Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-82
2(Jg 82, országos ülés márczins 21. 1882. berendezve s ezeknél már kellett volna a félt jelenségeknek mutatkozniok. Ámde a nemzeti két Önálló honvédsereg épen az ellenkezőjét bizonyította be annak, mitől a képviselő ur félni látszik, mindegyik megtette kötelességét, mindegyik megállta helyét tisztességesen, habár egyik is, másik is mostoha gyermekként volt az egymásra következett kormányok által nevelve. Hogy ez nem phrasis, hanem önök által beismert igazság, arra nézve nem kell a honvédelmi tárcza előadójának kijelentéseire hivatkoznom, azt a hadgyakorlatokról szóló szakértő jelentések, a legfőbb hadúr elismerő nyilatkozata igazolta. Vagy olykép értette a képviselő ur állítását, hogy az osztrák örökös tartományok esetleg a jelenlegi centralisatiót lerázván magukról, mint Önálló országok, esetleg elkülönített hadseregeket kívánhatnának és elkülönített hadseregeikkel nem igyekeznének fentartani a többi szövetséges országokat ? Ez ugyan egy olyan ködképi feltevés, mit én korlátolt képzelődő tehetségem mellett alig tudok elgondolni, de ha bekövetkeznék azon eset, hogy az ausztriai birodalom más alkotmányt teremtene magának, ha bekövetkeznék ott a foederativ állam létesülése: akkor Magyarország amúgy is új egyességet lenne kénytelen a szomszédokkal az 1867: XII. t.-cz. helyett kötni s akkor ipso-facto meg kellene szüntetni a közös hadsereget is. Én pedig ebben a változásban még csak valami nagy veszedelmet se látnék. Mert ha feltesszük, hogy minden egyes ország hadserege hű hazájához, hazájának törvényeihez, az ezek alapján álló közös főhadurhoz, akkor én megvallom, szívesebben látom a magyar hadsereg oldala mellett a lengyel, cseh, német, slovén hadseregeket, melyek hazájuk eszményeiért, törvényeiért lelkesedni tudnak és közös védelem vagy támadásra holtig való barátságot kötöttek, mintha azon csapatokat a mi fiaink porkolábjaivá, a mieinket az ő fiaik porkolábjaivá degradáljuk. [Helyeslés szélső baloldalon.) Azután tisztelt ház! erre nézve már minálunk élő példa is létezik. A magyar honvédség mellett ott van a horvát honvédség borvát vezénylet alatt a nélkül, hogy ez akár a magyar kormánynál, akár az osztrák birodalmi kormánynál, akár a katonai intéző köröknél bármi gyanúsításra okot szolgáltatott voln •., A horvát honvédség már meg is mutatta a boszniai hireg hadjáratkor, hogy épen ugy siet zászlaja alá a vett parancsra, mint a rendes hadsereg. E szerint mindazon feltevés, mit most Csiky Kálmán képviselő hangoztatott a népek esetleges torzsalkodásáról és ebből kifolyólag a hadsereg feloszthátlanságáról, nem látszik oly alaposnak, hogy arra támaszkodva, az önálló magyar hadsereg létesíthetését tagadni kellene. A második ellenvetés a pénzkérdés, t. i.: hogy az önálló magyar hadsereg a túloldal szónokainak állítása szerint többe fogna kerülni, mint a mit most fizetünk a közös hadseregre. Ezen puszta, semmivel sem bizonyírott állítással szemben elég volna, ha én is Mocsáry barátom tegnapi rövid észrevételeire hivatkozva, azon ellenállítást koczkáztatnám, hogy a magyar önálló hadsereg igenis, tetemesen kevesebbe kerülne, mint a mit most a közös hadügy elemészt és a mellett jobban is megfelelne a kitűzött czélnak, mely nem egyéb, mint az ország fentartása a külellenségek leverésével és a polgárok vagyona, szabadsága, igazainak raegvédelmezése ide benn, a törvény megsértőinek eítiprásával, mert a haderő az állam kezébe adott azon végső kényszerítő eszköz, mely nélkül jog és jogbiztonság nem is képzelhető. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ds tisztelt ház! én azt hiszem, a puszta állításokkal egymást nem fogjuk igazságunkról capacitálni s igy ha Mocsáry tisztelt képviselő társammal tartok is a részben, hogy a berendezés mikéntjéről mi csak akkor fogunk részletesen szólhatni, ha mint többség elveinket alkalmaznunk kellend: mindamellett némi részben talán nem lesz felesleges, ha rei mutatunk, mi drágítja meg a közös hadsereget leginkább az Önálló magyar hadsereggel szemben. Tennünk kell ezt annál is inkább, mert egyetlen látszólag nyomós érvet hoznak fel ellenünk, t. i.: hogy hadseregünk a népesség arányához képest 41% je a közös hadseregnek s mi csak 32°/°-jét fizetjük most a költségeknek. Ez igaz, sőt többet mondok, ha összeadjuk a magyar sorhad állományának számát honvédeink számával, akkor azt fogjuk találni, hogy a közös czélra törekvő véderőnek 51%-át mi adjak s a költségnek csak 39%-jét viseljük. De ebből nem következik, hogy a magyar önálló hadsereg felállítása többe kerülne, mint a közös fentartása, mert a mint előttem már mások kifejtették, nem juthatna senkinek eszébe az eddigi elitélt rendszert fentartani s az elosztásnál se lenne baj a felszerelés, mert az megvan s mint közös activum felosztásra vár tüzérségestül, arzenálostul, mint ezt a tisztelt honvédelmi minister már tegnapi beszédében is elismerte. Kétségtelen tehát, hogy ezen irányban haladva, tetemesen lehetne apasztani a hadügy költségeit. De ez csak feltevés, mit a tapasztalás okvetlen igazolni fogna ugyan, de a hinni nem akaró Tamások meggyőzésére már caak azért sem elégséges, mert erre csak azt mondják:
