Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

Sl. országos ülés is rendelt csekélyebb mérvű szabadságolást. Mondhatom tehát, hogy megtakarítás szempontjából történtek igenis szabadságolások, de ezt elvképen kimondani és a törvényben kifejezni annyival kevésbé volna gyakorlati, mert a mint mondám, a három évi időszak csakugyan szükséges arra, hogy a katona csakugyan azzá váljék, a minek lennie kéli és el ne felejthesse a tartaléki és honvédségi idő alatt azt, a mi szolgálatához tartozik; másrészről pedig nem szenved kétséget, hogy az e tekintetben teendő rendeleti intézkedés könnyebben alkalmazkodik a gyakorlati eredményekhez és érvényesíthető a nélkül, hogy az intézmény maga hátrányt szenvedne. A mi a költségeket illeti, sokszor emlittetett, hogy a költségekre vonatkozólag a kormány kellő gondos felügyeletet nem gyakorolt, hogy pazarlás történik, hogy a költségek évről évre való fokozásával túlmennek azon határon, melyet a monarchia és különösen Magyarország megbir. £ tekintetben hivatkozhatnám t. ház, azon költségekre, melyeket más államok fordítanak hadseregük emelésére ; felhozhatnám Németországot, Olaszországot, mellőzve a kisebb államokat, melyekre Ernuszt képviselőtársam már hivatkozott, — elmondhatnám, hogy minő óriási költségeket fordítanak ez államok hadseregökre, felhozhatnám, hogy épen Ausztria-Magyarországnak különösen érdekében áll hadseregének kifejlesztése és erőteljes fentartása, mert ha van állam Európában, melynek a hadsereg kitűnő szolgálatokat tehet, ugy ez Ausztria-Magyarország. Kétséget nem szenved, hogy igen erős és olyan politikai siíuatiók jöhetnek már talán a közel jövőben elbírálás alá, melyek közül a kivezető utat az erős hadsereg is képezi. (Ugy van! jobb/elöl.) Tehát mondom, példát ad egész Európa a hadseregek költségeire nézve és tény, hogy a költségek tekintetében állításaik, bocsánatot kérek, sem ütik meg azon mértéket, melyet talán önmaguk tulajdonítnak azoknak. í875 óta a hadsereg különféle phazisokon ment keresztül. 1875-ben körülbelül 88 millióra rúgott a rendes budget, 1882-re 92 millió szavaztatott meg. Megjeg)*zem, hogy időközben a hadseregben igen sok organisatorius intézkedés hajtatott végre. És ezen körülbelül 4 és fél milliónyi emelkedést nem okozta pazarlás, vagy talán az, hogy nem számolt akár a közös, akár a magyar kormány az ország viszonyaival, hanem igenis okozta nagy mértékben a magyar törvényhozás épen ugy, mint a Lajthántuli törvényhozás oly intézkedések által — melyek a hadsereg jólétének fokozására szolgáltak; a törvényhozások indították tehát arra a delegátiókat, hogy a költségeket növeljék. Ilyen a többi közt a beszállásolási törvény, mely körülbelül 1 millió i márczius 20. 18&2. 243 800,000 frtot vett p. o. 1880-ban igénybe. Ilyen az élelmezés javítása, mely 1 milliónál többet vett igénybe és senki sem mondhatja, hogy erre nem lett volna szükség. Ott van azonkívül a nyugdíj-törvény, mely 9 millióról mindjárt 1 l-re emelte az ez iránybani szükséget. Ide számítandó a 2 milliónyi helyettesítési alap kikötése által igényelt pótlás. És ott vannak ezen kívül más apróbb intézkedések, ugy hogy 4 —5 milliónyi plust 1875-höz képest igen könnyen igazolni lehet. Ez emelkedés közben, ismétlem, történtek mégis organisatorius intézkedések is, melyek költségeit más oldalon való megtakarítások utján kellett fedezni. A költségtöbblet tehát panaszra nem szolgáltathat alkalmat. Elismerjük mindnyájan, hogy pénzügyi viszonyaink miatt súlyosan érezzük a költségeket általában, hogy mi tul és túlmenő kiadások fedezésébe nem bocsátkozhatunk, de nem lehet elhanyagolni olyan érdeket, mint a véderő szervezése, különösen ha belátjuk és concedáljuk azt, mit az imént kijelenteni szerencsém volt, hogy a mi helyzetünkben a véderő fentartása oly igen nagy szükségesség. (Ugy van! jobbfelöl.) Méltóztatott a t. képviselő ur az altiszti kérdésre is kiterjeszkedni. Mondotta, hogy a tiszten kivül még egy berufs-katona létezik: az altiszt és a közös hadseregben különféle intézkedéseket használnak fel, hogy az altiszteket visszatartsák a hadsereg körében és a közben megtörténik, hogy a tartaléknak nincs altisztje és mozgósítás esetében hiányzik a kellő altiszt. T. ház! T. képviselőtársam figyelmen kivül méltóztatott hagyni mindazokat, melyek e tekintetben a delegátió hadügyi albizottsága jelentésében foglaltatnak. Kétséget nem szenved, hogy altiszti jutalék fejében 1.900,000 frt irányoztatott elő. Tény az is, hogy a kik három éven túl szolgálatban maradaak, jutalomban részesülnek, ez azonban még nem ad alapot arra, hogy tulrosznak mondassék az ez irányú intézkedés és olyannak, mely a hadsereg érdekében nem állana. Egyfelől a monarchia hadseregében létező altisztek közül legfeljebb 12,000 részesül ily jutalomban, másrészről ezen jutalmazások kiváló része, különösen a gyalogságnál bizonyos nem kombattans altisztek ott tartására költetik el. Ehhez hozzá teendő, hogy igenis a tartalékos altisztek száma még mindig olyan, hogy, mint pl. t. képviselőtársam tudni fogja, midőn a tartalék behivatik, e tartalékosok közt megjelenő számos altiszt legénységi szolgálatot kénytelen teljesíteni. Nem mondom, hogy minden ezrednél ugy vau, lehet, hogy több ezrednél nincs igy. De kétséget nem szenved, hogy az altisztek hiánya a hadsereg tartalékánál nem képez panaszt, míg ellenkezőleg a közös hadseregben tényleg 31*