Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

81. országos ülés márczius 20. 1882. 237 mázható a normális viszonyokra és békés időkre, nem alkalmazható még egy külország ellen folytatandó háborúra sem. Forradalmat pedig ma Magyarországon senki sem akar. A forradalom lázas állapot, mely esudatettekre képesít; de kivételes állapot. Szép, de szörnyű poezise egy nemzet életének. Csakhogy a nemzetek rendes életfolyása mégis a nyugodt próza, melyre nem szabad amannak törvényeit alkalmazni. Hiszen más népek is vittek véghez forradalom esetében csodálatra méltó tetteket. Francziaország ilyen állapotban egész Európát leverte és ugyanazt a Francziaországot nem rég Németország, mely azelőtt aluszékony hatalomnak tekintetett, összevissza törte; Csehország a hussitizmus rajongásában egész Németország haderejét eltiporta és később a bajor választófejedelem hadserege a cseheket egy óra alatt tette semmivé a Fehérhegyen. Ma, mikor a hadviselés technikája oly magas fokra fejlődött, ma mikor minden nemzet a legnagyobb gondossággal iparkodik a maga hadseregét mentől tökéletesebben kiképezni, ma egyáltalában nem altathatjuk maguukat azzal, mintha sikert vívhatna ki a magyar csupán a lelkesedés, egy eszme, tgy szin vagy egy emlék által, mint Orbán képviselő ur mondta, Mindez ma nem elegendő, hanem sokkal inkább szükségünk van arra, hogy megfogadjuk, ha már történeti dolgokra hivatkozunk, Cromwelnek praktikus tanácsát, mely szerint imádkozzunk nagy emlékeink és nemzeti aspiratióink istenéhez, de egyszersmind „tartsuk szárazon a lőport!" T. ház! Ugyauily általános okokból nem járulhatok a kisebbség azon positiójához sem, a mely az öukénytességi intézménynek kiterjesztését czélozza a 4. gymnasialis vagy reálosztályt, vagy épen polgári iskolát végzettekre is. Nem járulhatok ehhez azért, mert az egyrészről méltánytalan, másrészről czélszerűtlen. Méltánytalan mindazokra nézve, a kik kirekesztetvén ezen kedvezményből, még nagyobb teherrel fognak sújtatni; czélszerűtlen pedig azért, mert nem lehetne vele elérni az egyévi önkénytesi intézmény ezélját, t. i. a tisztté való kiképzést. Én sokkal inkább volnék hajlandó az ily kivételezéseket megszorítani, vagyis az általános védkötelezettséget kiterjeszteni. Nem feltűnési vágy izgat, se nem ellenszenv vezet, sőt kijelentem mindjárt előlegesen, hogy én a legnagyobb tisztelettel viseltetem, mind egyenként az egyházi férfiak iránt, mind pedig az egyházi testületek iránt. Elismerem nagy kultúrai és erkölcsi missióját e rendnek. De mindez nem tartóztatna vissza, hogy ha a nemzet közvéleményében megérett volna az erre való eszme, hogy hozzá ne járuljak a növendékpapságnak a védkötelezettség alá leendő vonásának javaslatához. Mondom, szívesen kiterjeszteném az általános védkötelezettséget minden felekezet theologiai tanulóira. A múlt napokban beszélte nekem egy ellenzéki padokon ülő képviselőtársam, hogy midőn ő a német egyetemeken járt, még a nagy német dicsőség fénynapjait megelőzőleg volt ez , a német egyetemek theologiai ifjúsága kérvényezett azon irányban, hogy a honvédelmi kötelezettség jótéteménye és becsülete rájuk is kitérjesztessék, mert ők nem akarnak páriák lenni Ezt a német ifjúság tette, És mit tett a magyar theologiai ifjúság 1848-ban? Azt tette mind a protestáns, mind a katholikus magyar ifjúság, hogy odahagyta a kollégiumokat és a szemináriumokat, de sőt még a zárdák növendékei is eljöttek és fegyvert ragadtak a hon védelmére. Ha tehát kötelezettség kiterjesztéséről volna szó, ahhoz hozzájárulnék, de a kedvezmények kiterjesztéséhez nem járulhatok hozzá. Nem járulok sem ehhez, sem pedig azon másik módosítványhoz, mely azt tartalmazza, hogy a kik önálló üzletet örökösödés utján nyertek: 8 hét alatt kiképeztessenek a fegyvergyakorlatokra és aztán elbocsáttassanak. Nem járulhatok azért hozzá, mert ez kevés számú kedvezményezett egyén javára annál nagyobb terhet rak azok vállára, kik e kedvezményben nem részesülhetnek. E részletekkel egyébiránt, melyekre kétségkívül nálam sokkal avatottabbak fognak észrevételeket tenni, nem bajlódom tovább. En t. ház, a szélső ellenzék politikájának eszmemenetébe átalában következetlenséget látok, tekintsem a dolgot akár a jelen törvényjavaslat alkalmából, akár azon álláspontból, melyet a szélső párt a fenforgó kérdésekkel és intézményekkel szemben elfoglalni szokott. (Halljuk! Halljuk!) A szélső ellenzék politikája a legmagasabb nemzeti vágyak elérését tűzi ki czélul.; kétségtelen oly ezél, mely ha elérhető egy magyar embernek sem lesz ellene kifogása. (Helyeslés.) De valahányszor a nagy czél magaslatára kellene felemelkedni, mindannyiszor szűkmarkúnak, kicsinyesnek mutatja magát.(Halljuk! Halljuk !) Akar önálló független Magyarországot; ennek első, elengedhetlen attribútumaként a független magyar hadsereget is akarja. (Felkiáltások a szélső balon: Akarjuk! De sokszor felhozatott már és jelenleg is felteszem a kérdést: hiszik-e önök, hogy az nem nagyobb áldozatok árán lesz elérhető, mint azok, melyeket jelenleg meghoznunk szükségesek? Bizonyára sokkal nagyobb anyagi, erkölcsi és szellemi áldozatokat fog az a czél megkívánni. Önök azonban ezt nem merik bevallani. Itt a házban még némi burkoltsággal, a mint példát hoztam reá, elismerik, de künn sohasem vallják be sem szóval, sem lapjaikban. Önök mindig csak a magas vágyak csábító képeit tüntetik fel a közönség előtt, de azt nem mondják meg, hogy azok meg-