Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-87
360 87. országos ülés márczims 27. ÍSS2, hangzik; „És azok, kik tanulmányaikat folytatni akarják". Nézetem szerint t. ház, ez egészen máskép hangzik és következményeiben is egészen más, mert ha ugy módosíttatok ezen bekezdés, hogy »és azok, a kik előbb tanulmányaikat akarják bevégezni", akkor ezt talán ugy is lehetne magyarázni, hogy csakis akkor lehet szolgálatba belépni az egyéves önkénytesnek, ha ő már előbb tanulmányait be is végezte. Már most legyen szabad arra figyelmeztetni még a t. házat, bogy ezen szakasz már magában véve is oly terjedelmes és oly hosszú, a milyen alig van törvénykönyvünkben. Ennek minden bekezdését átigazítani, körülírni vagy bővíteni én részemről nem óhajtanám és én azért a honvédség- és hadseregbeli egyévi önkénytesek között vonalat húzó rendelkezést óhajtásom a második bekezdésben egyesíteni, a 9. bekezdésből pedig csakis pár szót kíhangyi. Végre t. ház, mielőtt erre vonatkozó módosítványomat beadnám, bátor vagyok csak azt megjegyezni, hogy Steinacker képviselő urnak beadott módosítványa, habár eredményében más, mint a különvélemény javaslata, azonban elvileg egy és ugysnaz. Én bátor voltam jelezni a vita elején is, hogy miért nem vagyok részemről hajlandó beleegyezni a különvélemény azon javaslataiba, melyben az mondatik, hogy már a gymnasium vagy reális'-;ola négy osztályát végzett iparosok- és szakiskolákat végzettek is élvezhessék az egyévi önkénytesség kedvezményét. Most ezt csakis ismételhetném, mert én abban a lehető legnagyobb kárt találnám ugy a hadsereg, mint a honvédségre nézve. Azt mondja ugyan Steinacker képviselő ur, hogy a hadsereg és honvédség érdekében áll, hogy jó altiszteket nyerjen. Igenis, de jó altisztekre legtöbb szüksége van a hadseregnek és a honvédségnek épen a tettleges szolgálatba; 1 . A mi pedig az egyéves önkénytesi intézménynek két osztálylyal való felállítását illeti, ezt általában elvileg sem vagyok hajlandó elfogadni, mert igen káros következményei lennének már gyakorlatilag ia, eltekintve az elvi kérdéstől; akkor ugyanis igen sokan még kevesebb eredménynyel tennék le a tiszti vizsgát és megelégednének az altiszti vizsga letételével. Ezek után, t. ház, bátor leszek felolvasni azon módosítást, melyet a t. háznak elfogadás véget': ajánlok. (Halljuk!) A 21. §. második bekezdése igy szólana : „Az ily önkénytesek, akár a hadseregben, akár a honvédségben szolgálnak és tanulmányaikat folytatni akarják, azon évi október hó elsejéig, melyben életkoruk 25. évébe lépnek; azon orvosnövendékek pedig, a kik mint okleveles orvosok az egészségügyi csapatoknál óhajtják teljesíteni az egyévi önkénytesi szolgálatot, egészen azon év október hava elsejéig, a melyben életkoruk 27-ik évét töltik be, az egyévi tényleges szolgálat évét és ha a hadseregben szolgálnak, a katonai állomás helyét is szabadon választhatják és a laktanyában való lakásra stb". A 8. bekezdés pedig maradna a bizottság szövegezése szerint, csakis annak negyedik sorában volnának kihagyandók a következő szavak : „A szolgálati év választhatásának épségben maradása mellett". Ajánlom módosítványomat a t. háznak elfogadás végett. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Rakovszky István : T. képviselőház! Azon ritka helyzetben vag}'ok, hogy a t. előadó unai nem érthetek egyet, igen sajnálom, de indítványát nem fogadhatom el. Ugron Gábor (közbeszól): Elég rósz! Rakovszky István: Azt hiszem, a t. képviselő ur még saját szempontjából sem fogja ezt oly rosznak tartani, mert hisz a dolog elvi alapjaiban nincs különbség köztünk, de nem fogadhatom el az indítványt különösen azért, mert nézetem szerint a szakasz egész szövegezését complikálttá tenné. A 21. §. ugy, a mint szövegezve van, első részében szól azon önkénytesekről, kik a hadseregben szolgálnak, második része a 8-ik bekezdéstől kcidve szól azután azon önkénytesekről, a kik jogosítva, illetőleg kötelezve lesznek a honvédségnél szolgálni. Nem tartom tehát czélszeríúiek és a világosság tekintetéből óhajtandónak, hogy már a második bekezdésben komplikáljuk a ketíőt és a második bekezdésben mindkét rendbeli önkénytesről együttesen beszéljünk, annál inkább, mert lényeges különbséget kell tennünk a gyakorlati élet szempontjából is a két különböző sereg szervezeténél fo<iva a kettő közt, így •— hogy mindjárt mellékesen megjegyezzem — azért sem tartanám czélszerííuek a módosítást, mert az orvosnövendékeket is minden megkülönböztetés nélkül említi, pedig például a honvédségnél egészségügyi csapatok nincsenek. (Helyeslés a jobhfdó'V) A mi magát a dolog érdemét illeti, itt t. ház két ellentétes irány van. Az egyik az, mely lehetőleg megnehezíteni akarja az önk 'nyteseknek a a belépést és azt mondja : az önkénytesek kedvezményben részesülnek, legyenek tehát kötelesek a terheket is viselni. A másik irány ismét a másik ellentétbe esik és azt mondja, hogy az öukéuytes nagyobb terhet vállal magáira, mint más azzal, hogy önkénytességre vállalkozik, tehát lehetőleg könnyítsük meg neki e belépést és egész existentiáját. Azt hiszem, t. ház, hogy a keítö' közt van a helyes ut és hogy ha az önkénytes, bizonyos
