Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-83
S3. országos üléí márczius 22. 1882. 277 Elnök : Ha nincs észrevétel, az előterjesztés elfogadtatik s az elnökség megbizatik a márczius havi költségvetési előirányzatban foglalt összegek folyóvá tételére. Következik a gazdasági bizottság jelentése Egyessi Géza gyorsirodai turnusvezető végkielégítése iránti kérvénye ügyében. Péchy Jenő jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Ha nincs észrevétel, kijelentem, hogy a ház a gazdasági bizottság javaslatát elfogadja és e szerint Egyessi Géza gyorsirodai turnus-vezetőnek végkielégítés czíméu 1440 frt adatik oly feltétel mellett, miként ezentúl az őt és jogutódait különben netán megillethető nyugdíjra, vagy bármi néven nevezendő egyéb javadalmakra többé semmi másnemű igényt nem tarthatnak. Következik a napirend további tárgya, a véderőről szóló 1868: XL. t.-cz, némely szakaszainak módosítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Steinacker Ödön: T. ház! Én épen az ellenkező helyzetben találom magam, mint a hogy találta magát a vita kezdetén Ivánka Imre t. képviselőtársam. O ugyanis azzal kezdte beszédét, hogy elfogadja a törvényjavaslatot, a mivel azonban korántsem azt akarja kifejezni, hogy annak minden tételét magáévá teszi. Én t. ház őszintén megvallom, hogy ha reményem lehetne, hogy a törvényjavaslatnak némely fogyatkozása a részletes vita alkalmával orvosolta tik, ha nem tudnám, hogy a t. kormány előterjesztéseinek minden betűjéhez ragaszkodik, ha nem tapasztaltam volna azt, hogy a t. többség a kormány előterjesztéseinek még stylaris és gramatikai hibái iránt is nagy tisztelettel viseltetik, a törvényjavaslatot szintén elfogadtam volna. Az említett okoknál fogva azonban, habár kevés reményem van is ahhoz, hogy elfogadtatik, pártolom Ernuszt Kelemen t. képviselőtársam határozati javaslatát, de megjegyezve és határozottan kiemelve, hopy a törvényjavaslatnak elvi alapját teljesen magamévá teszem. Nem is szólaltam volna fel. ha a vita folyamában a háznak szélső baloldaláról nem mondattak volna a közös hadseregre vonatkozólag olyanok, a mikre nézve én kötelességemnek tartom azzal egészen ellenkező álláspontomat hangsúlyozni. Én igen jól értem azt, hogy a t. szélső baloldal politikai programmjának logikai következményekép követeli a külön magyar hadsereget, ezen törekvésnek formális jogosultságát ép oly kevéssé lehet tagadni, mint annak logikai következetességét. Egészen más kérdés azonban, hogy ezen törekvés czélszerü-e és hogy annak elérése mily árba kerülne, mik volnának annak beteljesülése esetébea a következmények. Éu t. ház, azt hiszem, hogy a szélsőbal politikája némileg a felhőkben jár. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ohó!) Nézetem szerint világosan kitűnik Kossuth Lajos emlékirataiból is, hogy azon politikának következményei ha az emigrationális tervek csak némileg is közeledtek volna létesittetésökhöz, mily kimondhatatlan szerencsétlenséget hoztak volna a hazára. (Derültség a szélső baloldalon. De az ellen, hogy a szélsőbal politikailag a jövő zenéjét zengi, elvégre nincs kifogásom; hanem a történelemre való hivatkozást, bocsánatot kérek, hacsak igen távol múltról nincs szó, helyesnek nem találom. Még a mohácsi vész előtt szüksége volt Magyarországnak, hogy támaszkodjék Európára .... Madarász József (közbeszól): És Európának Magyarországra! Steinacker Ödön : Igen, kölcsönösen támaszkodjanak egymásra és háromszáz év óta nem létezett külső ellenséggel szemben külön magyar hadsereg. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Léteztek külön seregek (Felkiáltás a szélső baloldalon: Ahá!) belháborúkban, (Egy hang ä szélső baloldalon: Csoda!) Gyakran politikai szabadság és a lelkiismeret szabadsága védelmeztetett, de külellenséggel szemben magyar külön hadsereg nem létezett; és ha a történelem lapjait megtekintem, nem olvastam, vagy nem halottam sohasem, hogy a fekete-sárga zászló gátolta volna a magyar ezredeket abban, hogy kitűnjenek , hogy vitézek legyenek. Továbá nem halottam soha, hogy őket ezen tulajdonuk kifejtésében valaha megakadályozta volna a német vezényszó; épen oly kevéssé akadályozta őket, mint a német, román, szerb, tót honvédeket akadályozni nem fogná a magyar vezényszó abban, hogy kötelességöket a haza irányában teljesítsék mindamellett is, hogy ezen nem magyarajkú újonczoknak a magyar vezényszó épen olyan nehéz, mint a magyarajkuaknak a német. Igen helyesen jegyezte meg egyébiránt jeles beszédjében, a melyet sajnálatomra nem hallottam, csak olvastam — Csiky Kálmán képviselő ur, (Felkiáltás a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) hogy ne ámítsuk magunkat azzal, mintha csupán a lelkesedéssel sikert vívhatna ki a magyar egy szín vagy emlék látása által; mai időben az erkölcsi factorok mellett, melyek súlyát kisebbíteni nem akarom, egészen más tényezők folynak be arra, hogy a hadsereg hivatásának megfeleljen. Megvallom t, ház. hogy miután ritkán vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy a túloldal szónokaival egyetértsek, az alkalommal őszintén ki kell nyilatkoztatnom, hogy különösen azokkal, a miket Csiky képviselő ur mondott,
