Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

SÍ. országos ülés ben Bosznia és Herczegovina megszállása folytán a csapatok egy részét oda kellett vezényelni. Mindemellett az albizottság jelentésében kimondotta, hogy a territoriális disíocatió kérdését a hadíigyi kormány szem előtt tartotta. így tehát alaptalan azon állítása, hogy e tekintetben semmi intézkedés nem történt. {Igaz! ügy van! jobbfelöl, Ellenmondások a szélső baloldalon.) T. ház! Nem mellőzhetem itt annak felemlítését, hogy hiszen arról szó sincs, hogy ezen törvényjavaslat mindazon kérdéseket felölelné, melyek a véderő reformjával kapcsolatba hozhatók. Ezek megoldását mindenkit kielégítőleg keresztül is vinni, alig hiszem, hogy valaki megkísérelné. Hiszen a t. képviselő urak is külön véleményt adnak be s önök is czéloznak bizonyos reformokat, de azoknak értéke iránt, őszintén megvallva, én nagyon is tisztában vagyok magammal. Méltóztassék csak kettőt tekintetbe venni. Az egyikben az mondatik a szolgálati idő leszállítása után, hogy a szolgálati idő a közönséges ujouczokra nézve márczius elsejével kezdődjék, az önkénytesekre nézve pedig a begorozás napjával. Már t. ház, az, hogy valaki október elsején, vagy márczius elsején hivatik e be a közönséges ujjonczok közül, nagy különbség, nemcsak a katonai kiképeztetés, de közgazdasági érdekek szempontjából is, maguknak az ifjaknak, különösen pedig a szegényebb osztályhoz tartozóknak, a kik a telet a hadsereg kötelékében töltvén, ott élelemmel elláttatnak. (Helyeslés jobbfelol.) Továbbá márcziusig elsajátíthatja az összes katonai szolgálat azon részét, melyet márcziusban azután gyakorlatilag érvényesíthet; a szolgálati idő pazarlása volna ez az intézkedés és igy ismétlem, nemcsak katonai szempontból, de az ifjaknak maguknak érdekében is sokkal czélszerű'bb a szolgálati időnek október elsején, mint márczius elsején megkezdése. Másfelől az önkénytesekre sem fogadható el a különvélemény által javasolt mód, mert hiszen ezek különféle alkalmakkor sorozhatok be, ha tehát a sorozás napjától kezdve szolgálnának, akkor az egyik önkénytes november elején, a másik augusztus elején kezdené meg a szolgálatot. {Egy hang a szélső balfelöl: Most is ugy van!) Tényleg ugy van ma a helyzet, hogy az önkénytes október elsején kezdi meg a szolgálatot, illetőleg joga van azt elhalasztani azon év deczember 31-ikéig, melyben 25-ik évét betölti; de a tényleges szolgálatot az önkénytes ma is október 1-én kezdi meg. (Helyeslés) A másik módosítás, a melyet a különvélemény ajánl, a honvédtisztek házasulására vonatkozik. Azt mondja a különvélemény, hogy a házasság korlátozása sérti az egyéni szabadságot és középkori hagyománynak tekinthető. lárezius 20. 1882. 34^ No t. ház, a ki e tekintetben ismeri a viszonyokat a hadsereg és honvédségnél, az nem fogja a javaslat intézkedését középkori iustitutiónak tekinteni, hanem ellenkezőleg nagyon is szükséges rendelkezésnek fogja tartani. Nekem sokkal inkább kell azon tiszt, ki legény létére rendezettebb viszonyok között lévén, sokkal inkább szentelheti magát teljesen hivatásának, mint azon tiszt, ki megnősülve, családi gondok által is elfoglaltatik és az első dolog, a mi vele történik, hogy nemcsak vagyoni viszonyait, hanem családját és szolgálatát is tönkre teszi. Itt tehát valami korlátozás szükséges. Kétséget nem szenved, hogy a házasság gondjai a megélhetést, különösen az alantasabb tiszteknél majdnem teljesen lehetetlenné teszik. En tehát az intézmény érdekében levőnek tartom azon gondozást, a mely a házasság korlátozása tekintetében e törvényjavaslatban foglaltatik. Még egy észrevételt vagyok bátor tenni azon határozati javaslatra, melyet Ernuszt Kelemen t. képviselő ur adott be. Igen fontosak azon észrevételek, melyeket ő tett, különösen a tiszti képzés és a magyar nyelvnek a magyar ezredekben való használata tekintetében. És erre nézve azt mondom, hogy majdnem mindnyájan osztozunk az Ő nézetében, de bár nehezen megy a dolog épen viszonyainknál fogva, megtörténtek e tekintetben az intézkedések. Tény, hogy kötelesek a tisztek az ezred nyelvét megtanulni, hogy a magyar ezredekben a magyar nyelv az ezred nyelve, tény, hogy a magyarországi ujjonczoknak csak magyar csapatokba való beosztása rendeltetett el. De nem tagadható, hogy egyfelől a tiszti karnak nemzetiségi viszonyai, másfelől az, hogy a mi ezredeinek sem tisztán magyar ezredek, bizonyos nehézségeket okoznak, a melyek azonban nem felülről támasztatnak, hanem a körülményekben feküsznek, de melyek, hiszem, hogy ha azon consequens eljárás követtetik, melyet a delegátió évről évre követ, idővel orvosolhatók lesznek. A másik a tisztképzés kérdése. Ez, ugy hiszem, a legégetőbb kérdés, a mely felvethető nemcsak a közös hadseregnél, hanem felvethető a honvédségnél is. A közös hadsereg tudja, hogy hon san lássa el magát tisztekkel és tényleg el is látja azokkal magát teljes mértékben, de a honvédségnél igen nagy a baj e tekintetben. És ne méltóztassék hinni, hogy az institutióban fekszik a baj arra nézve, hogy a magyar ifjak nem szivesen lépnek a tiszti szolgálatba. Hiszen a múltban, mikor nem volt ilyen jellegű' a közös hadsereg, mégis igen nagy számmal vétették fel magukat a magyar ifjak, különösen a vagyonosabb osztályból, felvitték kapitányságig, tönkre mentek s haza jöttek. Ma már, midőn a hadseregben tanulni kell, midőn az