Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

78. országos ülés mireziul 13. 1882, 175 lámpa minősége szerint a fogyasztás a szegény embernél és a vagyonosnál lényegileg különböző, {Mozgás a haloldalon) hogy a vagyonosnak lámpája négyszer annyit fogyaszt, mint a szegényé. {Mozgás balfelöl.) Ez tapasztaláson alapal és az illető gyárosok jelentésének kimutatásán, ez nem az én találmányom, hanem a tapasztalás által bebizonyított tény. A másik az, hogy a vagyonos, ki világítás dolgában nagyobb fényűzést gyakorol, sokkal több lámpát használ, mint a szegény ember. A harmadik körülmény, a melyre eddig nem czéloztatott, az, hogy a petróleum-fogyasztás nagy mértékben a községek és városok, mint ilyenek részéről történik és ezen kiadások rendesen a községi adóból fedeztetnek, ennek legnagyobb részét pedig szintén a vagyonosabbak viselik. De ha megengedem is bizonyos tekintetben azon állítás helyességét, hogy nagyobb mértékben sújtja a vagyontalanokat; ennek volt súlya talán három év előtt, midőn a petróleum adónak felemeléséről volt szó, de minthogy zilált pénzügyi viszonyaink miatt az adóknak egyátalában emeléséhez kellett fordulnunk és a zártörvény által a kávévám és egyéb fényűzési természetű fogyasztási czikkek vámja már is fölemeltetett, a vámtariffa tárgyalásánál pedig egyéb czikkek vámja is talán igen lényegesei; íog emeltetni, a mely a pezsgő, a gyarmatárúk, a finom szövetek megdrágítása által legnagyobb részben a vagyonos osztályokat sújtja. így tehát azon aránytalanság, melyre czélozni méltóztatik, tökéletesen ellensúlyozva van és a vagyontalanoknak nagyobb megadóztatásáról e szerint beszélni nem lehet. Átalában azt hiszem, hogy a pénzügyi politikára nézve két sarkalatos elvet illetőleg megállapodásra kell jutnunk. Az egyik elv az, hogy ha mi nem vagyunk képesek, a mint óhajtottuk, államháztartásunk deficitjét rögtön elenyésztetni, ha még arra sem vagyunk képesek, hogy azt évről-évre lényegesen leszállítsuk, ugy határozottan arról kell gondoskodnunk, hogy a minden esztendőben növekedő kamatteher által beállott kiadási többletet ne idegen pénzzel, ne kölcsönök utján fedezzük, hanem hogy ezt a magunk erejéből, adóképességünk intensiv és extensiv fokozása által eszközöljük. A másik elv pedig az, hogy ezen adófelemeléseket nem szabad többé az egyenes adóknál érvényesíteni, mert ez csak a vagyon állagának értéktelenítésével, a vagyonértéknek igen nagy mérvben való leszállításával volna eszközölhető ; hanem a közvetett adóknál kell alkalmazni. Ha ezt a két elvet elfogadjuk, vagy önámí- I tás volna, vagy másokat akarnánk azzal ámítani, I hogy ha minden alkalommal, midőn concret esés fordul elő, ezen concret eset ellenében átalánot érveket hozunk fel, hogy az ország nem bírja el a nagy adókat, vagy pedig hogy az jndirect adók emelése nagy

T terheltetéssel jár. En nem ismerek olyan adót, a mely teherrel ne járna és olyan ideális adót sem, amelyről azt lehetne mondani, hogy nincs benne legalább némi aránytalanság. Mindezek oly okoskodások, a melyekkel, ha élni akarunk, az imént említett két helyes elvet érvényesíteni nem tudjuk. A másik állítása t. képviselőtársamnak az, hogy e törvényjavaslat sújtja az ipart. Épen ellenkezőleg, ezen törvényjavaslat igyekszik a részben még nem létező ipart előidézni s a részben igen csekély mértékben divó kezdetleges ipart támogatni a védvámuak lizonyos neme, t. i. az által, hogy az országban termőit, vagy az országban finomított ásványolaj kevesebb adót fizet, mint az, a mely Amerikából ide behozatik. Ez által tagadttatlanul előnyössé válik az itteni termelőnek vagy nyerskőolaj-finoinítónak a helyzete. {Helyeslés jobbjelöl.) Szó sem lehet tehát arról, hogy az ipar sírj taxik, ellenkezőleg a védvám határozott befolyással lesz ezen ipar fejlesztésére. Ha már ezen második ellenvetését nem értem, a harmadikat meg épen nem értem. Ez t. i. az az állítás, hogy e törvényjavaslat legnagyobb részben az osztrákoknak nyújt pénzügyi előnyt. Nem a tényállás ellen akarok most szólani, mert ez más kategóriába esik és erről majd később nyilatkozom — hanem a t. képviselő ur által felhozott érvek ellen akarok szólni. A képviselő ur ugyanis beszéde kezdetén azt mondotta, hogy a mihez nem ért, arra nézve az illető szakférfiakkal szokott értekezni. Sajnálom, de ugy látszik, hogy ezt most nem tette, vagy kellőleg nem tette, mert ha tette volna, ugy nem koczkáztatta volna azt az állítását, hogy t. i. az arány, a melyben Magyarország károsul, ugy

T van, mint a mely különbözet van egyfelől a 24 ezer és 350 ezer, másfelői a quota tételei közt. Helfy Ignácz : Gácsország! Wahrmann Mór: Gácsországnak a 350 ezer frtra semmi befolyása nincs. Azt méltóztatott kiszámítani, mennyi esik abból, a mi egyáltalán behozatik Magyarországra; ide pedig kőolaj nem hozatik be Gácsországból, hanem Amerikából. Tehát tisztán összetévesztése két egymástól egészen különálló tételnek. Rá fogok térni azon aránytalanságokra és hátrányokra, a melyeket Magyarország Ausztriával szemben e tekintetben szenved, hanem, felfogásom szerint, a mint egyáltalában nem tartom helyes eljárásnak az ilyen adótörvényeknél, az ilyen javaslatoknál