Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-80

80 országos ülés mírcrins 18. 1882. 213 lehetetlen, hogy a létező nigy hadseregek eltartását az államok a mostani rendszer szerint megbírják, lehetetlen, hogy ne térjenek arra át, hogy az egész nemzetet be kell a fegyver használatába gyakorolni. Miutíin ez alapeszme az, a melynek kifejtését vártam, a helyett azonban a létező rendszernek csak javítását látom, reá akarok mutatni, hogy felfogásom szerint tulajdonkép nem az a feladat — a mire előttem szólt t. képviselő ur súlyt fektetett, hogy a szolgálati idő két évre szabassák ]e, hanem az, hogy mindenki a lehető legrövidebb idő alatt tanittassék ki és az, a ki kötelességét meg is tanulta, ne tartassák ott az állam költségére, hanem pótoltassák azokkal, a kik még kitanítva nem lettek. (Felkiáltások szélső" balfelöl: Ezt mondta!) Ezen alapeszmét óhajtottam volna keresztülvinni. Kívántam volna, hogy az országnak minden fia, minden különbség nélkül, akármilyen tudományokat folytat és akár mily polgári állásban van, vagy bármi foglalkozásra készül, egy évig — ugy a mint ez a franczia hadseregben, de hosszabb időre, most be is hozatott — szolgáljon fegyver alatt és gyakorolja magát, mert minden egészséges honfinak kötelessége szükség esetében fegyverrel is megvédeni az országot. Az pedig, a ki minden tekintetben megtanulta kötelességeit és az első classisba tartozik, bocsáttassék polgári foglalkozásához és csak akkor vonassék be, mikor a fegyvergyakorlatra nagyobb testeknek behívása szükséges. Ezt csak általánosságban mondom, nem festem ki tovább, mert hiszen arra nincs alkalom, hogy concret formát nyerhessél), hiába pedig az időt nem akarom vesztegetni. Csak egy megjegyzésem van a mostani önkéntesi intézményre. Sajnálom, hogy e tekintetben lényegesebb változás nem történt. A tapasztalás azt mutatja, hogy az egy évi önkénteseknek fele állami költségen tartatik fenn. És mindemellett 12 év alatt az osztrák tartományokban 32'5, Magyarországban pedig 18*5% tette csak le a tiszti vizsgát. Mire volt tehát a többi önkéntes ? Hisz a szándék az, hogy tisztekké képeztessenek az értelmes fiatal emberek és bogy az intelligentia megnyeressék a hadi szolgálatnak, nem pedig az, hogy alkalom nyújtassák a tehetségeseknek arra, hogy azon ürügy alatt, hogy egy éves önkéntesek, nagy részét hadi kötelezettségüknek mellőzzék. Vártam és kívántam volna, hogy e tekintetben szigorú intézkedések történjenek. Az önkénytesek egy részének a honvédségrészére való megnyerésére e törvényjavaslat a lehe tőséget megadja. A törvényjavaslat elvben megállapítja azt is, hogy a honvédségi tisztikar ezentúl talán bővebben fog kifejlesztetni s ezen jó oldala az, melynek következtében ezen törvényjavaslatot elfogadom és pártolom. Csak előttem szólott t. képviselő ur egy pár mondatára volna megjegyzésem. O előbb az 1867-dikitörvénycztkket idézte, de azt a §-t, mely a hadsereg belszervezetére vonatkozik, a 11. §-t nem helyesen értelmezte. Mert abban az áll: hogy minden „a hadsereg egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozólag, ő Felsége által intéztetik el." Ha tehát ezen dolgokat ő Felsége saját hatalmából intézi el és azokat a két birodalomban egyformán intézi, akkor a törvény másik két §. alkalmazásának parallelnek és összhangzónák kell lenni azon intézkedésekkel, melyek az ország védelmére a király által szükségeseknek tartatnak. Ezért van mondva a többi szakaszokban az, hogy nem az egyforma ság, mely némely részről vitattatik, de ez nem áll, hanem az egyenlő elveken való működés szükséges, a mint azt a 13-dik §. világosan határozza. Nem akarom a t. házat hosszas előadással untatni, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) reámutattam azon lényeges különbségre, mely a törvényjavaslat és saját óhajtásom közt létezik, azt gondolom, hogy azon kivételek, melyeket a katonai szolgálat teljesítésére nézve minden állam szükségesnek ismer, csak akkor következhetnének be, mikor mindenki már az egy évet leszolgálta. Példának okáért tovább szolgálna az, a ki nem képesítette magát; tovább szolgálna ki önmaga akar tovább szolgálni és kompensátiót találna abban, hogy az összes szolgálati idő részére megrövidíttetnék. Tovább szolgálna az, a ki a tüzérségnél, mücsapatoknál nagyobb kiképeztetést igényel, a ki altisztté képezi ki magát, mert hiszen a fő- és altisztek kiképzésére kell a legnagyobb gondot fordítani. Hiába a legénységnek tömege, ha intelligens vezetők nincsenek. Ezért minden irányban az intelligentiát nevelni, hadi iskolákat állítani kell, hogy azokban taníttassanak azon ifjak, kik a hadseregben tovább szolgálni hivatást, éreznek magukban. Egy reményemről, fájdalom, kénytelen vagyok lemondani. Évek óta és ismételve azt voltam bátor itt e házban és másutt is vitatni, hogy egyik feladata a magyar elemnek, ha ugy akarjuk, egyenesen kimondva, a régi, ősi magyar nemességnek, hogy a hadseregben szolgáljon és a tiszti helyeket elfoglalja. Ezen elvet következetesen keresztülvitte azon hadsereg, mely jelenleg mintaképe az összes hadseregeknek. Azon eszme, a nemesség eszméje magában semmi más, mint a harczi kasztnak kifejlesztése (Ellenmondás a széls'ó baloldalon) és fájdalom, sajnálattal tapasztalom, hogy Magyarországon hiába keressük és várjuk azt, hogy az uri osztályok fiai ott maradjanak a hadseregben s ez által a lehetőséget megadják arra, hogy idővel a felsőbb rangban