Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-87
354 87. országos ülé« múrczius 27. 1882. zetes tárgyalás végett a közgazdasági bizottsághoz utasittatik. Következik a napirend: a véderó'ről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása és pedig az ezelőtti 21., most 4. szakaszra vonatkozó módosítások feletti tanácskozás. Ernuszt Kelemen: T. ház! A szombati ülésen azért kértem három perezczel két óra előtt a tárgyalás elhalasztását, minthogy Scitovszky János képviselőtársam négy módosítványt, Baross Gábor t. képviselőtársam két módosítványt adott volt be és igy néhány perezczel két óra előtt hozzá nem szólhattam, azonkívül Steinacker t. képviselőtársam ezen fontos tárgynál szintén szólásra fel volt jegyezve és mivel a nálunk divó beszélgetés között nincs alkalma az embernek a szónok minden szavát kellőleg megérteni : nem voltam képes ezen módosítványokhoz azonnal hozzászólani. Hogy pedig nagyon fontos a negyedik szakaszban előforduló önkéntesi intézmény, azt nem lehet tagadni; és igen helyesen jegyezte meg Baross Gábor t. képviselőtársam, hogy a törvényjavaslatnak ezen szakaszában lehetőleg világosan praecisirozva kell kifejezni azt, a mit óhajtunk; mert hogy az önkéntesi intézmény igen fontos, noha kezdetben katonai körökben ellenszenvvel találkozott, noha hallottunk ismételve képviselő társaim részéről felette nem igen előnyös nyilatkozatokat, — ámbár ez az én nézetem szerint nem helyes, — mert ha elismerem, hogy ha a fiatalság részéről ezen kedvezmény igénybe vétetik is, az nem méltányoltatik kellőleg, mely eljárásban sok megróni való van; ugy másrészről ezen intézmény keresztülvitelénél segédkezet kellene nyújtani a fiatalságnak, mert ha hibák és tévedések fordulnak is elő, ne következtessünk elhamarkodottan ct-akis egyik vagy a másik félnek rovására. Hogy mily fontos ez a kérdés, bizonyítja az, hogy annak egyik competens birája, t. i. maga a hadügyminister. b. Koller, ismervén ezen felfogást a hadseregben, 1875. augusztus 28-án köriratot bocsátott ki, melyben határozottan kijelöli ezen intézmény fontosságát és arra utal, hogy az önkéntes intézmény nélkül a hadsereg és a honvédség tökéletesen képtelen volna magát a kellő számú tisztekkel ellátni, mert csak igy szerezhet a hadsereg és hozzá teszi, a honvédség is, lehető kevés költséggel kellő számú tiszteket, hivatalnokokat és orvosokat. Azt hiszem, ezen fórum competentiáját még azok sem fogják kétségbe vonni, a kik különben némi ellenszenvvel viseltetnek ezen intézmény iránt. Ha pedig ez áll, akkor óvakodnunk kell — ez egyéni meggyőződésem — mindentől, a mi ezen intézménynek kárára válhatnék, a mi elidegeníthetné a fiatalságot az abban való részvételtől. Annál igazságosabb és méltányosabb ez, mert itt nem egyoldalú kedvezményről, hanem kölcsönös alkuról van szó az állam és egyesek között. Az állam majdnem ingyen nyer tiszteket, a kik nagy hézagot pótolnak; természetes tehát, hogy a kedvezményért, melyet ő a publikumtól nyer, viszontkedvezményre köteles. Ezen viszont-kedvezméuy pedig abban áll, hogy ha kellőleg megfeleltek az illetők tanulmányaiknak, csak egy évig szolgálnak és igy az állam és a katonaság semmit sem koczkáztat; ez esetben az illetők tartoznak viselni a költségeket, a mi szintén az állam javára történik. Majd visszatérek illető módosításom alkalmával arra, hogy minő megnehezítés forog fenn az egy évi önkénytesség tekintetében; most azt mellőzni akarom s áttérek azon módosítványokra, melyek beterjesztettek (Halljuk!) T. barátom Scitovszky módosítványt adott be az iránt, hogy az ő nézete szerint praecisebbeu legyen kifejezve a törvényjavaslatban, hogy a nem maguk, hanem az állam költségén szolgáló önkény lesekre nézve minő rendelkezés történjék. Ezt akarta határozottabban kifejelni. Én ismervén a gyakorlatot, nem osztoztam egészen t. barátom ezen aggodalmában s a minister ur, a ki egyedül competens azt interpretálni és a kire az ember hivaíkozhatik, felszólalásával engem megnyugtatott. A második az volt, hogy a honvédségi önkénytesekre nézve óhajtja, hogy kimondassék, hogy ok a szolgálati állomást maguk megválaszthatják. Nekem már a bizottságban volt alkalmam hallani a minister urnak erre vonatkozó nézetét, mely szerint nem lévén rendelkezésre az országban olyan helyek, a hol az illető önkénytesek taníttathatnának, természetesen Pesten lennének concentrálva. Ezt is belátom, de kifejezem azon aggodalmamat, hogy talán azon előnyök, melyeket az önkéuytességi intézménynek ily módon való alkalmazásától várunk, talán esorbittatni fognak némileg és még hátrányosabb viszonyba fognak helyeztetni. Harmadik az, a mi a póttartalékosokat illeti. Erre nézve nem nyugtatott meg egészen a t. minister ur. Én ugyanis a 21. illetőleg 4. §-nak 9. bekezdésében, mely erről szól és igy hangzik: „Azon egy évi önkénytesek, a kik rendes ujonczállítás alá kerülnek és sorszámuk szerint a póttartalékba jutnak, az egy évi tényleges szolgálatot szintén a hadseregben (hadi tengerészetben) tartoznak teljesíteni" — én ebben nem látok mást kifejezve, mint azt, hogy a hadügyminister biztosítani akarja a maga illetőségét a honvédelmi ministeriummal szemben, minthogy a fentebbi szakaszban jön először elő az, hogy a honvédség részére igénybe vétethetnek az önkénylesek, hogy tehát ő valami félreértés által meg ne fosztassák a póttartalékosoktól.
