Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-82
82 országos ülés mareuia* 21. 18Sä. 267 lom, hogy azon előnyök, melyeket a törvényjavaslat általában nyújt, a terhekhez képest műidig számbavehetők. Hogy terhekkel fog az új törvény járni, az kétségtelen. így a póttartalék tartáss, a mely katonai szempontból felfogásom szerint okvetlenül szükséges, pénzbe kerül; a a negyedik korosztály bevonása, a mely hasonlókép a szükség által van indokolva, bár minket kevésbé érint, szintén teher, de ez által el lesz kerülve az, hogy azon vidékek, a melyek kiállították eddig is az ö contingensüket, a többi vidékeken tapasztalható hiány miatt túlterheltesseuek. Teher továbbá a haditengerészeinél a negyedik évi szolgálat bezahotala. De ezekkel szemben van bizonyos haladás és a haladást főként egy elvnek elismerésében látom, t i. abban, hogy a tartalékosoknak egy része — megengedem, hogy a törvény szerint csekély része, a honvédség érdekében használtatik fel. Ezt eddig soha sem akarták megengedni, mert a közös hadsereg a tartalékosokat mindig a maga számára akarta megtartani, de most, e tekintetben is előrelépés történt — és ez a gyakorlatban tovább fejlesztethetik — a mennyiben a tartalékos tisztek egy része a honvédségbe átvétetik. Ez véleményem szerint nagyon szükséges, mert én nem vagyok azon véleményben, hogy az által fogjuk a magyar hadsereget fejleszteni, hogyha mentül inkább elszigeteljük a közös hadseregtől. Ez illusio, mert ezzel azt érnők el, hogy a katonai fejlődés megakadna és isolálnók magunkat, nem volnánk érintkezésben azon fejleményekkel, melyek folyamatban vannak; már pedig a helyett, hogy magunkat isoláljuk, szükséges, hogy a kapcsot a közös hadsereggel fentartsuk, a mennyire lehet és én a tartalékos tisztek átvitelét a honvédségbe egy ily kapocsnak tartom. Én tehát, a mint mondára, az előnyöket nem tartom oly nagyoknak, hogy rajongnunk kellene a törvényjavaslat mellett, de abban mégis haladást látok és mert azon intézkedéseket, melyek a negyedik korosztály bevonása és a póttartalékosok kiképzése tekintetében történnek, helyesnek tartom, azért a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelHl.) Földes Gyula: T. ház! A tárgyalt törvényjavaslattal szemben én részemről Ugron Gábor barátom és képviselőtársam határozati javaslatát pártolom és a törvényjavaslatot még a részletes vita alapjául sem fogadom el. Nehogy pedig ezen szavazatomat indokolva, Baross képviselőtársamnak azon vádja érjen, hogy ezen oldalon csak frázisokkal akarjuk elütni a dolgpt, vagy az országot félrevezetni iparkodunk azzal, hogy a magyar hadsereg nagyobb költségeiről hallgatunk: én csak két car- [ dinális ellenvetés czáfolására szorítkozom, annál | is inkább, mert a magyar önálló hadsereg elvi kérdését az előttem szólottak teljesen kifejtették. Az egyik az, a mit Csiky Kálmán képviselő ur fejtett ki, hogy az osztrák birodalom és Magyarország nemzetiségi viszonyai ezen felosztást igen veszélyes kísérletté tehetnék s megeshetnék, hogy az osztrák birodalom vagy ennek atomokra esendő részeiből valamely nem találná érdekében állónak a szerződés kötelezettségei teljesítését s igy közös romlásnak lenne okozója. A másik azon feltevés, hogy az önálló magyar hadsereg okvetetlen sokkal többe kerülne, mint mennyi a hadi költségekből a quóta aránya szerint reánk nehezül. Az első ellenvetés megokolásánál Csiky képviselőtársam sokat bizonyított, tehát semmit sem bizonyított, mert ha beigazolva lenne az, mit ő alapigazságként felállított, hogy a hadsereg kétfelé osztása nemzetiségi torzsalkodásra, a szerződésszerű kötelességek elmulasztására vezethetne, ha állana az, hogy a két szerződő fél hadserege, a mint a hazaszeretet öntudatára ébredne, megszeghetné kötelességét, a legfőbb közös hadúr iránti hűségét, akkor be lenne bizonyítva az is, hogy az osztrák-birodalom és Magyarország közös hadserege eg} T általában nem megbízható, egyáltalában használhatatlan. Ugyan nem fogja tagadni a tisztelt képviselő ur, hogy az általános védkötelezettség elvén alakult hadsereg nem áll többé professionatus fegyverforgatókból, kiknek se országuk, se hazájuk, kik csak a jobb zsoldért lelkesedve, nem gondolnak semmi másra, nem ismernek semmi más aspiratiót, mint hogy vezérük parancsát teljesíthessék. — A mai hadseregek ujouczai kétségen kivül magukkal viszik már az elemi iskolákban tanult, a képviselők választásainál, a törvényhatóságok nyilvános ülései, népgyülésekben jobban és jobban kifejlesztett politikai ismereteket és szabadságoltatásuk után ismét visszatérve a polgári foglalkozás, a polgári jogok gyakorlásához, folytatják ezen ismeretek gyarapítását. Tehát, ha állana azon feltevés, miből Csiky képviselő ur kiindult, akkor a két ország közös hadseregének már most se lenne együttmaradása; vagy talán ugy értette a képviselő ur állítását, hogy a közös hadseregben az egyik féllel a másikat szedik ránezba? No már tisztelt képviselő ur, ha ily állapotok lennének a hadseregnél, akkor eleve kimondhatnánk, hogy jobb haza bocsátani az egész sereget, mint költeni reá azért, hogy egyedei egymást kölcsönösen őrizzék. (Igaz! Igaz! a szélső balon.) Sokat bizonyított azért is, mert ha igaz lenne az, mit felállított, akkor el kellene ítélni ugy a magyar, mint az osztrák honvédséget, mert ezek már a perhorrescált alapon vannak 34*
