Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-78
78. országos Ülés márczins 13. 1882. J^J van a gácsországi petróleum, hogy a szakértők állítása szerint az első héten épen kétannyi evaperálódik a galicziai petróleumnál, mint az amerikaiból. Ebből méltóztatik látni, mily nehézséget képez ez a szállításra nézve és tényleg ugy áll a dolog, ha méltóztatik azon vonalokon való petróleum-szállításokat tekintetbe venni, melyeken Gácsországból jöhet be Magyarországba petróleum, akkor ugy fogja a t. ház találni, — részletes számadásokkal most nem állok elő, de ha szükséges lesz, később be fogom bizonyítani — hogy a Gácsországból főbb forgalmi vonalainkon hozott petróleum az összes petróleum behozatalunknak nem éri el 2>-át. Ez, t. ház, oly tény, mely, azt hiszem, mint ellenérv nem birhat nagy fontossággal. De a másik correctivum magában a törvényjavaslatban van. Ugyanis méltóztatik tudni, hogy hazánknak királyhágón túli részében egy meglehetősen egészséges és gyorsan fejlődő kőolajfinomítási ipar létezik, a mely romániai terményt dolgoz fel. Az eddigi vámtételek már magukban is meglehetősen előmozdították a nyers petróleum behozatalát átalában a monarchiában, tehát nemcsak a királyhágón túli részszel szemben, a mennyiben a vámtételek a finomabb és nyersebb petróleum közt — értem alatta a 830-nál nagyobb sűrűséggel biró petróleumot — bizonyos aránytalanságot állítottak fel. mely — mint az ezen kérdéssel tüzetesen foglalkozó szakértők kimutatták — a finomabb petróleum arányán túl a nyers petróleum behozatalát előmozdítaná, ugy hogy — mindig a monarchiáról szólva — 13,000 métermázsáról 91,000 métermázsára emelkedett a nyers petróleum behozatala az utóbbi 3 év alatt; a mennyiben a finomítás idehaza igen előnyösnek bizonyult be. De most az új vámtétel által ezen arány a királyhágón túli finomítása ipar javára jelentékenyen váb ózott. A mint méltóztatik tudói, a 830 sűrűségen túl lévő petróleumtól átalában a vámtarifa szerint 1 frt 10 krnyi vám szedetik aranyban, a romániai határon behozott petróleumtól pedig 68 kr. Tehát ha a 68 krnyi vámtételt vesszük és visszaállítjuk azt a régi vámtételek alapjára, azaz a sporco-súlyra, akkor be fog bizonyulni, hogy 13%-nyi göngysúly mellett is ezen vámtétel nem változik. Az a 68 kr. teljesen megfelel a régi 60 krnak, mig ugyanezen nyers petróleumra a monarchia többi részeiben levő leszállítással szemben a vám 1 frt 10 krra emelkedik; tehát e tekintetben a romániai petróleum-finomítás még előnyösebb, kedvezőbb helyzetbe hozatott, mint milyenben ezelőtt volt. Ha tehát a most érvényben levő tarifa jelentékenyen előmozdította a nyers petróleum finomítás) ipart, a most behozandó még nagyobb mértékben fogja előmozdítani. Pedig most sem jelentéktelen az t. ház, mert, a mint méltóztatnak tudni, Romániából igen jelentékeny mértékben hozunk be nyers petróleumot és a brassói iparkamarának nyilatkozata szerint is már 1881-ben tisztán 24 ezer métermázsa tiszta petróleum állíttatott elő, a mi természetesen jelentékeny iparra mutat. És a mely Jaráuyban fejlődik ezen finomítás, azon arányban hatol be az ország belsejébe mindinkább és inkább a romániai petróleumból nyert finomított petróleum és képez úgyszólván gátat a gácsországi petróleum behozatalának, hogy annak fogyasztási rayonját minél szűkebb és szűkebb korlátok közé szorítsa. És még azt teszem hozzá, hogy egyszersmind itt mutatkozik alapja az adónak, melyet eddig a fennálló viszonyok ícözt legnagyobb részben csakis az osztrák kincstár élvezhetne, a mennyiben, a mely arányban fejlődik a finomítási ipar, azon arányban nyer a magyar államkincstár a nálunk finomított petróleum után adóban. Ezen adó a jelenlegi számítás szerint 150—160 ezer forintra megy, azonban természetesen azon arányban növekedik, a mely arányban a finomítás fejlődik. Ezen intézkedés van ezen törvényjavaslatban t. ház és ezek azon szempontok, a melyekből ugy hiszem, lehet ezen törvényjavaslatot lehető tárgyilagossággal és elfogul SÍ tlanul megítélni. Tekintettel azon pénzügyi előnyre, mely ebből államkincstárunk rendezésének előmozdítása szempontjából mutatkozik, tekintettel azon tehernek minimális felosztására, mely azzal kapcsolatban áll és tekintettel azon ipari eompensátióra, illetőleg azon iparfejlesztő tényezőre, mely magában ezen törvényjavaslatban rejlik: ajánlom ezen törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Én mindenekelőtt kijelentem a magam és elvbarátaim nevében, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatjuk el. (Igaz! Ugy van! a szélső' baloldalon.) Mielőtt ezen kijelentés indokolásába bocsátkoznám, két észrevételt kell előre bocsátanom. Első észrevételem vonatkozik ezen javaslatnak furcsa történetére. (Halljuk!) Furcsa, mondom, mert alig tudok tényt valamely képviselőház történetében, mely jobban jellemezné a t. többségnek eljárását a törvényalkotásokkal szemben; másfelől pedig jobban jellemezné azon alárendeltséget, melyben a magyar képviselőház az osztrák parlamenttel szemben áll! (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) 1878-ban, midőn e tárgy legelőször előfordult az általános vámkérdések tárgyalása alkalmával, akkor a magyar képviselőház azt elfogadta volt azon emelésben, melyet akkor a két 22*
