Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-82

82. országos fllés mArcüins 29. 1882. 373 paizsát, megfordította a dolgot és a hatalomnak oda kölcsönözte a jognak fügefalevelét. {ügy van! a szélső baloldalon.) A bécsi hatalom nagyon jól értette, hogy melyik kérdésen fekszik a fősúly. Hogy magyar ministeriumunk legyen, azt megengedte; hogy magyar közigazgatásunk legyen, azt is megengedte. Ezeket utóvégre is ártatlan csecsebecséknek tartották Bécsben. De mikor arra került a sor, hogy önök tiszti akadémiát követelnek, követelték is a delegatiókban, akkor persze önök mondották, hogy ez nagyon ártatlan dolog, hogy édes-kevés, a mit önök kérnek. Ámde a hadsereg körei ezt nem tartották ártatlan dolognak, hanem egyenesen megtagadták, mint olyast, a mely a hadsereg szent egységét érinti. {Ügy van! a baloldalon.) Valóban közös hadsereg egy egész külön geográfiai fogalom, egy egész külön állam, oly értelmében, a mint Grillpartzer mondotta, „In deinem Láger ist Oesterreich". {Élénk tetszés és derültség a szélsb' balon.) Igaz, hogy most van egy magyar állam is, azzal a nagy különbséggel azonban, hogy azon egységes Ausztriának minden hozzátartozója fegyverben áll, a legerősebb szervezet által van összekapcsolva, feltétlenül engedelmeskedik felebbvalójának; ellenben az, a mit magyar államnak nevezünk, az áll oly törvényhozókból, kik engedelmeskednek a felsőbb hatalom parancsának és áll milliókból, kik súlyos adókkal áldoznak azért, hogy ezen hatalmat fentartsák. {Elénk helyeslés a srüsö baloldalon.) Önök tagadják tán ezen hatalmat? Hisz épen az önök törvényhozó működése bizonyítja ezt legjobban. Mikor akár a delegatióban. akár itt a törvényhozó-testül étben önök, a többség tagjai szemben állanak a hadügyi kormány vezetésével, ugy tesznek mint a rajongó indusok, kik oda vetik magukat Vismu szekere alá, hogy annak kerekei által eltiportassanak. {Tetszés a szélső balon,) Azt mondja Baross Gábor t. képviselő ur, hogy Magyarország alkotmányát nem kell félteni a közös hadseregtől. De épen az önök eljárása tanúsítja a félelmet. Minden lépésükből kirí, mennyire tartanak attól, hogy ha nem vetik magukat alá az egységes hadügy követelményeinek, akkor egyszerre vége szakadhat az egész czifra törvén3Íiozásnak is. {ügy van! a szélső balon.) Sőt többet mondok, önök ezt néha egészen naivul be is vallják. (Halljuk!) Hiszen Baross Gábor t. képviselő ur is azt állította, hogy ha mi a közös hadsereg szellemét bíráljuk, azzal igen nagy kárt teszünk, mert azon közös hadsereg jó indulatára szükségünk van. No már kérem, ha egy törvényhozó testületnek, a melynek azon joggal kell bírnia, hogy a hadsereg szervezetét tetszése szerint megállapíthassa, kritiKÉPVH. SAPLÖ 1881 — 84. IV. KÖTET. kaját az feszélyezné, hogy a közös hadsereg jó indulatát és jókedvét irányunkban meg ne rontsa, ez olyan viszony, mint a milyen volt a római praetorianusoké a senatushoz, a mikor a császárokat dictálta. {^lénk tetszés a szélső balon.) Hát f mi is egy hadsereg egy nemzet életébeu ? Én nem beszélek mint a militarismus barátja, de kérdem Baross Gábor t. képviselő úrtól, ki annyira tudja méltányolni a közös hadsereg tendentiáját, mi a hadsereg egy nemzet életében ? Az a hazaszeretetnek kinyilatkoztatása, a nemzeti öntudat legmagasabb kifejezése. Többet mondok. Egy hadsereg egy nemzet életében, a nemzeti nevelés evangéliuma. Nemcsak benne lenni, de csak látni is azt, annyi miut a patriotismus iskolája. Mikor a gyermek meglátja először az ezredeket, kik fegyverrel védik a hazát és látja azt a zászlót, mely a nemzeti védelmet jelképezi, az egész szervezetet, mely egy szív és egy lélek, nem akkor érzi-e először, hogy ez a szó haza, nem üres szó, hanem élő fogalom, nem akkor érinti-e a nemzeti közösségnek lehellete? Önök elfelejtették volna tökéletesen azt, hogy milyen jelentőséggel bir egy nemzet gondolkozásában az a zászló, melyhez a nemzetnek dicsősége fűződik? {Halljuk!) Midőn í 848-ban a párisi forradalmárok a „Hotel de Ville" elé vonultak vörös zászlóval, hogy a kormányzatot felforgassák, akkor Lamartine. mint az ideiglenes kormány elnöke Qgy beszedett intézett hozzájuk, melyben emlékeztette őket a három sziníí zászló dicsőségére. És a lázongó nép ezen beszédre megilletődve szétoszlott. Mert mi a háromszínű zászló a francziára nézve, a ki tudja, hogy Francziaország hadserege küzdötte ki a legnagyobb győzelmeket, alatta védelmezte a nemzetet és a hazát. Micsoda benyomást tesz a franczia népre az a zászló, a melyre Marengónak, Jenának, Wagramnak, Sebastopolnak, Solferinónak nevei vannak, mint nemzeti küzdelmek emlékei fűzve? {Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Vagy beszéljek az angolról. Hisz ez nem a militarismus népe. Mit érez az angol, evezzen bárhol messze tengereken, midőn feje felett lobog a zászló, melyről tudja, hogy az a haza és a nemzet zászlója, mely alatt küzdöttek ki az angol katonák a Waterlooi és baíaklavai győzelmeket. Vagy idézzem a legecclatansabb példát? Idézni fogom az észak-amerikai egyesült államok példáját. Hisz ez olyan állam, hol csak a polgári munka és erény áll becsben. Midőn a polgári háborút bevégezték, a congressus elrendelte, hogy a hadsereg zászlóira felírassanak mindazon csaták nevei, melyekben az Unió hadseregei küzdöttek. Igen nyomós ellenvetések merültek fel e javaslat ellen, mert azokat a győzelmeket nem külellenség felett, hanem poí35