Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-81
244 Sl. országos Ülés márczins 20. 1882. szolgáló csapatoknál az altisztek hiánya többször szolgáltatott alkalmat panaszra. Ezen panasz orvoslására szolgál az altiszteknek reengagirozása és a jutalomdíjak kiszolgáltatása. És hozzáteszem még, t. ház, hogy nagy különbség van a között, ha egy altiszt három év alatt nyeri kiképeztetésót, hogy maga tudja teendőjét és a közt, hogy képes legyen oktatni is. Az altiszteknek visszatartása, vagy inkább a szolgálati időn tul megtartása a sereg érdekében van és nem innormalis dolog. Egyébiránt épen az ujonczok kiképeztetése, mint általában a legénységi szolgálatnak teljesítése, nagy mértékben függ attól, hogy az altiszt mikép teljesíti szolgálatát és abban aztán ellent fog mondani t. képviselőtársamnak minden szakember, midőn azt állítja, hogy oly katona, a ki két éven tul tartatik szolgálatban, a ki érzi azon nyűgöt, hogy többre kényszeríttetik, miut a mennyivel valóságban tartozik, hogy annak a szelleme a harmadik évben megromlik, annyira, hogy, mint monda, tulajdonképen többet ér az olyan katona, a ki rövidebb ideig szolgált és megtartja a lelkesedést hivatása iránt, mint az olyan, a ki hosszabb ideig tartatik e szolgálatban s lelkesedés nélkül teljesíti szolgálatát. E tekintetben a harmadik év azt a különbséget a lelkesedés dolgában elő nem idézi, mert elő sem idézheti. A harmadik év gyakorlatainak természete sem engedi ezt meg s aztán valljuk meg őszintén, a kiképzés azon foka, melyen nálunk az ujoncznak keresztül kell mennie, nem engedi meg azt, hogy siessünk ezzel a kiképzéssel és bocsássuk haza az ujonczot akkor, midőn a katonai szellemről egyáltalán még fogalma nincsen. De a t. képviselő ur panaszt emelt különösen a kiképzés kérdéseié nézve is és itt Ernuszt képviselő ur előhozott egyetmást és kijelentette, hogy a magyar nyelv mint ezrednyelvnek behozatala és általában a magyar nyelv használata iránt nem történik a kellő gondoskodás. Hát igaz t. ház, hogy a kiképzés tekintetében még forognak fenn nehézségek. De méltóztassék megengedni, hogy valamint általában, ugy e tekintetben is a közös hadsereg körében igen nevezetes haladást észlelünk. Hiszen t. ház, tudjuk, hogy a felvételi vizsgáknak részben magyar nyelven való letétele megengedtetik. Általában az anyanyelv használata a tiszti vizsgáknál s a hadapródi alsóbb intézetekben meg van engedve és pusztán csak annyi követeltetik a német nyelvből, a mennyi a tanulás folytatásához, illetőleg megkezdéséhez feltétlenül szükségéé. Intézkedések történtek, hogy a magyar nyelv az összes katonai intézetekben tanittassék. E tekintetben a delegátió évről évre kimutatásokat követel be, megteszi azokra észrevételeit és folyton folyvást buzdító határozatokat hoz a hadügyministerium számára. Ehhez járul, hogy a tiszti vizsga letételénél, különösen az Önkénytesekre vonatkozólag, a magyar nyelv használata is szabályozva van. Egy szóval megtörténtek mindazon intézkedések, melyek ezen intézmény körében a magyar nyelv tekintetében eredményeket fognak előidézhetni. Igaz, hogy maga a delegátió is elismeri, hogy nem minden történt meg, a minek történnie kellett volna, de ha tekintjük azt, hogy ezen intézmény haladásában nem lehet követelni a fejjel falhoz való ütődést, hogy általában a lassúbb baladás a nemzet életében is sokkal messzebb és mélyrehatóbb eredményt létesít, akkor meg kell engedni, hogy az eddig elért eredmény is tűrhetőnek mondható. A tiszti akadémiát illetőleg a delegátió újabban határozatot hozott és nem áll az, mintha ezen határozatot elejtette volna. Nem ejtette el s ezen határozatnak effectuálását fogja lehetőleg követelni. (Egy hang a szélső balról: Lehetőleg!) — A lehetetlenségre senki sincs kötelezve. — És én mondhatom, hogy ezen akadémia felállítása nem nemzeti, vagy hasonló szempontból elleneztetett a közös kormány részéről, de igenis azért, mert az országban jelenleg fennálló magasabb katonai tiszti intézetek elegendő számmal nevelik a hadsereg részére szükségesnek tartott tiszti contigenst és csakis ez egy indok az, a mely ezen akadémia felállítása ellen felhozatott. Mindemellett t. ház, a magyar delegátió e tekintetben meghozta határozatát és reménylem, hogy annak fog tudni a jövőben foganatot szerezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben igaz, ellenezte ezen határozatot azon faktor, mely velünk egyenlő jogokkal bir, t. i. az osztrák delegátió, mely az 1867. törvények értelmében velünk egyező határozatok hozatalára van utalva, de a mely e tekintetben tán nem állott a dualismus correct és bizalmatlanságra okot nem adó álláspontjaira. (Igaz! Ugy van! jobbjelöl.) A territoriális divisió kérdése tekintetében is méltóztatott a t. képviselő ur vádat emelni a kormány ellen és ezen vád igen sok tekintetben illette a delegátiót is. E kérdésben a delegátió mindannyiszor albizottságot küldött ki, mely megvizsgálta a territoriális elhelyezést és constatálta azt, hogy a territoriális rendszer keresztülvitele felé consequenter törekszik a közös hadügy ér. De kimondotta, hogy Magyarország területén is ezen rendszernek teljes keresztülvitele lehetetlen, lehetetlen pedig azért, mert nagyobb városokban mindenesetre fenn kell tartani a helyőrségeket. Más hadseregeknél a helyőrségek fentartására más katonai intézkedések történnek. Nálunk takarékossági szempontból erre bajos volna reflectální; de másfelől szükségesek voltak a dislocatió némi megbontására vezető intézkedések, a mennyi-