Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-81
81, országos ülés 1 lesek nem Tálának, tényleges szolgálattételre is J kényszeríti és igy pénzügyi kiadásainkat is emeli. De ezektől eltekintve, kell, hogy e §-al, mint a legfontosabbak tüzetesebben foglalkozzam, mert e §. állapítja meg a tényleges szolgálati időt és érinti a tengeri szolgálatot. A tényleges szolgálati időt illetőleg, maga a t. honvédelmi minster hosszas indokolással elismeri, hogy a szolgálati időt leszállítani czélszertí és szükséges lenne, elismeri annak lehetőségét is, a midőn azt mondja, hogy: „A katonák egy része, mihelyt kellően ki vau képezve, még a 3 év letelte előtt is szabadságra bocsájtatik", a mint hogy mindezeket manapon már tagadni nem is lehet, a midőn a katonai tekintélyek sem tagadják már, hogy a gyalogságnál két évi kiképzési idő elegendő, akkor, midőn maga a hadügyér a 3 év eltelte előtt tömegesen szabadságol nemcsak a gyalogságnál, de még a műszaki csapatoknál is és igy a 3 év előtti kiképzés lehetőségét legmeggyőzőbben, mert megczáfolhatatlan tényekkel bizonyítja s midőn mindezek daczára a tényleges szolgálati időt általán 3 évre javasolja megáílapittatui, ő maga el fogja ismerni azon feltevésem alaposságát, a melylyel állítom, hogy ő ezt teszi azért, mert a hadügyér igy akarja; akarja pedig, mint azt a t. honvédelmi minister ur is igen jól tudja. nem a harezképesség fő érdekében, de azért, hogy az általam jelzett tömeges szabadságolások által megtakarítót! milliókkal szabadon rendelkezhessék, mely szabad rendelkezésről egy minister, — még a jelenlegi — készségesen elismerem, magas hivatása teljes indulatától áthatott és azt példásan teljesítő hadügyminister sem mond le szívesen. Ezekért reménylettem én, hogy a magyar honvédelmi minister teljes tudatábaa nyomott pénzügyi viszonyainknak és az általa indokolásában elannyira hangsúlyozott nemzetgazdászati érdekeknek, a tényleges szolgálati időt a gyalogságnál szabályként 2 és csak kivételesen 3 évben javasolandja megállapítani. Mert a már igazolt lehetőségen kivül meggyőződésem, hogy még harczképességünk is fokozódnék annak kimondása által, hogy csak azok szabadságoltatnának két évi tényleges szolgálati idő után, a kik magukat teljesen kiképezték, mert ezen biztos tudat oly ösztönül szolgálna, kivált az otthon jobb móddal birokra, hogy még magán fegyvergyakorlatok által is teljes kiképzésüket elérni igyekeznének és főleg kétségtelen lenne e siker, ha hadseregünk legsebezhetőbb része, az altisztek, kik pedig hogy a legénység kiképzésének legfőbb tényezői, hiszem, hogy bebizonyítanom fölösleges, kissé komolyabb figyelemben részesittetett volna, — mert tény az, hogy az eddigi altiszti szolgálati jutalomért a mámius 20. 1S82. 539 I jó altisztek csak a legkivételesebbeu maradtak meg, — alaposan fel tehető, hogy a csendőrség felállítása által kilátásba helyezett állások elnyerése még ezek egy részét is elvonja a hadseregtől, ezért a hadseregre oly súlyosan nehezedő ezen bajon okvetlen segíteni még áldozattal is kellett volna. A tengerészeti szolgálat is, mint már jelzem, e szakaszban nyervén említést, errői is röviden megemlékezni e helyütt szükségesnek tartom, mert bár a hadi létszám megállapításánál felszólalásomkor, haditengerészeti erőnk részletes kimutatásával hivtam fel az itt levő abnormitások megszüntetésére a t. honvédelmi minister ur figyelmét, mégis, miután ezek megszüntetésére mi sem történt, sőt a tárgyalás alatti javaslatban ez meg sem kisértetik, e mulasztást érintés nélkül hagynom lehetetlen volt. Avagy elhallgätható-e ? hogy a boldogult Tegetthof által papiron megállapított, de viszonyaink között tényleg soha elő nem állítható hadihajó-létszám alapján rendezett haditengerészeti tiszti képezdéik tartatik fenn ma is, képeztetnek és neveztetnek ki tisztek képzeletben levő és mint mondám soha elő nem állítható hajókra, jelenlegi pénzügyi viszonyaink között — és akkor, midőn épen a pénzügyi viszonyok indokából, egy honvéd felső tiszti-iskola felállítását, bár annak égető szükségességét mélyen érezzük, említeni is alig merészeljük, akkor, midőíi azon hasonszámu kiképzett tiszttel, mely a tengerészeinél kiképzést és kinevezést igen, de tényleges alkalmazást nem nyerhet, honvéd tisztikarunk erős támpontot találna. E javaslatban kellett volna tehát nemcsak az általam, de a delegátusok által is ismételve szorgalmazott hadihajó létszámot törvényileg megállapítani, mert a hadihajó-létszám megállapítását maga a hadi-tengerészet is oly fontos és sürgősnek ismeri, hogy azt ez idén a delegátiók által kísérletté megeszközöltetni. A törvény 21., 25. és 27. §§. javasolt módosításaiban, készségesen elismerem a haladás némi nyomait, de tekintve a hadseregnél az általam már jelzett altiszti hiányt és eléggé sokszor soha sem hangsúlyozható pénzügyi viszonyainkat, az egy évi önkéntesi szolgálati idő kedvezményében részesítettem volna mindazon kevésbbé képes egyéneket, a kik az altiszti vizsga szigorú letétele mellett saját költségükön! ellátásukra magukat köteleznék, ez elemmel az altiszti-kar solid erős istápot, harczképességünk fokozódást és pénzügyeink nem megvetendő megtakarítást nyernének. A 31. §. kezelési természetű, de nem szerencsés módosítást javasol, —• mert igaz, hogy sok oldalról szorgalmaztatott az ujonczozási időszak megváltoztatása, — de alig hiszem, hogy
