Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-82

S58 82. országos ülés márezins 21. 1882. a módosítások közé ugyan nincs befoglalva, de melynek tarthatatlanságát megkísérlem bebizonyítani. Azt hiszem, hogy ez jogomban áll, daczára annak, hogy nincs napirenden. E szakasz igy hangzik: „A. ki az ujonczállítási bizottság által hadi szolgálatra mindenkorra alkalmatlannak nem találtatott, vagy a 3-ik korosztályban a sorhadi szolgálattól fel nem mentetett, valameddig a 3-ik korosztályból ki nem lépett, meg nem nősülhet. Különös tekintetet érdemlő körülmények közt kivételes nősülhetési engedély-adásra a m. kir. honvédelmi minister van jogosítva; de ezen engedély az illetőt a hadseregbe vagy a honvédségbe lépés kötelezettségétől fel nem menti." E §. rendelkezése sem az iparosra, sem a kereskedőre, sem pedig az úgynevezett intelligentiára a társadalmi élet küzdelmeiben a kitűzött czélok elérhetése tekintetében semmi hátrányos befolyással nincs; csakis egyedül a földmívelő osztályt terheli elviselhetlen következményeivel. — Társadalmunk egyéb osztályaira e törvény hatása először azért jelentéktelen, mert ezen osztályok együttvéve csaknem elenyésznek a földmíves osztály arányához képest; másodszor mert a többi osztályokban a házasulási hajlam sokkal csekélyebb, mint a földmívelő osztálynál. Elismerem t. ház, hogy ezen idézett §. módosítása iránt eddigelé kérvényezés az országgyűléshez, sem pedig interpellátió a honvédelmi ministerhez nem történt. Es mégis mindennek daczára általános a panasz a földmívelő osztálynál a házasság korlátozása miatt. A panasz általános voltáról csak azoknak van tudomásuk, a kik közelebbről érdeklődnek a földmívelő osztály erkölcsi és anyagi sorsa iránt; azok közé számítom magamat. Ezen osztály az egyedüli, mely nem szokott agitálni, nem kérvényezni a létező társadalmi bajok elhárítása iránt, sőt bizonyos determinismussal megnyugszik mindenben, ha már — szerinte — a törvény ugy dic¬ tálja. Megfizeti az adót, bármily terhes is, azon boldog reményben, hogy még jobbra is fordulhat sorsa. E determinismusnak tulajdonítom azt is, hogy ilynemű panasz eddig a képviselőház előtt még nem volt pertractálva. T. ház! Én a 44, §-nak a földmívelő osztályra gyakorolt visszás hatását veszem birálat alá és pedig erkölcsi és nemzetgazdászati szempontból. Minden nemzetnek vannak oly szokásai, melyek erkölcsi természetéből fejlődvén ki, társadalmi létalapját képezik. Ezen szokások legtöbbje a morál követelményeinek megfelelnek, ellenben vannak olyanok is, a melyek a morállal homlokegyenest ellenkeznek. Az előbbiekkel istápolni és fejleszteni kell az utóbbiakat, a menynyire lehet, czélszerű nevelés és oktatás utján azokat a nemzet kebeléből eltávolítani, hogy ott a nemes erkölcsök méltó helyüket elfoglalják. Én a házasságot ily nemes és magasztos szokásnak, de nemcsak szokásnak, hanem phisicai és morális szükségnek tekintem, mely társadalmunkban egyszersmind az emberi nem bölcsőjeként jelentkezik. A házasság magasztos czélját tekintve, a keresztény társadalom azt kezdetben kivétel nélkül, most pedig nagyrésze szentségnek tartja. E meggyőződést földmívelő népünkben nem volna tanácsos bizonyos czéltalan intézkedések által még továbbra is illusoriussá tenni, a mivé az idézett §. rendelkezésénél fogva lőn. (Helyeslés.) Tanácsos volna tehát, hogy azok, kiknek hivatásukhoz tartozik a társadalom erkölcsi szokásai felett őrködni, de nemcsak őrködni, sőt azokat megváltoztatni is hatalmukban áll, több figyelmet fordítanának arra, nehogy visszás intézkedések által, a társadalom egyik vagy másik osztályában oly erkölcsi szokásokat gyengittessenek, melyek a társadalom fentartására okvetlenül szükségesek. Ily hátrányosnak tartom az erkölcsiségre nézve az idézett §-nak rendelkezését is. E §. hazánkban, különösen keresztény társadalmunkban azelőtt folyton uralgott házasulási szabadságot korlátozza. Valószínűleg azért, hogy egyrészről a harczfiak háború idejében bátrabbak legyenek, másrészről pedig azért, hogy a tényleges szolgálat folytán a harczfiak mint családapák meg ne semmisittessenek. Tagadhatlan, hogy e két indokban a hadmentességi adó behozatala előtt lehetett némi parányi igazság, de kétségtelen az is, hogy a káros következmények, miket a házasság korlátozása előidéz, sokkal nagyobbak, mint ezen említett két látszólagos indok, illetőleg előny. Ha összehasonlítjuk ezen csekélységig elenyésző előnyöket ama nagy horderejű hátrányokkal és károkkal, melyek a házasság korlátozásából származnak, akkor az idézett 44-ik §. czélszerutlensége önmagától kiderül. A házassági anyakönyvekből teljes positivitással tudjuk, hogy az idézett §. életbeléptetése előtt a földmívelő ifjak 15—18 éves korukig majdnem kivétel nélkül megnősültek, a földmívelő leányok pedig 15—18 éves korukig kevés kivétellel férjhez mentek. Habár fiatalan léptek házassági frigyre, mégis mindannak daczára oly erőteljes nemzedéket voltak képesek produkálni, a miről meg is győződhetünk, ha a házasság korlátozása előtt született, korunkban élő földmívelők phisikai fejlettségét tekintjük. A mig a törvény tilalma a házasságra ki nem terjedt, addig minden földmíves szülő tudta, mely időben kell neki fiát megházasítani, hogy ártatlanságának teljes tudatában adja át őt sorsának leendő nejének. Nem csoda tehát, midőn halljuk az öregebb földmíves házaspároktól, hogy ők mily