Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

232 Sl. országos ülés márczius 20. 1S82. a képviselő ur, a ki akkor ugy irtózott a közös badügyministertől, most azzal tökéletes egyetértésben és Összhanghan van és eonferál (Zaj) a delegátiókban s hogy ő, a ki akkor — tehát a kiegyezés után — velünk tökéletesen egyetértett a magyar önálló hadsereg követelésében, most a bécsi hadügyminister álláspontja mellett lép sorompóba. Hja „Tempóra mutantur et nos mutamur in illis". Azaz, hogy mi nem változtunk és e tekintetben nem is fogunk változni soha, (Tetszés a szélső balon) mi követeljük nemzetünk elévülhetleu szent jogából kifolyólag az önálló magyar hadsereg felállítását, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert e nélkül nincsen üdv és fenmaradás hazánkra nézve, e nélkül a vész közepette — melynek távol moraját már hallhatjuk —nincsen biztosság sem hazánkra, sem a trónra nézve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem kívánom a t. ház becses türelmét tovább fárasztani, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) hanem kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, hanem járulok az Ugron Gábor barátom által beterjesztett határozati javaslathoz és a rósz lehető javítása czéljából magamévá teszem a különvélemény módosításait. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ivánka Imre: T. ház! Mindazt, a mit a magyar hadseregre nézve irtam, vagy ezen házban mondtam; mindazt, a mit äz első delegatió alkalmával külön röpiratban, — mely, úgy látszik, elkerülte a t. képviselő ur figyelmét — a hadseregre nézve irtam, ma is szóról szóra magamévá teszem. Álláspontom az, hogy a törvényen belől azt akarom elérni, a mit momentán elérni képes vagyok. Ha azt méltóztatnak mondani, hogy a törvény szerint van-e magyar hadsereg, kénytelen vagyok azt felelni, hogy igenis van. (Mozgás a szélső balon.) Olvassák el a törvényt, abban benne van. (Derültség a szélső balon.) Hogy nincs külösi magyar hadsereg, az áll, de hogy magyar hadsereg létezik, hogy a magyar emberekből álló önálló tüzérségi és műszaki csapatok terjednek, ez kétségtelen; s kétségtelen az is, hogy ha azt akarja az ország, hogy a magyar csapatok magyarok legyenek, azokban magyaroknak kell szolgálniok. Én tehát röviden ismétlem, hogy azt, a mit mondottam, elfogadom és egyetlen egy szót sem törölök ki abból, a mit irtam, vagy a mit e házban valamikor mondtam. (Helyeslés a jobbóldalon.) Szende Béla honvédelmi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat irányát, a mellette fekvő indokoláson kivül eléggé jelezte az igen tisztelt előadó ur kimerítő beszéde. Nekem nem lehetett szándékom és czélom valami új védrendszert indítványozni, nem lehetett azért, mert a jelenlegi tökéletesen megfelel és viszonyítva azt más nemzetekéivel, az azokkal egy magaslaton áll. Ily körülmények között nem volt szabad kísérletekkel állani elő, melyek talán megingathatták volna azon alapot, melyen védrendszerünk czélszerűsége nyugszik; de kötelességünknek tartottuk az elmúlt 12 év alatt tapasztalt hiányain segíteni, javítani, És ez nézetem szerint az egyedüli út és mód lépésről lépésre javítgatva haladni a czél felé és elkerülni a rohamosságot, mely gyakran biztosan ki nem számítható irányba sodor és sokszor decomponál; csak ekként lehet mellőzni a stagnatiót és meg nem állani, mi a visszalépéssel egyenlő. Ily nézetekbői kiindulva, természetesen más térre léptem, mint a melyet a kisebbségi vélemény és annak alapján a függetlenségi párt határozati javaslata és az azt védő t. képviselők elfoglalnak. A t. képviselők ezen határozati javaslata halomra akarja dönteni az egész, az 1867: XII. és 1868: XL. XLI. törvényezikkeket és az azóta a törvényhozás által több intézkedéseivel magyarázott czikkeken alapuló vedreudszerüuket, seregünket ketté akarják tépni és csinálni egy külön magyar és egy külön osztrák hadsereget. Nem először hozatott fel az eszme és istápoltatott a többi közt mindig a firíancziális megtakarítással is, melyet az ily szétválasztás eredményezni fog. Én azt hiszem, hogy azok is, kik ezt érvül használják, nem tulajdonítanak e motivatióní*k valami nagy komolyságot, mert ha ezt tennék, lehetetlenségnek tartom, hogy okvetlenül arra a conclusióra ne jönnének, hogy ugyan azt a mennyiséget, ugyanannyi számú katonaságot, — mire a törvény kötelez — tartani olcsóbban, ha arra minden költséget mi vagyunk kötelesek fedezni, alig lesz lehető, főkép ha még hozzá vesszük mindazon nem nsegvetendő mennyiségű kiadásokat, melyeket az ily magyar hadseregek nem felszerelése — mert azt hiszem, a szétválasztás a meglevő felszereléssel czéloztatik —• de a jövő felszerelésének előállíthatása és pedig rögtön igényelne. De e kérdésnek nem financziális oldalát akarom ventillálni s a ház figyelmét azon körülményre sem akarom irányozni, mely a magyar tisztek hiánya miatt már annyiszor panaszra adott alkalmat; azon zavarra sem akarok utalni, mely ebből és ennek folytán keletkeznék legalább az első években, ha csak azt nem hisszük, hogy a magyar csapatoknál jelenleg szolgáló nem magyar tisztek provisorie és szívességből megmaradnának a csapatoknál, még az új szervezetnek sikerülend a kellő tisztikart magának előteremteni. Nem ezekre és ilyenekre akarok hivatkozni, mert ezek mind oly