Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

238 81. országos filés márczins 20- 1SS2. valósítása mily áldozatokkal járna, (Ugy van! Ugy! a jobboldalon. Ellenmondás a szélső balbaloldalon.) Mi ellenben t. ellenzék, mi nem akarunk egyszerre ily nagy ezélokat, mi a reális politika emberei vagyunk, (Helyeslések a jobboldalon) mi azt mondjuk, hogy oly politikát csinálunk, mely az adott viszonyoknak megfelel, a mely még elég hosszú időre elég szép feladat megoldását tűzi ki számunkra s a mely nem jár isten a megmondhatója milyen koczkáztatással mely megfelel a régi bölcs mondásnak is: hogy lehet valameddig előre menni, ha nem is lehet a legszélső pontig. Es ennek fejébeu azt is megmondjuk, hogy minő áldozatokat kívánunk: oly áldozatokat, melyeket arczuk verejtékével kell meghoznunk épen ugy, mint azt nehéz körülmények között más népek is meghozzák. Megmondjuk a népnek, hogy oly politikát akarunk, mely által a jelent biztosítjuk azért, hogy a jövőre biztosan lehessen számítani. Mi tehát áldozatot kívánunk a viszonyoknak megfelelő politika nevében és elfogadjuk a felelősséget azért, hogy a czéít elérjük, (Helyeslés a jobboldalán) de önök a viszonyoknak meg nem felelő politikát űznek és nem mondják meg az árát. (Ellenmondás ?zélsö baljelóí.) Hol van itt a következetesség? hol van az öntudatosság? A szélső ellenzék politikája, mint eszményi alapokon nyugvó, kiválólag lenne hivatva arra, hogy előmozdítsa a nemzet erkölcsi nemesedését, hogy tanítsa a népet arra, miszerint a nagy és átalános érdekek előtt háttérbe kell vonulni az egyéni érdekeknek és önzésnek. De ezzel önök az egyéni érdekeket legyezgetik, önök egész osztályok vállairól le akarnak emelni terheket, hogy annál súlyosabban essenek azok olyanok vállaira, kik a kedvezményezettek körén kivül esnek. Égy eszményi politikának vezetni kellene a népet nagy czélokra, de pusztán az elégedetlenség szítása nem nevelő hatású eljárás, Vezetni kellene a népet a fegyelmezettségre és önmegtagadásra, mert ezen erények szükségesek ahhoz, hogy valamely nemzet nagygyá legyen. Ugron t. képviselőtársam nemes pathossal idézte a példákat Róma és Athén történetéből. 0 tudhatja, hogy azon államok csak addig virágoztak, mig polgáraikban a fegyelmezettség és a mérséklet erénye uralkodott, 0 tudhatja, hogy Róma nem mindent egyszerre való akarással, és nem egy nap alatt lett a világ urává. O tudhatja, hogy Karthágót pusztán az anyagi jóllét, mivel hiányzott polgáraiban a fegyelmezettség és önfeláldozás, nem mentette meg a szörnyű bukástól. 0 tudhatja, hogy a fegyelmezettség minden népnél olyan vaskapocs, mely az erkölcsöket tartja össze, a mely nélkül azok széthullanak, mint az eresztékeiben megtágult fa-alkotmány. (Ugy van! a jobboldalon.) Mi t. ház, igaz, nem tízünk eszményi politikát. Mi azt mondjuk: Nemzetem, mi a jelen biztosításával akarjuk biztosítani jövődet. Követelünk azért tőled súlyos anyagi erkölcsi és szellemi áldozatokat. Küzdj, mert ezen a földön csak a küzdelem nyerhet pályabért. Küzdj azon meggyőződésben, hogy minden kis tér, melyet magad számára sikerül meghódítani, egyszersmind az előrehaladás egy lépcsőfoka lesz. (Ugy van ! jobb/elöl.) Én tehát, mivel e törvényjavaslatban, habár szerény mérvben, találok új vívmányokat, elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés, éljenzés jobbfelöl.) Szily László: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat indokolását a t. honvédelmi minister azzal kezdi meg, hogy: „A hadi létszámnak újabban is 800,000 főben való meghatározását a kényszerítő körülmények nyomása alatt kérte és másfelől kérte azért, mert bizton remélte, hogy a védtörvénynek kilátásba helyezett revisiója alkalmával oly javaslatokat tehet, a melyek következtében ezen, a nemzetre oly súlyosan nehezedő teher, a jogos érdekek lehető kímélésével, az egyéni, nemzetgazdászati és a művelődési szempontok kellő méltatásával fog megoszlani." T. ház! Megvallom, hogy engem is ugyanezen indokok vezettek, midőn a hadilétszámot — aggódó szívvel megszavaztam. Aggódó szívvel, mondom, mert féltem, hogy azon reményeim, melyeket én a véderőtörvény módosításához kötöttem, t. i. hogy ezen törvények a nyert tapasztalatok alapján oly módosítást nyernek, hogy ezek által ezen nemzetgazdászatilag, mint pénzügyileg egyaránt súlyos terhek, némileg könnyittetni fognak, teljesedni nem fognak. Hogy e félelmem alapos volt, igazolja a tárgyalás alatti törvényjavaslat, mely e czél elérésére indokolása kezdetén hangzatos szavakat igen, de javaslatának szakaszaiban valóságot akként nyújt, hogy összeségében az eddigi védtörvényt még terhesebbé és elviselhetlenebbé igyekszik módosítani; minek igazolására a t. ház becses figyelmét kikérni bátor vagyok. Hogy a benyújtott törvényjavaslat 1. §-a, mely az eddigi védtörvény 4. §-át módosítja, terhesebb az eddiginél, kétségtelen, mert e szerint nemcsak a tengerészeti tényleges szolgálat 3 évről 4 évre emeltetik, de ezen szakasz kapcsolatban a 32. §-al, a póttartalékosokat felesküdtetésök által nemcsak a tényleges szolgálati keretbe vonja be és igy a 800 ezer létszámot emeli, de őket, a mit eddig tenni köte-