Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

176 78. országos ülés márczlvs 13. 18S2. valamit elsimítani, vagy eltitkolni; de nem tartom helyesnek a túlzást sem, mert mindegyik kétélű fegyver. Minthogy ezen törvényjavaslatoknak az itteni és a Lajtán túli törvényhozás által meg kell szavaztatniok, kell, hogy ugy az itteni, mint az ottani közvélemény megbarátkozzék velők. A mi az egyik oldalon használ, az a másik oldalon árthat. Ha mi itt most azt bizo­nyítanók be, hogy ezen javaslat Magyarországra nézve roppant kedvező, abból a Lajtán tul jogo­san azt a következtetést vonnák, hogy Ausztriára nézve roppant terhes, tehát megint olyan ked­vezmény, melyet a magyar politika, melyet különben is folyvást megtámadnak, kierőszakolt. Ha pedig azt bizonyítanék be, hogy e javaslat roppant terhes, akkor alkalmat nyújtanánk az itteni közvéleménynek azt hangsúlyozni, hogy ismét áldozatot hoztunk Ausztriának. Az ilyen kompromissumoknak épen az a természete, hogy egy irányban hasznos, üdvös, más irányban pedig hátrányos. De őszintén bevallom, hogy a mi a gácsországi termelést s az ásványolaj-adót illeti, ez a törvény ránk nézve uem előnyös. Ezt annál inkább sajnálom, minthogy azon állás­pontnál fogva, melyet évek óta a fogyasztási adó kérdésére nézve, ugy a házban, mint a bizottságokban elfoglalok, nem szeretném a fo­gyasztási adók kérdését még complicáltabbá, még nehézkesebbé tenni, mint az már jelenleg is a czukor-, sör- és szeszadónál van. Határozott meggyőződésem, hogy e kérdés az utóbbi kiegye­zés alkalmával nem oldatott meg elég méltányo­san s hogy e kérdést a legközelebbi pénzügyi ki­egyezés alkalmával okvetlenül helyesebb alapokra fektetve kell megoldani. És épen, mert ezen meggyőződésben vagyok, óhajtottam volna min­dent elkerülni, mi e kérdés megoldását a közel jövőben nehezebbé teszi. Attól tartok, hogy a megoldás azon neme, mely itt proponáltatik ez adóra nézve, a complicátiót még növeli. Tényleg ugy áll a dolog, hogy 160,000 métermázsára számíttatik Gácsország kőolaj-termelése. E te­kintetben nem érthetek egyet t. barátommal, a pénzügyi bizottság előadójával azon két correcti­vumra nézve, melyet ő említ. Ha e 160,000 méter­mázsát Amerikából hoznók be, mint a világításra szükséges többi kőolajat, ez után a jelen törvény­javaslat szerint 1.600,000 arany írt vámot fizettetnének. Ezen 1.600,000 frtuyi vámnak ben­nünket quota szerint illető része 500,000 frtot tenne aranyban, vagy 600,000 frtot papírban. Ezzel többet kapnánk a vámból, ha Gácsország­ban petróleum-termelés nem volna. Tehát az adónak azon része, mely ránk esik, részint elimináltatik azon védvám folytán, mely abban rejlik, hogy az adó kevesebb, mint a vám, másrészt pedig, minthogy az adó nem nekünk fizettetik, hanem Ausztriának, ez határozott hátrány, mely még nagyobb lesz évről évre, ha a galicziai törekvések, melyek a Lajtán túl támogattatnak, azt eredményezik majd, hogy a termelés ottan évről évre növekszik s ennélfogva, ha egyenlő marad a fogyasztás, több és több adó fizettessék oda és kevesebb lesz a vám­bevétel. Abból tehát, a mit t. barátom mondott, hogy a eorrectivumot ott találja, hogy a galicziai kőolaj nagyobb súlya és sűrűsége folytán nem hozathattk Magyarországba több, hogy az egész behozatal csak két százalékot tesz, következte­tést arra vonni, bogy ez reánk nézve csekély hátránynyal jár, nem lehet; mert akár itt, akár ott fogyasztatik a gácsországi ásványolaj, ez a végeredményre nézve mindegy. Minél több fogyasz­tatik Ausztriában a gácsországi ásványolajból, annál kevesebb fogyasztatik ott az amerikaiból, minek következtében az amerikainak nagy része iit lesz fogyasztva, holott a vámból mi miodig csak a quota arányában 30%-t kapunk. De másrészről igenis correctivum van azon támo­gatásban, a melyet a törvényjavaslat az erdélyi ásványolaj-finomítás részére biztosít. Azonban itt is téves Helfy képviselőtársam nézete, a ki a minister ur indokolása és az előadó jelentése közt ellentétet lát. Nincs ellentét a kettő között, nincs, mert az egyik a tiszta, a másik pedig a nyers ásványolajról szól. A kettő közt a különb­ség ugy áll, mint 1 : 2-höz. Helyes az, hogy ott 24 ezer métermázsa tiszta kőolaj termeltetik, a minek elérésére 48—50 ezer métermázsa nyers anyag szükséges. A legutóbbi kimutatás szerint tavaly 93 ezer métermázsa ásványolaj jött be a monarchiába. Ugy számítjuk, hogy ennek fele jön Komániából csak Erdélybe és ez dolgoztatik ott fel; ezt igazolják azon jelentések is, a melyeket a pénzügyi bizottságban a brassói kamara és az érdekeltek részéről nyertünk, mert ezek szerint a tényleg finomított kőolaj mennyisége 24 ezer métermázsára tehető. Az arány tehát szerintem kedvezőtlen, mert ezen 24 ezer méter­mázsa, a melynek adója Magyarországot érinti, nem áll arányban azon 160 ezer métermázsával, mely Galicziában termeltetik. A kormány fel­adata nézetem szerint a termelést, a mire t. ba­rátom is utalt, Magyarországon előmozdítani, hogy ha lehetséges, itt is nyeressék kőolaj és a finomító gyárakat, a mennyire lehetséges segíteni, hogy ilyenek más helyeken is állíttas­sanak fel, ha az orosz nyers kőolaj ide érkezik, hogy az adónak nagy része Magyarországban maradván, az arány helyreállittassék. Ezzel ke­zünkbe van adva némileg a mód, hogy a hátrány, a mely a törvényjavaslatban mutatkozik, ki­egyenlittessék. Más különbséget nem látok a jelenlegi és az előbbi javaslat közt, mert az, a mit Helfy t képviselőtársam mondott, hogy a 8 frt uem

Next

/
Oldalképek
Tartalom