Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-87

87. országos ülés márezins 27. 1882. 361 tekintetben talán nagyobb feladatra, magasabb hivatásra vállalkozik is, mint más katona, másrészt tagadhatatlan az, hogy az önkénytesnek ezen feladata teljesítésére a törvényhozás könynyítéseket nyújt s ezért én azon könnyítések fejében katonai szempontból méltán megkövetelhet őnek tartom azt, hogy a későbbi belépés ideje csakugyan azon feltételhez köttessék, hogy az illető tanulmányait nem csak folytatni, hanem bevégezni is akarja; mert hiszen a czél épen az, hogy az önkénytest tanulmányaiban ne szakítsuk meg az által, hogy kényszerítsük őt azonnal a besoroztatás alkalmával a belépésre; a czél az, hogy lehetővé tegyük, hogy tanulmányait bevégezze. De viszont nem szeretném azon értelmezést adni a javasolt szavaknak, a mit a t előadó ur adott nekik, miszerint azon szavak, hogy tanulmányait bevégezni akarja, egyúttal kizárólagos feltétele volna annak, hogy csak tanulmányaik teljes befejezése után kezdhessék meg szolgálatukat. Én ezt nem értelmezem igy s azt hiszem, hogy az a kifejezés nem is értelmezhető máskép, mint ugy, hogy az illetőnek egyedüli indoka az legyen, hogy ő tanulmányait — egész kiképeztetését vagy tanulmányainak egyes cyklusait — bevégezhesse. Én tehát nem találom azt, hogy félreértésekre nyújthatna alkalmat Baross t. képviselőtársam módosítványa; másrészt pedig, szövegezés tekintetében azt a legvilágosabbnak és minden kétséget leginkább kizárónak tartom, a mennyiben mindakét elemre nézve megteszi a distinctiót és nem zavarja össze a hadseregben és a honvédségben szolgáló önkénteseket, míg ellenkezőleg az előadó ur által javasolt módoídtyány a kettőt összezavarja és eomplieálja: ennélfogva Baross t. képviselőtársam módosítványát fogadom el és ajánlom a t ház becses figyelmébe. (Helyeslés a jobboldalon.) Hoitsy Pál: T. ház! A kérdéshez, mely tárgyalás alatt van, megvallom, nem szándékoztam hozzászólni. Hanem az a személyes él, a melyet ellenem fordított a t. ministerelnök ur a tegnapelőtti ülésben, kötelességemmé teszi, hogy néhány szót szóljak. A ministerelnök ur meggondolatlansággal vádolt berniünket, kik a kisebbségi véleményt benyújtottuk és különösen vádolt engem, ki azt magam fogalmaztam is. Azt mondta, hogy ő maga sem hiszi, hogy ha mi tudtuk volna, hogy mi vau a különvéleményben, azt ily szövegben beadtuk volna. Én meg azt hiszem, hogy ha a t. miuisterelnök ur tudta volna, hogy mi van benne, nem szólalt volna fel. (Ugy van! a tzélsö baloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy mi a kisebbségi véleményben azt mondjuk, hogy az egyévi önkénKÉPVH NAPLÓ. 1881—84. IV. KÖTET. tesek kedvezménye kiterjesztessék olyanokra, a kikre eddig kiterjesztve nem volt, hanem hozzátettük azt is, a mi különben a többség véleményében is megvan, hogy a kik saját költségükön tarthatják el magukat és hogy kitörlendőnek mondottuk a szakasz azon kikezdését, melyet beiktatott a többség, t. i. azt a bekezdést, mely arról szól, hogy a kevésbé vagyonosok is részesülhessenek ezen kedvezményben. Ezen indokolás, t. ház, egyszerűen nem áll. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis, a kisebbségi javaslatban azt mondottam, hogy az ötödik és hatodik kikezdések kihagyandók. De azon hatodik kikezdés, melyet a ministerelnök ur rám olvasott, nem áll. Méltóztassanak kqzökbe venni a 21. számú törvényjavaslatot. Én bda írtam a czímbe, hogy „különvélemény a 21. számú törvényjavaslathoz" ; nem a bizottság mostani jelentéséhez, hanem a 21. számú törvényjavaslathoz illesztettem a különvéleményt. Ezen törvényjavaslat harmadik oldalán meg fogják találni, hogy a hatodik kikezdés egészen másról szól, mint a mit a ministerelnök ur felolvasott. (Ugy van! a szélső balol álon.) Ez szól arról, hogy mely iskolák növendékeinek elég pótlólag vizsgálatot tenni, hogy az egyévi önkéntességet elnyerhessék. S mikor a ministerelnök ur ezen tényből azt következteti, hogy meggondolatlanságot követtünk el, a t. ház belátására bizom, hogy kettőnk közül a meggondolatlanságot ki követte el. (Elénk ietszésnyilatkozatok a szélső baloldalon.) Már csütörtökön meggondolatlansággal vádolt a ministerelnök ur s akkor nem akartam másodszor válaszolni. De nem tartom a parlamentáris illemmel sem megegyeztethetőnek, hogy alaptalanul olvassa rám az általam szerkesztett páragraphusokat és abból meggondolatlanságot következtessen. (Elérik helyeslés a szélső baloldal n.) Nem magához a javaslathoz kívántam szólani. De ott, a hol érvek hiányában ily személyes támadással kezdik a vitát — nem én kezdtem meg — ott a paragraphushoz nem szólok. (Élé k helyeslés a szélső haloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök; T. képviselőház! (Halljuk!) Igei, röviden, csak egy pár szóval kívánok vá.'aszolni. Hogy sértő nem akartam lenni s nam voltam, mutatja az, hogy nem indultam ki abból a feltevésből, hogy készakarva tették a képviselő urak. Egyébiránt bocsásson meg az előttem szólott t. képviselő ur, nem tudhattam, hogy ellentétben 1867 óta állandóan fennálló összes gyakorlatunkkal, a kisebbségi véleményt nem a bizottság többségének véleményével, hanem az eredeti törvényjavaslattal állította szembe. (Ugy van! jobbfelőí. Mozgás a szélső balon.) A t. képviselő ur \ esodálkozhatik ezen, de a ki régibb tagja a I háznak, nem fog csodálkoz ti, mert merek rá 46