Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

174 78. orsíágos ülés márczims 13. 1882. számban 350,000 métermázsa fogyasztaiik Magyarországon, ebből — ismét a kormány adatai szerint — 24,000 métermázsa dolgoztatik fel az országban, a többi mind kívülről jön s miután az adót nem a fogyasztó fizeti meg direete, hanem a gyártásnál fizetik, a gyáros az osztrák kincstárba fizeti és a magyar fogyasztó téríti meg. Az az egy rész tehát olyan, mint a 24 a 350-hez. A t. előadó ur Amerikára hivatkozott. A ki jártas a magyar kereskedelemben, tudja, hogy ez nem ugy van, hanem az is keresztül megy előbb a osztrák kereskedő kezén. S miért nem jutott a t. előadó urnak eszébe Amerika akkor, midőn kiszámította, hogy a három arany frtnyi vám nem tett semmi különbséget az árfolyamban és ezt annak az új theoriájának tulajdonította, mert a pénz eloszlik, elgőzölög, nem tudom, eltűnik egyszerre s nem jutott eszébe azt idézni, hogy épen azon ilőben nagy petroleumforrásokat fedeztek fel Pennsylvaniában s a petróleum onnan nagy tömegekben jött be; nem veszi számba, hogy e kereskedelmi hullámzásokat sokszor szántszándékkal idézik elő. így nevezetesen létezik Amerikában — a neve most nem jut eszembe — egy óriási nagy czég, mely oly rendkivüli pénztömeggel rendelkezik, hogy sokszor mag* vásárolja össze a létező petróleum tömegeket csak azért, hogy az árakat lenyomja s azután mikor az néhány hónapig tartott, egyszerre fölemelte az árakat. S miután ezt említettem már, lehetetlen még egy megjegyzést nem tennem (Halljuk!) ezen theoriára — minthogy az többször felhozatott — azon theoriára, hogy t. i. e téren a hullámzások oly nagyok, hogy ezen kisebb adó nem tesz különbséget. Két oknál fogva hamis és veszedelmes ezen theoria. Először is nem hiszem, hogy az állam feladata volna a polgárokat megfosztani épen azon előnyöktől, melyekre mindea ember számít, hogy most ugyan kénytelen drágán fizetni, de majd eljön azon idő, a mikor olcsóbb lesz és akkor majd kárpótolja magát, vagy ellátja háztartását akkor, midőn olcsóbb. Akkor jön az állam és azt mondja, ez a megtakarítás nem a tied, ez az enyém, add ide nekem. Ez nem helyes közgazdasági politika. Egyébiránt, mint mondám, ha mindez, a mit felhoztam, megczáfolható lenne, ha bebizonyítható volna, hogy az adónem nem oly terhes, hogy nem sújtja nagy mértékben legmunkásabb osztályát az országnak, hogy a várható jövedelem nem folyna nagyobb részben az osztrák kincstárba, én korántsem szavazhatnám meg a törvényjavaslatot azon egyszerű okból, mert meggyőződésem szerint a hazafisággal nem egyeztethető többé össze az, hogy egy könnyelmű kormánynak, mely akként kezeli az ország pénzét, mint a jelen kormány, ujabb és újabb adókat szavazzunk meg. (Helyeslés a széUB balon.) Az adó mindig nagy áldozat egy nép részéről. Ilyen áldozatot beismerem, lehet, szabad és kell is igénybe venni, igénybe is veszik minden országban bőven akkor, midőn egy világos czél lebeg a kormány előtt, mikor az egyes adózó tudja: én magamat megfosztom talán első szükségleteimtől, de tudom, hogy miért teszem, egy nagy nemzeti czél eléréséhez köteles vagyok hozzájárulni. De egy kormánynak, mely a nélkül, hogy az államháztartás rendezésének czélját megközelítené, napról napra távolabb visz minket azon czéltól, mikor a deficit évről évre óriási mértékben növekszik, akkor lelkiismeretem nem engedi meg, hogy új adóra szavazzak. Fontolják meg, hogy e perczben, épen mikor a cabinet egyik tagja ezen másfél milliót az adózók zsebéből kicsikarni akarja, akkor a kabinet főnöke Bécsben tán épen ma 3—4 millió újabb terhet ró a népre és én biztosítom önöket, hogy az a 3 — 4 millió elköltése nem egyszer, hanem a jövő években egymásután sokkal biztosabb, mint a mennyire önök számíthatnak ezen adó befolyására. (Helyeslés a szélső balon.) Ily viszonyok közt a kormánynak semmi adót meg nem szavazok, annál kevésbé szavazom meg a szőnyegen levő törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Wahrmann Mór: T. ház! Nem egy közbeszólásomra, hanem közbemosolygásomra reflectált a t. képviselő ur, Helfy Ignácz. (Derültség.) Engedje, hogy e közbemosolygásomat indokoljam. Annak idején, 1879. deczember havában, midőn hasonló törvényjavaslat a házban tárgyaltatott, mint a pénzügyi bizottságnak akkori előadója, elég behatóan kifejtettem e törvényjavaslattal szemben álláspontomat. Nézeteim azóta e tekintetben nem változtak meg és a kőolajvám fölemelése és az ásványolajadó behozatalát pénzügyi helyzetünkben ma is okvetlenül szükségesnek és viszonyaink közt tökéletesen indokoltnak látom. Mindazok, a mik az akkori vita folyamában felhozattak s a mik azóta részint itt a pénzügyi bizottságban, részint a birodalmi tanácsban és annak bizottságában felhozattak, nem győztek meg engem nézeteim helytelenségéről, legkevésbé pedig azon okok, melyeket az előttem szólott t. barátom e törvényjavaslat megtámadására felhozott. Az előttem szólott i képviselő ur négy oknál fogna nem véli megszavazhatónak e törvényjavaslatot. Három okot én magamra nézve döntőnek és befolyást gyakorlónak nem tekinthetek. Az egyik az, hogy e vám, illetőleg adó főleg a legalsóbb néposzályt sújtja. Ismételve és a pénzügyi bizottság t. előadója által ma is kimutattatott, hogy ez téves felfogás, mert a