Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-71

54 71. országos ülés niárczias 4. ISS2számííaná a másikra? Itt új alkudozásokra, új kiegyezésre volna netalán szükség. Ez szerintem határozottan ellentétben van az 1867: XII. t.-cz. szellemével is. Tehát mindazon intézkedéseket, melyeket igy közvetlenül határozat alapján itt a t. képviselő ur kimondani ajánl, én elfogadhatóknak nem tartom. Utólagosan bátor vagyok utalni még arra is, hogy a nyersterményeknél nagyobb százalékot vesz a közös hadsereg Magyarországból, mint a quoía aránya, [ügy van! a jobboldalon) Ezt kénytelenek volnánk eedálni, mert másoknak volna igénye a 70°/°-ra. A t. képviselő ur ezen kormányt is utasíttatni kivánja arra, hogy mindent kizárólag a hazai ipar terményeiből véve fedezze az állani és a hatóságok szükségleteit. Ez, t. ház, nem új dolog a kormány előtt. A kormány igyekszik e tekintetben különben is megtenni annyit, a mennyit lehet, a nélkül, hogy ez iránt lett volna valami határozat. Kimutatások vannak kezemnél, melyek bebizonyítják azt, hogy ugy a ministeriumnál, mint a vidéken levő kisebb és nagyobb hivataloknál, állami hatóságoknál és vasutaknál is mi a hazai megrendelés, mi a külföldi. S kitűnik ebből, hogy a szükségletek legnagyobb része hazai iparterményekből és gyártmányokból fedeztetik, nem minden , mert a mindennapi szükségletet képező némely ezikk nálunk nem állíttatik elő. Legyen szabad ezek közül csak egy párt említenem, talán nem érdektelenek arra nézve, hogy mily stádiumban vannak iparviszonyaink. Csontgombot és fagömböt az országban nem készítenek, az úgynevezett gombkötő-gombot, azt igenis régóta igen ügyesen készítik; varrótűt nem készítenek , nem mondom, azokat a durva tűket, de finom varrótűt nem készítenek, gombostűt alig készítenek. Már pedig ezek mind oly szükségletek, melyek nélkül a jelenlegi czivilizált világban megélni nem lehet. Azonkívül puskát nagy mennyiségben kitűnőt nálunk nem készítenek, van ugyan egy pár kitűnő puskaműves, de puska kitűnő minőségben tömegesen nem állíttatik. elő. Ha az mondatnék már most, hogy kizárólag hazai czikkeket kell venni, mi történhetnék? vagy talán a minister megtenné e tekintetben a kivételt? Majd bátor leszek erre rátérni. Én, t. ház, a protectió mezején hajlandó vagyok igen messze menni a józan határok követelményei szerint. De hogy prohibitiót állítsunk fel, azt én t. ház, helytelennek tartom. Méltóztassék megemlékezni arról, hogy a 40-es években, midőn a magyar ipar iránt nagy érdeklődés és nagy lelkesedés volt, mikor a védegylet fennállott, mily rendkívül hirtelen előállottak a külföldi czikkek, melyek magyar czég alatt adattak el. Hogyan lehet azt megadályozni, ha száz érdek viszi az illetőket arra, hogy kijátszák. Ki tudja kootrolirozni, hogy az a nagy gyáros, a ki külföldön dolgozik és itt nálunk egy kis filialét tart, nem fog-e ennek czége alatt külföldi árúkat eladni. (Egy hang a szélső balon: Önálló vámterület!) Ténylegesen alig effectuálható a határozati javaslat. A törvényhatóságokra nézve közvetlen rendelkezési jogot a ministerium e tekintetben nem gyakorol. De azt tartom, hogy alig szükséges egyebet tenni, mint az ő hazafiságukra appellální, hogy mindenik, a mennyiben lehet, saját szükségleteit hazai produktumokkal fedezze és első sorban hazai produktumot vásároljon. A ministerium szükségletei még azon esetben is, ha a produktumok drágábbak, mint a külföldiek, hazai producensektől szereztetnek be. Legyen szabad itt névszerint felhoznom a ministeriumokat. A honvédelmi ministerium, melynek szükségletei igen számosak és tetemesek, évenkint nagy összegeket költ iparczikkekre és miután nem tudta az egyes gyárosoktól és iparosoktól beszerezni mindazt, a mire szüksége van, segélyezte azon consortiumokat és társulatokat, melyek vállalkoztak, hogy a len- és kenderfonót, a len- és kenderszövőt, a gyapjúszöveteket és posztót készítsék és más kisebb gyárakat állítván fel, itt készítenek mindent. Alig lesz oly tárgy, mely a hazában kapható és a melyre a honvédelmi ministeriumnak szüksége van, hogy ne itt a hazában szereztetnék be. A közlekedési ministerium legnagyobb szükséglete kétségkívül a sín. Eddigelé, mint méltóztatnak tudni, aczélsíaeket, milyeneket most szoktak alkalmazni, az országban nem készítettek másutt, mint Oraviczán és pedig nem nagy tömegben. Most már Diós-Győr is be van erre rendezve és nem azért rendezték be, hogy produktumait ne használják. Az államgépgyárról többször megemlékeztek a t. ház tagjai. De elvégre, ha deficitet mutatott is fel, nem azért létezik, hogy nem magyar produktumok legyenek azok, melyeket a vasutaknál alkalmaznak. A pénzügjnninisteriumnál egy sereg apróság szükségeltetik. Zsineg, papir stb., a mire hazai czikk létezik, azt ebből szedik be. Vannak azonban olyan czikkek, a melyek a hazában eddig nem készíttetnek. Ilyen például a guttapereha papir is. A belügymiiiisteriumnak és az igazságügy ministeriumnak alig van e tekintetbea más kiadása, mint a központi igazgatásnál felmerülő szükségletek. A vallás- és közoktatási ministeriumnak ezen kivül szüksége van tankönyvekre, rajzszerekre, melyeket, a mennyire lehet, itt készíttet az országban. Önmagamat be kell vádolnom, t. ház. Azonkívül, a mi itt a