Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-82

82. országos ülés márczios 21. 1882. 259 boldogan éltek s élnek még most is. Hiszen azok ártatlanságuk teljes tudatában keltek össze; egymásnak éltek a morál követelményei szerint;! nem ismerték káros gyönyöreit a prostitutiónak, I mely mostanában az erkölcsiség rovására oly ] ijesztő mérvben terjeszkedik. {Igaz! Igazi) A földmívelő ifjak közül jelenleg évenkint 18 —19 éves korban 20—25 százalék a törvény különös kedvezménye alapján megnősül a többi 75 százalék legnagyobb része pedig 23-ik éve befejeztéig nőtlen marad. Ez utóbbiak jelentékeny része a prostitutio martalékává lesz s ha meg is nősülnek, rhkán élnek boldog házas egyetértés ben; a családi tűzhelyet, nem igen őrzik; a hű­ségről, a mi elődeiknél a boldog családi élet fénypontját képezte, most szó sincs. A mi ter­mészetesen elég alapot szolgáltat a mostanában divatozó elválásra. Sokan pedig a földmívelő ifjak közül, hogy a prostitutio ragályától mene­küljenek, túlteszik magákat a morális követel­ményeken s a törvény tilalmát kijátszva, az úgynevezett vadházasságra lépnek. — A vad­házasságok terjedésének meggátlásáia a napi­lapok kivétel nélkül már több izben felhívták a kormány figyelmét, hogy azok további terjedését minden rendelkezésre álló eszközökkel akadá­lyozza meg. A napilapok e felhívást minden kommentár nélkül tették meg, oem kutatták a vadházasságok keletkezésének belső indokát, megelégedtek az egyszerű tények elősorolásával. A vadházasságok keletkezésének belső in­doka meggyőződésem szerint, az idézett §. ren­delkezésében keresendő. A gazdagabb földmívelő anyagi áldozatok árán is a nősülési engedélyt megszerzi fiának, mig ellenben a szegényebb arra való költséggel nem rendelkezvén, kénytelen abba is belenyugodni, hogy fia vadházasságra lépjen. — Annak igazolására, hogy a vad­házasságok mennyire terjednek, bátor leszek egy-két példát felhozni. Ismerek egy alföldi gazdát, kinél 8 év le­folyása alatt 10 hadkötelezett béres vadházasságra lépett; ezek közül hat, 23. éve befejeztével ágya­saikkal törvényes házasságot kötöttek, a többiek ágyasaikat gyermekeikkel együtt elűzvén, fiatal leányokkal újabb vadházasságra léptek. 1878. évben Bosznia occupatiója alkalmával a likkai 87. zászlóaljhoz tényleges hadi szolgá­latra behivattam: mely alkalommal századomnál 3 hónap alatt 12 honvéd vadházasságra lépett. Midőn az illetőket e miatt kérdőre vontam, egy­szerűen azt felelték, hogy nekik a nősülési en­gedély megszerzéséhez pénzük nem lévén, cse¬ kély vagyonuk megmentése végett, kénytelenek voltak ezen kisegítő eszközt igénybe venni, ha­bár a valláserkölcsi elvekkel ellenkezik is. Hogy a vadházasságok mennyire divatoznak országszerte, azt legjobban tudják lelkészeink és szolgabiráink, a kik minden egyes vadházasság tényéről pontos tudomást szereznek; de ezek egyszersmind azt is nagyon jól tudják, hogy ezen, majdnem chronieusnak mutatkozó bajon máskép segíteni nem lehet, ha csak a 44-ik §. módosítását vagy megszüntetését a törvényhozás el nem rendeli. Egy szóval: nem szenved két­séget, hogy e szakasz mily imminens veszélyt hozott a család erkölcsére, mely annak létalap­ját képezi. Ezért törekedni kell arra, hogy azon visszás hatalmi intézkedések, a melyek az er­kölcsöknek fennállását a családban veszélyeztetik, minél előbb megváltoztassanak és a családnak mód és alkalom nyujtassék arra, hogy legfőbb rendeltetését minél jobban betöltse. T. ház! Nem csak az erkölcs tisztaságára, hanem a munkaerő fejlesztésére is csökkeutőleg hatott az idézett §. rendelkezése, a minek követ­keztében ezer és ezer munkaerő selejtessé, avagy improduetivvá vált. Hogy ezen állításomat bővebben illustráljam, szükségesnek találok egy példát felhozni. Egy alföldi városban egy földmíves család­apának 80 hold jó minőségű földja s rendezett gazdasága volt. Három fia közül a legidősebbik befejezvén 18-ik évét, annak részére nősülési engedélyért folyamodott az apa, mely azonban a honvédelmi minister részéről kellő indok hiányában visszautasittatott. A fiu aztán azon okoknál fogva, a miket fentebb felhoztam, nemcsak a prostitutio martalékává lön, hanem hogy e szenvedélyét kielégíthesse, házitolvaj is vált belőle. A mikor szerét tehette, vermet és padlást egyaránt kiürí­tett. Ezen manipulatiót a fiu 19 éves korában kezdette és egész 26 éves koráig folytatta, de nemcsak hogy ő maga űzte ezt, hanem két fia­talabb testvérét is rávette, kik közül az egyik 18, a másik 17 éves lévén, bátyjukkal együtt vetél­kedtek a derék apa anyagi tönkrejuttatásán. Öt éven keresztül a három fiu nemcsak semmit nem dolgozott, de a naponkénti tivornyázás folytán munkaerejük is zérusra devalválódott, az apa pedig kénytelen volt napszámosokat fogadni, kik fiai helyett a napi munkát jól-roszúl elvégezték. (Igaz ! Igaz!) Tegyük fel most, hogy az apának sikerül fiait bevégzett 18 éves korukban megnősíteni. Mily boldog apa lehetett volna s annak folytán nem­csak hogy önmagát az anyagi végromlástól meg­menti, hanem fiai jövőjét biztosította volna. Az apa pedig azon esetben három napszámos munka­erő helyett nemcsak hogy fiaiban három kitűnő munkaerővel rendelkezhetett, hanem még menyei­ben is ugyanoly munkaerőt nyert volna. E munkaerők összege bizonynyal négyszeresen is fölért volna azon napszámosok munkaerejével, kiket szükségből kénytelen volt a szerencsétlen családapa alkalmazni, — De t. ház, a föld­t

Next

/
Oldalképek
Tartalom