Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-87

87. orsaágos ülés márczms 27. 1882. 355 Itt tehát csak ennyi van kifejezve; az azután, hogy ha ezek mint öukénytesek szolgál­tak és letették a vizsgát, vagy ha nem, hol folytatják szolgálatukat, az itt kifejezve nincs. Mert a mint Baross Gábor t. képviselőtársam, gondolom, ezen szakasz első bekezdésére alapít­ván hivatkozását, mondta, az önkéntesek a tény­leges szolgálat után a tartalékba helyeztetnek át, ez az előbbi állapotra tökéletesen áll, de most új helyzet teremtetik. Tudjuk, hogy a pót­tartalékosok egész egyszerűen nem avattattak fel, csak a sorszám után lajstromoztattak és ha há­ború nem volt, semmiféle kötelességre nem hivat­tak be és akkor is, midőn a háború befejeztetett, rögtön haza bocsáttattak. Most azonban egészen új intézkedés lesz. Vegyük már most azt, hogy az a póttarta­lékos egyévi önkéntes; ha közember marad, akkor az áj törvény szerint reá egyéb teher nem hárul, mint a nyolcz heti gyakorlat, a mely után haza bocsáttatik és minden esztendőben egyszer megjelen egy szemlére egy napra és azzal vége. Ha pedig saját költségén egy évet szolgál, tehát 'magára vállalt egy évi szolgálati időt és azt tetézi a költségekkel és leteszi a vizsgát, melylyel mindenesetre nagyobb áldozatra vállalkozott, mintha póttartalékos közember lett volna és ha azután a tartalékba helyeztetik át, nem a sorszám szerint, mert az megtörténhetik a póttartalékossal, hogy avanciroz a hiány betöl­tése végett, a mely esetben azután tökéletesen áll az, a mit t. barátom mondott — de ha póttar­talékos marad, akkor mindenesetre hátrányos helyzetben van, mert egy évet szolgált ós ha tiszt lesz — a mi a legfőbb, a mit elérhet — akkor ki kell vonulnia háromszor tiz év alatt. Csak azt akarom ezzel igazolni, hogy áldo­zatok mellett terhesebb viszonyba jut, mint ha közember lett volna. Bátor vagyok tehát fel­kérni a t. minister urat, legyen szives ki­magyarázni, hogy ugy érti-e ezt, hogy ily ter­hesebb viszonyba fognak-e jutni és akkor —• mivel itt először van ezekről a törvényben intézkedés — méltóztassék ezt kellően, praecise kifejezni. A negyedik, a mit Scitovszky t. barátom felhozott, az, hogy ő ezen törvényben nem látja kellőlen biztosítva azt, hogy az egyévi öukény­tesek a szolgálati év alatt tanulmányaikat foly­tathassák. Az igaz, a mit Tanárky t. képviselő­társam most közbeszólva mond és a mit Baross t. barátom is felhozott, de nézzük az érem másik oldalát is. Elismerem, hogy két urnak nehéz egyszerre szolgálni, de ne felejtsük el, hogy midőn valami intézkedést teszünk, ne foszszunk meg minden­kit attól, hogy képes legyen megfelelni e kettős hivatásnak, ne alkalmazzunk túlszigort és mint jeleztem, az egy éves önkénytesi intézményt ne restringáljuk. Mindenki mondja, hogy ez előny volt, melyet viszontszolgáltatásnál követel a publicum azon tekintetből, hogy valaki ne legyen megakadályozva életpályájában. Határozottan áll az, hogy egy év elvész a nevelési időből és ez nagy veszteség azokra nézve, a kik kenyér­kereset után kénytelenek törekedni. Be van bizonyítva, hogy számos példa létezik arra, hogy képesek voltak megfelelni. Saját tapaszta­lásomra hivatkoztam. Saját fiam megtudott fe­lelni ; meglett tiszt, meg tudott felelni azon évben, természetesen pótvizsgával a tanulmányi köve­telésnek is. És micsoda jogosultsággal állíthatjuk oda azt, hogy az illető katonák vagy tisztek nem a kellő szigorral vizsgálták meg az illetőket? Tehát a lehetőség megvan és ha a lehe­tőség megvan és a szolgálat nem szenved, akkor nem lehet az akadály. Vegyék a vizsgálatot szigorúan, oly szigorúan, a hogy a vizsgálók képesek és ha nem felelnek meg a jelöltek, viseljék a következményeket. De ha vannak egyesek, a kik meg tudnak felelni, sem azon egyesek, sem az intézmény érdekeivel összeférő­nek nem tartom a megszorítást. Gondolom, Baross t. képviselőtársam is igy értette, mert hangsúlyozta, hogy elvben a mellett van, hogy kell kedvezményt adni a tanulásra; ő nem fogja ellenezni. De nem értettük egymást. Éu óhajtom, hogy megmaradjanak a régi tör­vény intézkedései. Ezzel áttérek a határozati javaslatra. Én eleintén ugy értettem, hogy ő a tanulhatási engedélyt akarja megszorítani; de újólagos elolvasás után azt tapasztaltam, hogy nem akarja ezen megszorítást, hanem azon kedvezményt érti, mely ma is adatik, hogy koruk 20. és 25. évei közt választhatják az illetők a szolgálati évet, de ő csak tanulmányozás czél­jából akarja ezt megengedni, nem pedig áítalá­nosägban. Erre nézve osztom nézetét. Noha meg kell vallani, hogy szigorúbb mint az szükséges. Mert lehetne mondani, hogy ezen kölcsönös viszony alapján más is praetendálhatná e ked­vezményt; de miután igy volt a XL. törvény­czikkben is, óhajtom, hogy legalább a XL. t.-cz. szövege jöjjön bele és az továbbra is fennálljon. Tehát mi'iden félremagyarázhatás kizárálásával szeretném, hogy ez kifejezve legyen és ez okból nem fogom elfogadni az ő módosítványát, mert ezt nem találom benne kellően kifejezve. A második módosítvány, a melyet előterjesztett az, hogy ő az egyéves önkénytesekre, ha honvédek is, azt a kulcsot akarja alkalmaztatni, mint a hadseregben, egynek kivételével, t. i. hogy szolgálati állomáshelyét ne választhassa szaba­don. Ez a gyakorlat által követeltetik, mint a honvédelmi minister ur mondja. No! ha nélkü­lözhetlen az intézkedés, megnyugszom benne. 45*

Next

/
Oldalképek
Tartalom