Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-79

79. omágos ülés márczius 14. 1882. 193 8 bizonyára az angol és francziaországi adatokat kéznél birván, egyszerűen oly okoskodás ellen argumentál ezen adatok segélyével is, melyet sem Wahrmann képviselő ur nem hozott elő, sem én nem érvényesítettem. Mert nem azt mondtuk, hogy vagyonosabb országok csak petróleum - fogyasztással érik be. Ellenkezőleg, igen természetes, hogy a vagyonosabb, de különösen az előhaladott országok a világításnak finomabb eszközeihez folyamodnak. De itt mutatkozik a felfogás különbözősége köztünk. Nem azért folyamodnak ehhez, mert olcsóbb — és ezt állítottam jelentésemben — hanem azért, mert azon eszközök tökéletesebbek. Drágábbak ugyan, de ott képesek megfizetni a gáz és a villanyvilágítást. Alapállításom abban kulminál, hogy a petróleum a legtökéletesebb felfedezések mellett is a legolcsóbb világítószer és ennek következtében megadóztatása legkevésbbé terhes és leg inkább elviselhető. Mert Graal t. képviselő ur abban is téved, hogy ő az adótételből számítja ki némely országnak petróleum - bevitelét. Mert ha a t. képviselő ur Francziaországra vonatkozólag a számításban, ámbár nem tudom mi czélból, abból indult ki, hogy miután ott 37 frank az adótétel és csak 432,000 mázsa a behozatal, következteti, hogy a mi adótételünk is a behozatal csökkentésére fog hatni : tévedett. Először is az alapállításban követte el a tévedést, másodszor következtetésében. Alapállításában azért, mert nem nézte meg Francziaország statistikáját pontosan, hanem egyszerűen valószínűleg az osztrák pénzügyminister beszédére alapítva állítását, a vámjövedelemből következtetett a petróleum - behozatalra ; holott ez nem áll. Nem 432,000 mázsa a behozatal Francziaországban, hanem 1880-ban 611,000 mázsa. De másfelől a tételből a fogyasztás arányaira sem lehet következtetni két okból: először a francziä adóvámtétel másfél akkora még most is, mint a mekkora lesz a mi vámtételünk akkor, ha ez életbelép; másodszor nem lehet azért következtetni, mert ott a világító szereknek egész más nemei vannak jobban elterjedve, mint nálunk, tehát az adózási alap: a petróleum, ott aránylag kisebb, mint nálunk. Ugyanezen indokolás és állítás fordul elő t. kép viselőtársam beszédében Angliára nézve. Itt meg épen határozottan máskép áll a dolog ; és hogy ha ő az adótételnek a fogyasztásban való káros befolyására akar következtetni, akkor nem hozhatta volna fel Angliát, mert ott az a magas adótétel nem létezik, ha tehát azt mondja, hogy Angliába kevés petróleumot visznek be, abból nem lehet következtetni, hogy a hozzánk való behozatal csökkenni fog, ha ez adótételt megállapítjuk. Az adótételnek az árra való befolyásával azonban t. képviselőtársaim—ugy látszik, tüzeKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. IV. KÖTET. tesen nem akartak foglalkozni. Egyszerűen azt mondották állításommal szemben, hogy ez nem fog oly kis mértékben érezhető lenni, mint én bátor voltam állítani. Nevezetesen Helfy Ignácz t. képviselőtársam ugy argumentált, hogy Amerikában néhány ember kezében van a petróleum árának megállapítása s ha azok szövetkeznek, fölemelhetik az árakat magasra és akkor mi azt érezni fogjuk és hivatkozott egy esetre. Én emlékezem amaz esetre. Az igen erős küzdelem volt. Az amerikai „Standard oel company" 1876-ban meg akart buktatni más vállalkozókat, összevásárolta a petróleumot és abból az árnak óriási emelkedése következett s ha mi ennek kihatásait a mi árjegyzéseink közt keressük, azt meg fogjuk találni. E küzdelem csak fél évig tartott és bizonyos mértékben sikeres volt; de hogy állandóan nem sikerült, bizonyítja, hogy a társulat megbukott és a „Standard oel company-val szemben a versenyzők a piacz urai maradtak és azóta bizonyos mérsékelt ár maradt fenn és maradhat fenn, mert ezzel szemben nemcsak Amerikára hivatkoztam és itt a monopólium még csak Amerika nagy területeire sem vonatkozik, hanem szélesebb körre terjed és hivatkoztam az orosz petróleum sikeres versenyére, a miből következtettom azt, hogy a petróleum árának magas és állandó emelkedését a nemzetközi viszonyokból következtetni nem lehet és egy szóval sem állítottam, hogy mi e vámemelést érezni nem fogjuk, hanem azt mondottam, hogy a nemzetközi verseny fog segítségünkre jönni és ez által fog emelkedni a petróleum ára. De ekkor meg Helfy Ignácz t. képviselő ur azt mondja, hogy az furcsa, hogy mihelyt valahol árjavulás mutatkozik a haladás segélyével, akkor az állam előáll és rögtön igényt tart arra. Ebben igaza van, de azt hiszem, hogy sokkal méltányosabb, ha a haladás eredményeiben osztozik az állam, mint hogy ha a régi alapon akar még nagyobb mértékben osztozni a polgárok jövedelmében és keresményében. Én azt hiszem, sokkal kevésbé érzik meg, vagy hogy ugy fejezzem ki raagam, sokkal demokratikusabb eljárás mindig a haladásba részesíteni az államot is, mely a haladást előmozdítja, mint megfordítva a régi stagnáló állapotban levő iparokat sújtani adóval s ez által még inkább nyomni azokat az osztályokat, a melyek szellemi és anyagi helyzetüknél fogva haladni nem képesek, {ügy van! jobbfelöl) Nagyon sokat foglalkoztak t. képviselőtársaim a gácsországi petróleumhoz való viszonyunkkal és a petróleum-vámból és adóból befolyó jövedelemben a monarchia két államának részesülési arányával. Én, t. ház, e kérdésben 25