Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

186 7$. országos ülés márczius 13. 1882. tehát veszedelmesebb és igy kevésbbé keresett, | magát a nagyobb súlyt és a kisebb világító | képességet véve, hátrányára 26 krajezár differentia van kiszámítva. így tehát ezen összeggel is csökken a galicziai petróleum versenyképessége. Mindezeken kivül, t. ház, daczára annak, hogy most nagyobb védvám hozatik be, miatsem eddig fennállott, a helyzet, felfogásom szerint mégis hátrányosabb lesz a galicziai petróleum-termelésre nézve, mint volt előbb; mert midőn ezen czímen semmi adót nem fizetett, előnyösebb helyzetben volt, mint van most, a midőn 6 frt 50 kr. adót kell fizetnie. Hozzájárul, hogy épen ezen adózás szempontjából bizonyos berendezéseket kell tenni az illető termelőknek, a melyek természetesen költségekkel is járnak, ugy hogy mindenesetre hátrányára lesz a galicziai petróleum-termelésnek ezen adó behozatala, szemben azon védelemmel, a melyben most részesül. Másfelől, t. képviselőház, kétségen kivül áll az, hogy az erdélyi petróleum, a mely finomítás végett behozatik Eomániából s mely jelenleg a törvényjavaslat szerint 16 krral fog kedvezőbben állani, a neki adott kedvezmény folytán azon helyzetben lesz, hogy inkább tért foglalhat a gallicziai termeléssel szemben, mintsem eddig. De, midőn a pénzügyi eredmény, t. ház, egyrészt a behozatalnál majdnem 11.700,000 frt, s midőn ezzel szemben áll a galicziai adó, mely mindössze talán 1,040,000 frt, sokkal messzebb áll *a különbség, hogysem pénzügyi szempontból a galicziai petróleum-termelés nagyon káros befolyással lehetne. Az egész monarchiára nézve pedig, ugy a belfogyasztási adó, mint a vámtétel emelése által mintegy 7 millió 300,000 frt többlet éretik el, a melyből Magyarországra közel 1.900,000 frt esik. Méltóztassék megengedni, az előttem szólott képviselő ur, daczára annak, hogy felemlítette, hogy ő tisztán csak ezen szőnyegen levő törvényjavaslathoz szól és másra nem akar kiterjeszkedni, mégis meglehetősen kiterjeszkedett a kormány által követett pénzügyi politikára és az iránti rosszalását fejezte ki. T. ház! Méltóztassék megengedni, bármely pénzügyi politikát, de nemcsak bármely pénzügyi politikát, hanem akármilyen általános politikát veszünk is bírálat alá s kövesse azt akár ez, akár más kormány, kell, hogy annak alapja és törekvése az legyen, hogy a kiadások és bevételek közötti arány helyreállíttassák és pedig nem annyira a kiadások apasztása, mint inkább a jövedelem fokozása által. És igy a pénzügyi politika egyik alapját csak az képezhetvén, hogy a jövedelmeket fokozzuk, ez a jövedelem pedig olyan lévén, hogy [ habár, mint minden más adónem, terhes ugyan, j de mégis könnyebben elviselhető, mint bármely más adónem behozatala, igen kérem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék, (Elénk helyeslés jobb/dől.) Orbán Balázs: T. ház! Ezen új, alkotmányosnak nevezett korszakban kormányunk egy sajátságos fajtáját fejleszti ki az embereknek, a kik az adóemelésből sportot csinálnak, a kik az adók felcsigázäsát és az adósságcsinälást oly gavalléri virtuositásig viszik s azt oly nagylelkűséggel gyakorolják, hogy e tekintetben messze túlszárnyalják a jólétben levő osztrák tartományok törvényhozóit. Egy bizonyos neme az adó-versenynek keletkezett a mi delegatiónk, a mi törvényhozásunk és az osztrák delegátusok és törvényhozók között, a melybea a mieinkek túllicitálják amazokat. Gyakran láttuk azon szomorú jelenséget, hogy a hadügyminister indokolatlan és szükségtelen költségemeléseit és póthiteleit az osztrák törvényhozás és delegatió szigorúan megvitatta, megtagadta, vagy legalább leszállította, de a hadügyminister nevette a dolgot, mert előre biztos volt abban, hogy a mieinkek meg fogják szavazni és az osztrák delegatiót is a hozzájárulásra kéDyszeríteni. A roszul értelmezett loyalitásból eredő e nagylelkűsködés nemcsak a hadügyérrel, hanem minden adóemeléssel szemben gyakoroltatik. Példa erre a jelenleg előttünk levő kőolajvám felemelése és az ásványolaj-adóról szóló törvényjavaslat, a mely már harmadszor kerül e házban napirendre. Érintette Helfy Ignácz t. barátom is azon helyzetet, hogy ezen adó már 1868-ban lett beterjesztve az általános tarifával kapcsolatban, a midőn a képviselőház többsége azt egész készséggel megszavazta, de nem ugy az osztrák parlament, mely a népképviselet hivatásának magaslatára emelkedve, azt visszautasította. Másodszor 1871-ben külön törvényjavaslat képen megszavazta a t. ház. Élénk emlékezetemben van, t. ház, hogy akkor a kormány a legcsekélyebb irályi módosítást sem engedte meg, azon indokból indulván ki, hogy e törvénynek nemzetközi jellege ily változtatást nem tűr el. És a fiatal osztrák parlament ismét megszégyenített minket, mert az, illetőleg annak albizottsága nemcsak merte a nálunk érinthetleanek mondott törvényt módosítani, hanem Gácsországot érdeklőleg az adótételt tetemesen leszállította. Most harmadszori felmelegítés stádiumában kerül élőnkbe ezen törvényjavaslat, de valamint első és második feltálalásakor egész erőmből elleneztem, ugy most is, bármily tetszetősen gar-