Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-81

81. országos ülés nehézségek, melyeket a pénzügyi viszonyok jobbulása mellett a külviszonyok békés constellatiója és illetőleg ennek legalább egy decenniumra biztosítása és a nemzet fiatalságában, mi az újabb korszakban már annyiszor felemlittetett, a katonai szolgálatra való hajlam feléledése mellett hazafias áldozatkészséggel és jó akarattal el lehet hántani. Egyedül a monarchiának átalános és hazánk speciális viszonyaira akarok utalni és azon közjogi alapra, mely törvényeinkben és a nemzet legnagyobb részének érzületében gyökerezik és ha e térre helyezkedem, úgy bátran elmondhatom, hogy e kívánságok teljesedése még távol jövőben van és hogy még igen sok viszonynak kellene a magyarság érdekében megváltoznia hazánkban, hogy ezen kérdésnek napirendre hozatala czélszerü lenne. A külön vélemények t. szerkesztői maguk is „elkerülhetlennek tartják, hogy a véderő lehető hatalmassá fejlesztessék" és ennek eszközlésének módozatjául tekintik azt. a mi ennek épen ellenkezőjét idézi elő, t. i. a századok óta csatatereken úgy, mint a helyőrség nyugodtabb korszakaiban, de mindig az összmonarchia szolgálatában és kötelessége teljesítésében összeforrt hadsereg ketté szakítását, szem elől tévesztve geográfiai helyzetünket, mely bennünket nemzetünkkel nem a legjobban rokonszenvező fajok közé helyezett és ignorálják belső viszonyainkat is, melyek eonsolidására egy nagy imponáló hadsereg létezése inkább szolgál, mint egy bár csak képzeletben is és csak itt-ott separatistieus irány dédelgetésével netán gyanúsítható, a monarchia másik állama által belbajok esetében alig istápolható kisebb hazai sereg. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Tisztába kell jönnünk t. ház, e kérdéssel s nehogy félreértésekre vagy teljesíthetlen vágyak ébresztésére szolgáltassunk alapot, ki kell mondanunk, hogy közjogi belyzetünk mellett e kérdés egyoldalú eldöntése nemcsak lehetetlenség, de még ha lehetséges is volna, viszonyaink jól felfogott érdekében czélszerü sem volna, hogy a sereg organisatiójában ily radicalis változtatások történjenek. Ezt ki kell mondani őszintén és bátran, erről fel kell honfitársainkat világosítani, még ha Ugron Gábor t. képviselő ur ezt is botrányosnak fogja találni, ki ugy látszik, botrányosnak talál mindent, mi az ő nézetével nem fér össze és csak egymagának és saját nézeteinek vindicál csalhatlanságoí. (Tetszés a jobboldalon.) Ha valahol, ugy bizonyára a hadsereg körében van legnagyobb szükség consolidált viszonyokra. Nem czélszerü tehát ok nélkül bolygatni a meglevő rendszert, főként akkor, midőn még nem is oly régi, hogy a nemzetnek vérébe átmehetett volna. (Helyeslés a jobboldalon) Én tehát azon meggyőződésben, hogy a KÉPTH. NAPLÓ. 1881—84. IV. KÖTET. lárczius 20. 1882. 233 jelen viszonyok közt, — még ha lehetséges volna is — a legnagyobb veszélylyel járna a határozati javaslatban foglaltak életbeléptetése, azt el nem fogadhatom, nem határozhatván el magamat oly lépésre, melytől hazafias érzületemben gyökerező meggyőződésem eltiltana és azért kérem a t. házat a határozati javaslat elvetésére. (Helyeslés a jobboldalon.) Ernuszt t. barátom akar ugyan különvált sereget s bár azt találja, hogy a törvényjavaslat haladást és sok tekintetben könnyítést tartalmaz, de nem tartja azt elégségesnek és azért azt kívánja határozati javaslatában, hogy a törvényjavaslat el ne fogadtassék, hanem átdolgozás végett visszaadassék. Hibául sorolja fel, hogy a törvényjavaslat a szolgálati időt le nem szállítja. Ez iránt különbözők lehetnek a nézetek, de a kik Európa más államaira tekintenek, hol mindenütt hosszabbra terjed a szolgálati idő mint nálunk; a ki figyelembe veszi országunk különböző népfajokhoz tartozó lakosságát és a ki tudja, hogy a legénység nagyobb számára a tiszti karnak is szüksége van, mert rövidebb szolgálati idő mellett a létszám oly csekélyre reducáltatnék, hogy a tiszteknek nehezen nyújtana lehetőséget gyakorolni a vezényletet, — pedig egyedül örökös újonczoktatással a tisztképzés nehezen érhető el, — a ki mindezt szem előtt tartja, azon meggyőződésre fog jutni, hogy a leszállítás nem lenne czélszerü és én megvallom, ennek decretálásával nem merném koczkáztatni hadseregünk harczképességét. A másik vád a honvédség iránti tekintetekre vonatkozik és azt tartalmazza, hogy nincs gondoskodás a törvényjavaslatban arról, hogy a honvédség kellő számú tisztekkel láttassák el; pedig én a törvényjavaslat legfényesebb oldalának épen azon intézkedéseket tekintem, melyek az egy évi önkénteseknek lehetővé teszik a honvédséghez is bejuthatni, lehetővé teszik, hogy a sereg tanintézeteiben kiképzett hadapródok is falhasználtathassanak a honvédség tiszti karának kiegészítésére és megengedik azon lehetőséget, hogy azon esetben, ha a sereg tisztikarának szükséglete fedezve van, azok szolgálati idejük befejezése előtt is a honvédséghez áthelyezhetők legyenek, mi nem egyéb, mint a honvédség tisztikarának oly módon való szaporíthatása iránti gondoskodás, mely eddig kizárva volt. Hozzávéve még ehhez mindazon könnyítéseket, melyeket a törvényjavaslat közgazdászati szempontok és a családi viszonyok tekintetbe vételével a nagy közönségnek, a népnevelés szempontjából az iskoláknak és egyházaknak nyújt, alig ajánlható a visszautasítás mindjárt az első lépésnél, annál kevésbé, mert e visszautasítás sem eredményezhetne többet, miért is kérem a t. házat, hogy e határozati javas30