Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-71

Kö> 71. országos ülés állítani. Hiszen nékünk, mint méltóztatnak tudni, gazdasági egyetemünk, mint olyan van és gazda­sági középtanintézeteink is vannak Keszthelyen, Kassán, Debreczenben, Kolosmonostoron stb. Azonban egyikben sem tapasztaljuk azt, hogy a tanulók száma túl nagy lenne. Hiszem, hogy eljő annak is az ideje, midőn ezen intézetek szá­mát szaporítani kell. De engedje meg a képviselő ur, hogy a nélkül, hogy hosszas tárgyalásokba bocsátkoznám, csak azt jegyezzem meg, hogy a kisebb gazdasági hivatalnokok és netalán gazda­sági munkások, munkavezetők kiképezésére szol­gáló intézeteket tartom a legközvetlenebbül szük­ségeseknek most. És ilyen is van már egy pár, egyet méltóztatott elfelejteni, a mely az ország legdélibb részén vasi Nagy-Szt.-Miklóson, a mely szintén állami segélyben részesül. Én ezen inté­zeteket igen fontosaknak tartom mint olyanokat, melyek nem a magasabb tudomány keretében mozognak, hanem épen a mindennapi közhasznú ismereteket terjesztik. Van is ilyen egynehány, részint most állíttatnak fel. Hanem sokfelé kap­kodni nem tanácsos, mert utóbb nem leszünk képesek még tanerőkkel sem ellátni az ilyen intézeteket. Nem akarom magunkat kisebbíteni, de méltóztassék elhinni, hogy nem nagy bőségé­ben vagyunk az olyan egyéneknek, a kik a tudomány technikai gyakorlati részével foglalkoz­nak; tisztán elméleti tudományos tárgyak elő­adására sokkal könnyebben kapunk erőket, mint pl. gyakorlati cultur-mérnököket. Tehát mondom, a helyes egymásutánt kell e tekintetben szem előtt tartani. Először én az alsóbb rangú gazda­sági intézeteket tartom szükségesnek szaporítani és azok után a közép és netalán magasabb inté­zetekre, akadémiákra térhetnénk. Felhozta a t. képviselő ur, hogy oda kel­lene hatni, hogy minden megyében legyen gaz­dasági egyesület. Hiszen én működöm ez irány­ban és e tekintetben a socziális téren való közreműködésre mindenkit felkérek, a t. kép­viselő urat is. Tudom, hogy Békésmegyében van gazdasági egyesület és tudom, hogy a t. képviselő ur azon kivül, hogy a békésmegyei gazdasági egyesület buzgó tagja, még a méhé­szeti egyletnek is elnöke és igen üdvösen mű­ködik e téren, ezért teljes elismeréssel vagyok a t. képviselő ur iránt. De én minden képviselő úrhoz fordulok azon kéréssel, hogy méltóztassa­nak engem támogatni azon törekvésemben, hogy lehetőleg minden megyében legyenek gazdasági egyesületek és hogy azok ne csak névleg létez­zenek, de tényleges eredményt is mutassanak. Én szívesen közreműködöm, akár mint egyszerű munkás, akár pedig miut minisíer ezen ügynek előmozdítására. A t. képviselő ur — a mint ma­gát kifejezte — óhajtja a hasznost az édessel párosítani és beszélt a méhészetről és selyem­márezius 4. 1882. terjesztésről. Ez némileg a luxushoz tartozik és én óhajtom, hogy sokan legyenek ez országban, a kik selyemben költhessék el a mézet. E te­kintetben is szívesen közreműködöm és gondo­lom, hogy a méhészeti egyesületnek ellenem e tekintetben kifogása nem lehet; de e tekintet­ben még a kezdetnél vagyunk és különösen az iskolatanítók közreműködését óhajtom meg­nyerni, mert ha az iskolatanítók szakértelme e tárgyban meggyökerezik, akkor sokkal na­gyobb eredményeket fogunk felmutatni, miut tehettük eddig. A mi a gyümölcsészetet illeti, egy kis téve­désben méltóztatik lenni, mikor azt mondta a t. képviselő ur, hogy erre csak 2000 frt van felvéve. Igenis jutalmak, segélyezésekre ennyi van felvéve, de méltóztassék meggondolni, hogy fellebb különböző pontok alatt több ide vonat­kozó tétel van, mint pl. a vándortanárok, a kik közt sokan kizárólag a gyümölesészet ter­jesztésével foglalkoznak, még pedig nem csak egy, hanem több. Aztán méltóztassék megengedni, hogy sok ezer forintra megy azon segélyezés, a melyet az egyes gazdaegyesületek kapnak. Hát azok a gyümölcskertészetnek nemcsak egy­szerűen édes kellemes, hanem egyszersmind nagyon fontos ágai a mi gazdaműködésünkben : a Magyarországban vagy Magyarországon át­ment aszalt szilva például millió értékeket kép­visel. Tudom ezek fontosságát, támogatom is a mennyire lehet és mondom, arra több mint 4000 frt, de nem ezen czím alatt van meg­jelölve. Ezek után, minthogy a t. képviselő ur maga is az ipari kérdéseket csak mellékesen érintette s azok tüzetes tárgyalása itt alig is volaa helyén, azokra nem kívánok most reflectálni. Át­térek azon nézetekre és határozati javaslatra, a melyet t. képviselőtársam gr. Zichy ter­jesztett elő. [Halljuk!) Mindenek előtt legyen szabad megjegyez­nem, hogy én azon közgazdasági theoriát, tételt — ha szabad igy mondanom, — melyet a fize­tési mérleg megállapítására felállított, el nem fogadhatom. {Helyeslés jobbról.) Az egy rend­kívül hézagos valami, a mely a maga egészében alig tüntethető fel és nagyon könnyen tévkövet­keztetésekre vihet. Mit méltóztatott felhozni a t. képviselő ur? Azt, hogy passive állunk azon nagyobb mértékű kiadásokban, melyeket a ki­egyezési törvény folytán viselünk; azt, hogy passive állunk azon nagymértékű adóssági kama­tokra s törlesztésekre nézve, melyekkel netán külföldi tőkepénzeseknek tartozunk; azt méltóz­tatott megjegyezni, hogy ebből ugyan le kell húzni bizonyos összeget, mint a melyet a mi activ kereskedelmi mérlegünk a forgalmi statisztikai adatok szerint igényel, de mindamellett is

Next

/
Oldalképek
Tartalom