Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-79

£92 79- országos fiiéi márezins 14. 1SS2, és ebből vont conelusiója az volt, hogy ha helyes lenne ezen rendszabály, akkor sem szavaznák meg ezen kormánynak, mert ezen kormány iránt bizalommal nem viseltetnek. Én itt ki nem fejthetem tüzetesen a politikai szempontot. Az ellenzéki párt taktikájának jogosultságát a kérdés ily felfogásában elismerem, hanem hogy gyakorlati pénzügyi politika volna az, hogy az ország igényeinek és szükségeinek megfelelne, azt bátor vagyok kétségbe vonni. Sőt én azt hiszem, hogy ha azon t. képviselőtársaim, kik ezen szempontból utasították vissza a törvényjavaslatot, ha egyszerűen megálltak volna ott, hogy politikai szempontból, a bizalom hiányában visszautasítják azt, egészen jogos és megtámadhatatlan alapon állottak volna. De argumentatióikban még ezen szempont megerősítésére is oly messze mentek, hogy azt hiszem, hogy saját pártállásuk és politikai helyzetüknek ártottak, mert ha, bár leplezve, de elismerték, hogy van jogosultsága és van bizonyos mértékig czélszerűsége egy ily pénzügyi rendszabálynak, csakhogy más pénzügyi politika kell hozzá, — természetesen ellenzéki felfogás szerint — akkor nem volna szabad ugy argumentálniuk, hogy ez egy elviselhetetlen terhet képez, hogy ez ipart és fejlődést tönkre tesz az országban, mert akkor, midőn később előáll a t. képviselőtársaink által óhajtott pénzügyi politikának lehetősége, akkor sem fogják használhatni e rendszabályt annak érdekében, mert azt az ország közvéleménye előtt teljesen veszedelmesnek és károsnak bizonyították be. Ugy, hogy e tekintetben aligha van kitérés. Vagy tisztán politikai szempontra kell állni a pénzügyi rendszabályokkal szemben is és tisztán, mereven a kormány politikája iránti bizalmatlanságból megtagadni azokat, vagy pedig a gyakorlati pénzügyi politika terére kell állani és akkor egészen tárgyilagosan — bármily politikai irányt követ is a kormány — az ország pénzügyi helyzetéből, az ország pénzügyi szükségeiből kell a törvényjavaslatot birálat alá venni. És akkor, meg vagyok győződve, sőt felszólalásaikban több ízben elárulták t. képviselőtársaim, egészen más eredményre jutnának. Mert t. ház, a mi az ezen rendszabályokból eredő terhet illeti, annak részletes és concret kimutatásába t. képviselőtársaim, kik a törvényjavaslat ellen felszólaltak, nem bocsátkoztak. Gaal Jenő t. képviselő ur hivatkozott egyszerűen az osztrák péazügyminister számításaira s azt mondta, hogy abban, egy lámpára számítva, egy forint teheremelkedés van, a mi tehát az én számításaimtól lényegesen nem tér el és e szempontból is elitébe a törvényjavaslatot. De először, midőn azon számítás ellen tett kifogást, melyet én voltam bátor a t. háznak ajánlani, hivatkozva Diímar szakértő számításaira, oly lámpát vett fel számítási alapul, melyet én nem vettem fel és igy természetes, hogy ha különböző alapon indulunk el, egészen eltérő eredményre kell jutnunk. 0 felvett egy hét milliméter átmérőjű béllel biró lámpát és ennek évi fogyasztását három órai átlagos napi fogyasztás mellett számította ki; én beszéltem három milliméter szélességű bélről. Természetes tehát, hogy az eredmény küTömböző kell hogy legyen. De másfelől t. képviselőtársam a teher arányossága szempontjából is oly állítás ellen küzdött, melyet a t. házban senki fel nem hozott, mert sem Wahrmann t. képviselő ur, sem én nem állítottuk, hogy bizonyos mértékben a szegényebb osztályra nem terhesebb a petróleum megadóztatása vagy vámjának felemelése, mint a vagyonosabb osztályra. Hanem azt állítottuk és állítom ma is, hogy ha mégis e terheltetésbeu bizonyos arányosság van, sőt merem állítani, hogy nincs az a fogyasztási czikk — még a dohányt sem véve ki — melynek terheltetése tekintetében oly arányosság állna elő a vagyonos és a szegény osztályok közt, mint épen a petróleum általi megadóztatásnál. Mert ez egyszerűen először is a lámpáknak a vagyonosabb családoknál sokkal nagyobb számától, másodszor pedig ugyanazon lámpáknak kétszeres, háromszoros, négyszeres mértékben való petróleum fogyasztásától függ. S a gazdagok ily fogyasztását összehasonlítani egy szegény iparos egyszerű lámpájával, azt hiszem, nem lehet. Nem állítottam és nem állítom, hogy tökéleteseu helyreáll az arány. Nem fogjuk azt feltalálni, sem a direct, sem az indirect adónál. Vannak uemzetgazdák, kik ugy okoskodnak, hogy van bizonyos exietenz - minimum, melyet adó alól ki kell venni és a direct adóknál ez megkiséreltetett és keresztül is vitetett; de hogy a fogyasztási adóknál az existenz-minimum keresztülvihető volna, azt nem állította senki s nem is lehetséges. És igy kivétel nem lévén, aránylagosau súlyosabb a fogyasztási adó is a szegény osztályra. De nem az bizonyittatott, hogy a szegényebb osztályok az általános fogyasztási czikkeknél ugyanazon megterheltetésben részesülnek, mint a vagyonosak. Ezt nem állítottam. Tehát Gaal Jenő t. képviselőtársam egész okoskodása oly állítás ellen irányul, melyet senki fel nem hozott. De állítom újabban, hogy ha a legszigorúbban kiszámítjuk is a teheremelkedést, ha az ő számítását fogadom is el, átlagosan egy lámpánál 1 frt teheremelkedés származik egy évre és a mit én állítok, az, hogy ez nem oly nagy teheremelkedés, különösen azon szempontból, hogy ez minimaliter oszlik fel a heti és napi kiadások közt és ennélfogva inkább elviselhető. Ezen irányban t. ház, Gaal Jenő t. képviselőtársam messzebb ment okoskodásában, mert