Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

|r? 2 78. országos ülés márezlus 13. 1882. kormány tervezett, t. i. 8 frt arany vámot, De az osztrák parlament, a mely lelkiismeretesen szokta latolgatni a kérdéseket akkor, mikor az adózók filléréről van szó, a mely igazán szivén hordja a hazai iparnak érdekét, simplän vissza­vetette a javaslatot. A mi kormányunk nem adta meg magát, egy évvel később ugyanezen ja­vaslat önálló törvényjavaslat alakjába lett öntve és akkor szintén 8 frt arany vámról volt szó, hozzá téve 7 o. ért, frt fogyasztási adót. A ma­gyar törvényhozást illetőleg a magyar törvény­hozásnak többsége azt is a lehető legeagedel­mesebben elfogadta, rámondta az Amment, azután ment az osztrák parlamentbe, illetőleg a parla­mentbe nem is kerülhetett, hanem mindjárt a bizottság kebelében megbukott. Megbukott pedig nem egyedül azon oknál fogva, a mit a pénz­ügyi bizottságnak t. előadója mond, mert a 7 frt adót sokaira, holott most beérte 6 frt 50 kraj­ezárral, hanem ellenezte azért, mert neki kevés volt a vámemelés, ő a maga iparát nagyobb védvámban akarta részesíteni, a 8 frt volt kevés, nem a 7 forint volt sok és oda rekedt a törvényjavaslat. Most harmadik alakban jelenik meg: az osztrák parlament és osztrák kormány nem engedett, tehát mi a teendő? Engedett a magyar kormány és most enged — kétséget nem szenved — a magyar országgyűlés többsége. A 8 frt vám fel lett emelve 10 frtra. Wahrmann t képviselő ur mo­solyog erre. Tudom miért mosolyog, azt akarja azzal jelezni, hogy a 10 frt megfelel a 8 írtnak körülbelől. Reménylem, hozzá teszi ő is „körül­belül", a mennyiben a göngysúly át lett vál­toztatva tiszta súlyra. De engedelmet kérek, hogy ha a t. képviselőtársam érintkezik szakemberek­kel, én is szoktam érintkezni, akkor, mikor részt akarok venni a vitában olyan tárgyban, a mely­ben teljes szakismerettel beavatva nem vagyok, tehát megtudtam, hogy a göngysúly átváltoz­tatása tiszta súlyra nem tesz 2 frt különbséget, hanem legfeljebb 1 frt 5 krajczárt, tehát még mindig van 87 krajczárnyi felemelés a múlt törvényjavaslathoz; képest. Ez bizonyítja, hogy az osztrák kormány ismerve a maga embereit, azt mondta: ha az én országgyűlésemmel vala­mit keresztülvinni nem tudok, át adom a magyar kormánynak, az lenyelet a magyar országgyű­léssel mindent, akkor visszajön ide s azután könnyebben megy. Ez az egyik észrevételem, a másik észrevételem vonatkozik azon módra, mely­lyel a t. kormány ilyen nagyfontosságú törvény­javaslatokat a ház elé szokott hozni. Mindenütt a világon, minden parlamentben, mikor vámról, új adóról, pláne fogyasztási adó­ról van szó, legelső kötelességének tekinti a kormány a legrészletesebb adatokkal felszerelni, hogy minden képviselő azon helyzetben legyen, I hogy tudhassa, hogy mennyi teher, mennyi fo­gyasztási adó foglaltatik abban, milyenek a szál­lítási viszonyok, szóval mindazon adattal, a mi csak kívánatos, hogy a ház ezt alaposan tár­gyalhassa, mindazzal ellátja az illető kormány a javaslatot. Mi nálunk, méltóztassék megnézni a t. kormánynak a törvényjavaslatát. Két adat van az egészben: az egyik arra vonatkozik, hogy az utolsó években mennyi petróleum hozatott be a monarchiába. De hát engedelmet kérek, mi itten nem a monarchiával foglalkozunk, mi Magyar­ország képviselői vagyunk, (ügy van! a szélső baloldalon.) Önök azt kívánják tőlünk, hogy mi a magyar nemzet zsebére szavazzunk meg önök­nek l 1 / 3 millió arany forintot, tehát nekünk bír­nunk kell azon adatokkal, a melyek Magyar­országra vonatkoznak. Erről egy árva PZÓ sin­csen, hogy t. i. Magyarországon mennyi a bevétel. A másik adat — és ez szintén igen jellemző — a királyhágóntúli gyárak működésére vonatkozik és itt nem tudom, hogy kinek a statisztikai capacitását bámuljam inkább: a kormányét vagy a t, előadó úrét. (Derültség a szélsőbalon.) A kormány az ő adataiban coustatálja, hogy az a nyers petreleum, a mely Romániából behozatik és Erdélyben feldolgoztatik, már-már felmegy, sőt nem is meri mondani, hogy felmegy, hanem felmehet 24,000 métermázsára; a t. előadó ur pedig nyomtatásban azt állítja, hogy már 40—50 ezer métermázsa dolgoztatik fel Erdélyben s ezzel azt akarja bizonyítani, hogy az egész nyers mennyiség, a mely Romániából jön, csaknem kizárólag Erdélyben dolgoztatik fel. Hogy mal­most melyik az igazi s melyik a hamis adat, azt egyenlítsék ki a t. urak maguk között. Hegedüs Sándor (közbeszál): Itt fogjuk kiegyenlíteni! Helfy Ignácz: Én csak annak a constatá­lására szorítkozom, hogy a t. kormány ilyen fon­tos törvényjavaslatnál nem volt képes más adat­tal előállani, vagy pedig, mint lesz szerencséin mindjárt bebizonyítani, nagyon is képes lett volna, mert kezei közt voltak és vannak az adatok, de mindazonáltal azokat eltitkolta a t. ház előtt, mert mégis tart tőle, hogyha egé­szen feltárva látná az ügyet, ugy a mint áll, még ez a többség se fogná megszavazni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen két észrevétel előre bocsátása után én kijelentem, hogy különösen a következő indo­kokból nem fogadhatom el a törvényjavaslatot. (Halljuk!) Nem fogadhatom el először is azért, mert ez az adó a népnek legalsó osztályát sújtja leg­inkább. (Ugy van! a szélső baloldolon.) Nem fo­gadhatom el azért, mert egy alig fejlődni kezdő hazai iparágat csirájában elfojt. Nem fogadom el továbbá, mert a tervezett adó, különösen

Next

/
Oldalképek
Tartalom