyen módon lehetne ez effektuálható ? Törvényt hoznánk talán, a mely utasítaná e tekintetben a hadügyministert, vagy talán határozatot, avagy törvényt, a mely e tekintetben a delegátiónak szolgálna állandó utasításul. T. ház! Sem az egyik, sem a másik nem lehetséges a fenálló kiegyezési törvénynek alapján. Egyébiránt legyen szabad megjegyeznem azt, ha elfogadtatnék is, nagyon problematicus volna e tekintetben a nyereség. A delegátió a nélkül, hogy e tekintetben speciális utasítást kapott volna, értette kötelességét és határozatot is hozott erre nézve, nemcsak, hanem gondoskodván arról, hogy az érvényesíttessék, ugy állunk, hogy egy és más iparczikknél és pedig olyanoknál, melyek igen jelentékenyek, teszem a bőráruknál, nem 30—31% arányában tesz megrendeléseket a közös hadügyministerium Magyarországban, hanem 40— 41—42% arányában. Már most bekövetkezhetnék az, hogy ha mi egyfelől azt mondjuk, hogy ha mindenből 30°/»-ig kell a magyar ipart részesíteni, felmerülne az a kérdés, hogy hát a miből nincs? vájjon azt át-