Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-82
272 83 * országos Ülés mánzins 21. 1882. 7. az 1882. évi államköltségvetésről; 8. az ásványolaj vám felemeléséről és az ásvány olaj adóról; 9. a kereskedelmi viszonyoknak Francziaországgal való ideiglenes rendezéséről. Van szerencsém ezeket a vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatokkal együtt tiszteletteljesen átnyújtani. Tibád Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatokat). Elnök: A felsorolt törvényjavaslatokat a főrendiház változatlanul elfogadván, ennélfogva a két ház között e tekintetben a teljes egyetértés létrejővén, ezen törvényjavaslatok legfelsőbb szentesítés czéljából szokott módon ő Felségéhez fognak felterjesztetni. Most folytatjuk a tárgyalást. Mezei Ernő : T. ház! Nagyon hálátlan dolog volna, ha kiterjeszkedném azon egyes állításokra, melyeket a kormánypárt szónokai felhoztak. Én egyszerűea be akarom érni azzal, hogy jelezni fogom azon szempontot, mely a kormánypárt szónokainak beszédeit átlengi és a mely valóban nevezetes és bizonyos tekintetben világot vet a mi közjogi helyzetünkre. (Halljuk!) Mi el voltunk arra készülve, hogy önök pártolni fogják a közös hadsereget, védeni fogják ugy, hogy az megfelel a nemzet érdekének, hogy az nem áll ellentétben a nemzet állami jogosultságával és történeti létével; de nem voltunk arra elkészülve, hogy önök védelmezni fogják a közös hadsereget az egységes monarchia szempontjából, sőt mép épen a hadsereg traditióinak szempontjából. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Mert azt hiszem, mi mindnyájan, kik a magyar képviselőháznak tagjai vagyunk, kik a magyar nemzet nevében alkotjuk a törvényeket, mi minden törvényt csak azzal indokolhatunk, hogy az a magyar nemzet érdekének megfelel, hogy az a magyar állam jólétét biztosítja. (Helyeslés szélső bal/elől.) Ez nem változtatott meg az 1867-es egyezség után sem. Mert a mi bennünket önöktől elválaszt, az az, hogy önök a 67-es kiegyezést Magyarországra nézve üdvösnek, a magyar állami létet biztosítónak találják; ellenben mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy e kiegyezés a magyar állam állami fejlődését aláássa. (Igaz! Ugy van! Elénk tetszés bal/elől.) De ha önök bármely rendszabályt azzal indokolnak, hogy az a monarchia egységének megfelel, vagy hogy épen azoknak az eszméknek megfelel, melyek a közös hadsereg traditióit képezik, akkor önök megtagadják azon erkölcsi fundamentumot, melyen maga a törvényhozás is alapszik, akkor az önök elmélete kivül van a magyar állam fogalmán, akkor önök elfogadják azon törekvéseket, melyeket az osztrák centralisatió: Bach és Schmerling követtek. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés és tetszés a szílsö baloldalon.) Én nem akarok arrój szólani, a mit Csiky t. képviselő ur felhozott. 0 a mi törekvésünket, hogy a magyar államnak históriai létét a katonaságban is ki kell fejezni, azzal utasítja vissza, hogy akkor a szlovéneknek, a németeknek, a cseheknek is külön önálló hadsereget lehet követelni. No már kérem, ez olyan állítás, a mit itt a a magyar törvényhozásban discussio tárgyává tenni, egyenesen bün volna. (Ugy van! a szélső balfelől.) Még arról sem szólok, a mit t. képviselőtársam Baross Gábor ur mondott, mikor a közös hadsereg történetére hivatkozván, azt állította, hogy a közös hadseregnek a tendentiája mindig az egység felé irányult. Ezt azért nem vitatom, mert körül-belől hasonló állítást tett a t. honvédelmi nimister ur is, mikor egyenesen megütközik rajta, hogy mi az évszázadok óta csatatereken és békés helyőrségeken összeforrott hadsereget ketté akarjuk szakítani. Hát egyszerre elfelejtették-e önök azt, hogy ez a közös hadsereg ésaközöshadseregnektendentiájaszázadokótaépen Magyarország állami létének megsemmisítésére irányul, hogy az örökös hadjáratot folytatott Magyarország nemzeti élete ellen. Mikor ugyanezen törvényt az osztrák birodalmi tanácsban tárgyalták, megjegyeztem a t. honvédelmi minister ur kollegájának, az osztrák honvédelmi ministernek, Welsersheim bárónak egy nyilatkozatát. 0 akkor melegen védelmezte a törvényjavaslatot és azt mondotta azon uraknak ott az osztrák birodalmi tárnicsban, hogy ez a törvény továbbra is megmenti és fentartja a hadsereg egységét — németül idézem — „Welche nicht nur das Bollwerk, gondéra der Ausdruck des gcsammtea Oesterreiches ist". Mikor én ezt elolvastam, azt hittem, hogy milyen jó argumentumul fog ez nekünk szolgálni, milyen könnyen fogunk rápiríthatni az önök sophismáira; és most csodálkozva kell tapasztalnom, hogy hiszen már önök is majdnem ugyanezen elvet kezdik hirdetni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) No már, ha kellett volna nekünk argumentum a 67-es kiegyezés ellen, annál nagyobb argumentum nem lehet, hogy öaök épen egy törvényjavaslat indokolásában ide jutottak. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Persze ha önök egyszerűen a közjogi alapra hivatkoznak, a mely a közös hadsereget megalkotta, ez reánk nézve nem argumentum; mert igaz, hogy mi a közjogi alapot nem akarjuk fentartani. A mi engem illet, én már kifejeztem ebbeli meggyőződésemet, hogy az egész közjogi egyesség legsarkalatosabb tévedése az, hogy a hatalmi kérdést a magyar állam érdekeinek ellenére oldatta meg. Mert ez a kérdések kérdése. ! A közjogi egyesség a helyett, hogy a magyar | nemzet jogának szerzetté volna meg a hatalom
