Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-82
82. országos ülés márczios 21. 1882. 259 boldogan éltek s élnek még most is. Hiszen azok ártatlanságuk teljes tudatában keltek össze; egymásnak éltek a morál követelményei szerint;! nem ismerték káros gyönyöreit a prostitutiónak, I mely mostanában az erkölcsiség rovására oly ] ijesztő mérvben terjeszkedik. {Igaz! Igazi) A földmívelő ifjak közül jelenleg évenkint 18 —19 éves korban 20—25 százalék a törvény különös kedvezménye alapján megnősül a többi 75 százalék legnagyobb része pedig 23-ik éve befejeztéig nőtlen marad. Ez utóbbiak jelentékeny része a prostitutio martalékává lesz s ha meg is nősülnek, rhkán élnek boldog házas egyetértés ben; a családi tűzhelyet, nem igen őrzik; a hűségről, a mi elődeiknél a boldog családi élet fénypontját képezte, most szó sincs. A mi természetesen elég alapot szolgáltat a mostanában divatozó elválásra. Sokan pedig a földmívelő ifjak közül, hogy a prostitutio ragályától meneküljenek, túlteszik magákat a morális követelményeken s a törvény tilalmát kijátszva, az úgynevezett vadházasságra lépnek. — A vadházasságok terjedésének meggátlásáia a napilapok kivétel nélkül már több izben felhívták a kormány figyelmét, hogy azok további terjedését minden rendelkezésre álló eszközökkel akadályozza meg. A napilapok e felhívást minden kommentár nélkül tették meg, oem kutatták a vadházasságok keletkezésének belső indokát, megelégedtek az egyszerű tények elősorolásával. A vadházasságok keletkezésének belső indoka meggyőződésem szerint, az idézett §. rendelkezésében keresendő. A gazdagabb földmívelő anyagi áldozatok árán is a nősülési engedélyt megszerzi fiának, mig ellenben a szegényebb arra való költséggel nem rendelkezvén, kénytelen abba is belenyugodni, hogy fia vadházasságra lépjen. — Annak igazolására, hogy a vadházasságok mennyire terjednek, bátor leszek egy-két példát felhozni. Ismerek egy alföldi gazdát, kinél 8 év lefolyása alatt 10 hadkötelezett béres vadházasságra lépett; ezek közül hat, 23. éve befejeztével ágyasaikkal törvényes házasságot kötöttek, a többiek ágyasaikat gyermekeikkel együtt elűzvén, fiatal leányokkal újabb vadházasságra léptek. 1878. évben Bosznia occupatiója alkalmával a likkai 87. zászlóaljhoz tényleges hadi szolgálatra behivattam: mely alkalommal századomnál 3 hónap alatt 12 honvéd vadházasságra lépett. Midőn az illetőket e miatt kérdőre vontam, egyszerűen azt felelték, hogy nekik a nősülési engedély megszerzéséhez pénzük nem lévén, cse¬ kély vagyonuk megmentése végett, kénytelenek voltak ezen kisegítő eszközt igénybe venni, habár a valláserkölcsi elvekkel ellenkezik is. Hogy a vadházasságok mennyire divatoznak országszerte, azt legjobban tudják lelkészeink és szolgabiráink, a kik minden egyes vadházasság tényéről pontos tudomást szereznek; de ezek egyszersmind azt is nagyon jól tudják, hogy ezen, majdnem chronieusnak mutatkozó bajon máskép segíteni nem lehet, ha csak a 44-ik §. módosítását vagy megszüntetését a törvényhozás el nem rendeli. Egy szóval: nem szenved kétséget, hogy e szakasz mily imminens veszélyt hozott a család erkölcsére, mely annak létalapját képezi. Ezért törekedni kell arra, hogy azon visszás hatalmi intézkedések, a melyek az erkölcsöknek fennállását a családban veszélyeztetik, minél előbb megváltoztassanak és a családnak mód és alkalom nyujtassék arra, hogy legfőbb rendeltetését minél jobban betöltse. T. ház! Nem csak az erkölcs tisztaságára, hanem a munkaerő fejlesztésére is csökkeutőleg hatott az idézett §. rendelkezése, a minek következtében ezer és ezer munkaerő selejtessé, avagy improduetivvá vált. Hogy ezen állításomat bővebben illustráljam, szükségesnek találok egy példát felhozni. Egy alföldi városban egy földmíves családapának 80 hold jó minőségű földja s rendezett gazdasága volt. Három fia közül a legidősebbik befejezvén 18-ik évét, annak részére nősülési engedélyért folyamodott az apa, mely azonban a honvédelmi minister részéről kellő indok hiányában visszautasittatott. A fiu aztán azon okoknál fogva, a miket fentebb felhoztam, nemcsak a prostitutio martalékává lön, hanem hogy e szenvedélyét kielégíthesse, házitolvaj is vált belőle. A mikor szerét tehette, vermet és padlást egyaránt kiürített. Ezen manipulatiót a fiu 19 éves korában kezdette és egész 26 éves koráig folytatta, de nemcsak hogy ő maga űzte ezt, hanem két fiatalabb testvérét is rávette, kik közül az egyik 18, a másik 17 éves lévén, bátyjukkal együtt vetélkedtek a derék apa anyagi tönkrejuttatásán. Öt éven keresztül a három fiu nemcsak semmit nem dolgozott, de a naponkénti tivornyázás folytán munkaerejük is zérusra devalválódott, az apa pedig kénytelen volt napszámosokat fogadni, kik fiai helyett a napi munkát jól-roszúl elvégezték. (Igaz ! Igaz!) Tegyük fel most, hogy az apának sikerül fiait bevégzett 18 éves korukban megnősíteni. Mily boldog apa lehetett volna s annak folytán nemcsak hogy önmagát az anyagi végromlástól megmenti, hanem fiai jövőjét biztosította volna. Az apa pedig azon esetben három napszámos munkaerő helyett nemcsak hogy fiaiban három kitűnő munkaerővel rendelkezhetett, hanem még menyeiben is ugyanoly munkaerőt nyert volna. E munkaerők összege bizonynyal négyszeresen is fölért volna azon napszámosok munkaerejével, kiket szükségből kénytelen volt a szerencsétlen családapa alkalmazni, — De t. ház, a földt
