Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-78
78. országos ülés m&rczins 13, 1883. ,187 nirozza is körül a pénzügyi bizottság t. előadója, azt az én beesületes gyomrom be nem veszi s democraticus érzelmem megemészteni nem tudja. Mert t. ház, én bármily új adó behozatalát a mi viszonyaink közt képtelenségnek tartok s főleg borzadok minden oly adótól, a mely tönkre tett népünket, a már is elviselhetlen adókkal túlterhelt földmívelőket és az iparosokat sújtja. Önök szintén belátták, hogy hazánkban az egyenes adók emelése lehetetlen, a miért kerülik is az egyenes adók közvetlen emelését, hanem mégis folytonosan oly adókat terjesztenek elő és szavaznak meg, a melyek közvetve mégis leginkább ijesztő módon elszegényedett földmívelőinket és kisiparosainkat terhelik. Ilyen a legközelebb behozattak közt a hadmentességi adó, a mely hazánk legszegényebb néposztályának adóterheit kétszerezte, sőt az oly sorsüldözte szegény embernél, a kiuek csekély birtoka, de két nyomorék fia van, háromszorozta, négyszerezte. Ilyen a czukor-kávé-adó, a mely látszólag, sőt a kormány indokolása szerint a gazdagabb osztályokat kell vala, hogy terhelje, de a pénzügyminister ur leleményes közegei módját találták annak, hogy azt érezzék azon szegény falusi lakosok is, a kik a kávét és czukrot még híréből is alig ismerik. G-r. Kun István t. barátom a Huny ad megyében előforduló ily visszaélések iránt interpellálta a pénzügyminister urat, de ez nemcsak Hunyad megyében, hanem országszerte igy van; a pénzügyi közegek minden községre kivetettek bizonyos mennyiségű czukor-kávé-adót, daczára, hogy ott senki ily czikkeket nem fogyaszt, legfölebb nagyon ritkán a lelkész vagy e gJ" e gy birtokos, az ilyen is már a városban megadóztatott czikket használ; de követelik oly községeken is, hol fogyasztó egyáltalában nincsen s nem tudok oly esetet, hogy az ily törvényellenes megrovás ellen a felfolyamodók orvoslást találtak volna, mert a famosus közigazgatási bizottság mindig egy véleményen van az adófeliigyélővel. Ily módon e czikkek háromszor adóztatnak meg hazánkban. Először adózik róla a gyáros és a kereskedő, a ki behozza az osztrák vámvonalon, melyet mi restitutió czímén visszatérítünk. Másodszor adózik róla a nagykereskedő, a ki a városba beviszi és harmadszor megadózza a falusi kiskereskedő, a ki a legközelebbi városban veszi a már ott megadózott czikket, vagy oly községben, a hol ily kiskereskedő nincsen, megfizeti maga a község. Szóval a pénzügyminister ur egy birkáról három gyapjat nyir le s módját találja annak, hogy a fényűzési adó czímén, állítólag a gazdagok terhére, behozott adókba a legszegényebb földmívelö* néposztályt is bevonja. Ilyen a most behozni szándékolt ásványolaj vám és adó is, mely egyenesen a legszegényebb néposztályt fogja sújtani, mert a gazdagok nem szeretik a petroleumszagot. Megadóztatják a legszegényebbeknek ez első életszükségleti czikket, a melyet az éjjeli munkára szorított szegény néposztály nem nélkülözhet. Ezen adótörvény korábbi tárgyalása alkalmával hallottunk itt a pénzügyminister és az előadó uraktól nagyon körmönfont szarvasokoskodásokat vagy görögösen sophismákat, melyek segélyével igyekeztek kimutatni, hogy a behozni tervelt petroleum-vám és adó mily számbavehetetlen csekély mérvben fogná annak árát emelni; a pénzügyi bizottság indokolása most se nélkülözi az ily hajánál fogva előrángatott álérveket, a melyek nagyon is illenek a sötétség azon elméletéhez, a mely a világosságot akarja adó alá vetni. A pénzügyi bizottság indokolása, habár a vám most 8 frtról 10 frtra, illetőleg 11 frtra emeltetett, azt akarja elhitetni, hogy az nettó alapra levén fektetve, nem képez vámemelést. Erre nézve nem akarok most vitatkozásokba elegyedni, bárha azt tartom, hogy a tarasúly leszámítása nem áll arányban a 2 illetőleg 3 frt vámemeléssel, hanem az indokolás azon tételét, hogy a petróleum azon czikkek közé tartoznék, a mely leginkább megbírja a teheremelési, kifogásolnom kell, mert épen a mindennapi életszükségletet képező czikkek azok, a melyeknek terhe a legérezhetőbb s a melyek legnagyobb súlylyal nehezednek az élet moatohaságával küzdő legszegényebb néposztályra. A hivatolt pénzügyi bizottsági jelentés a teher emelhetőségét a petróleum árcsökkenése által indokolja. Ez a telhetetlen fiscális érdekek szempontja, a mely a világ haladásának minden mozzanatát a maga előnyére zsákmányolja ki. Tehát ha a kereskedelem fejlődése, olcsóbb feldolgozás és szállítás valamely czikk árát alább szállítja, a mi más országok szegény halandóira előnyt és könyebbüíést hoz: nálunk azt indokul használják arra, hogy szegény, úgyis kimerült népünk adóterheit emeljük. A mi másutt áldás, az az önök kezében átokká kell hogy átváltozzék. De hát biztosak lehetünk-e az iránt, hogy a petróleum ára nem fog emelkedni? Az áremelkedés elleni biztosítékul akarja ugyan a jelentés feltüntetni azt, hogy Grácsországban a petróleum-termelés emelkedett és hogy az orosz és román petróleum bevonatott forgalmunkba. Mintha bizony reánk nézve nem mindegy lenne, ha pénzünk Amerikába avagy i Oroszországba és Romániába vándorol-e? Azzal akar a pénzügyi bizottság jelentése 24*
