Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-77

160 77. országos ülés márezius 11. 1882. kik bármily felekezethez tartoznak, bármily felekezetbe egyesülnek, megadassék az egyenlő helyzet. Mert igy, a mai helyzetben az ily biztosítékoknak eltörlése nem volna egyéb, mint az ököljognak ezen a téren való érvényesítése, a gyengébbnek oda dobása az erősebb alá. {Helyeslés. ügy van! a szélső baloldalon.) És épen mert ezt látom, kimondom, hogy igen szívesen fogok azokhoz járulni, a miket Göndöes Benedek t. képviselőtársam hangoztatott, ha megadják minden vallásfelekezetnek az egyenlő helyzetet az országban, az egyenlő erőt és ha azt az elvet következetesen keresztül is viszik, hogy legyen lelkiismereti szabadság, teljes jogegyenlőség, teljes viszonosság a vallás-felekezetek közt, De mindaddig, mig ez nincs, az adott helyzetben, ideális álláspontra én nem helyezkedhetemu A mi már most az 1868: LITI. í.-ez. 12. §-át illeti, a mire különösen méltóztatnak czélozni, az általam előadott oknál fogva méltóztassék a t. ház megengedni, hogy erre vonatkozólag is néhány megjegyzést tegyek.. (Halljuk!) Az első az, hogy igenis az 1868: LIIL t.-cz. 12. §-a, mely annak idejében, — nem tudom ki részéről, de felemlíttetett •— quasi compromissum folytán jött létre, homályt hagyott fenn t. i. megrendelte a törvényre való hivatkozással, hogy mindenkit illetékes lelkésze kereszteljen, de nem adott ennek sanctiót s lehetővé tette a külömböző felekezetű lelkészeknek, hogy más felekezetííeket is keresztelhessenek, a mit én természetesen nem is tartok eítiithatónak, mert előre kutatni nem lehet, miféle vallás-felekes.etű azon gyermek, a kit oda hoznak keresztelés végett; ennek igazolására egész rakás okmány kellene; de egyszersmind ezen törvénycikkben megmaradt az a hiány, hogy nem jelölte meg, hogy mikép határoztassék meg olyan gyermek felekezeti illetősége, hová fog az törvény értelmében tartozni, ha as illetékes lelkész nem értesül a más felekezetnél történt bevezetésről ; és nem gondoskodott arról, miképen kerültessenek el a visszaélések, a melyek az anyakönyvbe való bevezetésből erednek. Iga:, merült fel sok panasz, de meg keli vallani, hogy annak idejében a kormány e panaszok iránt mindig ugy htézkedett, hogy elrendelte az anyakönyvnek az illető lelkészszel való közlését s az esetet mindig megrovandó, büntetendő cselekménynek jelezte, bármelyik részről fordult legyen elő. Meghozatván azon törvény sanctiója az 1879 : XL. t.-cz. 53. szakasza, nagyon természetesen gondolkozóba estek az illetők, hogy annak még kellemetlen következményei is lehetnek, ha mi oly proselita politikát csinálunk a keresztelésből és ugy tekintjük azt, a kit bevezettünk anyakönyvünkbe, hogy az már a mi egyházunk hive. A bajok [ előfordultak, midőn azt kellett tapasztalni, hogy | daczára a további magyarázatnak, a törvényes bíróság ugy itél, hogy az nem büntetendő cselekmény: a múlt országgyűlés képviselőházához kérvény intéztetett. De nem azon irányban, hogy töröltessék el a törvény, nem azért, hogy ne adjunk annak sanctiót, hanem az mondatott benne, hogy tegyük világossá a törvényt, vegyük el okát a viszálykodásnak, húzzuk ki a szálkát onnan, a hol van, hol kelevényt okoz és kívánták, hogy tétessék felelőssé a lelkész és legyen köteles az anyakönyvet hivatalból közölni, tanúsítván ez által, hogy tiszteli a törvényt, tiszteli a jogot és nem akar proselitákat csinálni, nem felekezeti szempontból jár el. Ezeket akartam megjegyezni t. ház és ugy látván, hogy érdemileg e fontos kérdés most nem tárgyalható s miután előttünk áll, hogy a múlt alkalommal az országgyűlés képviselőháza e kérdésben határozatot hozott s ennélfogva, azt kell hinnem, hogy a kormány a maga részéről komolyan fog e kérdéssel foglalkozni : ezeknél fogva én más határozati javaslatot, oly kérvényekre nézve, melyek e törvényt eltörültetni kívánják, nem pártolhatok, mint azt, melyet a kérvényi bizottság terjesztett elő. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! Én elolvastam a kérvényeket, elolvastam valamennyit és e közben két dologról győződtem meg, egyik az, hogy körülbelül mindenik ugyanazon kéréseket intézi a házhoz, nemcsak, hanem ugyanazon okokkal támogatja azokat. A mi azon sejtelemre vezet, hogy e kérvényi mozgalom bizonyos felsőbb sugallatnak köszöni lételét, vagy pedig összebeszélés következménye. A mi ellen egyébiránt részemről legkisebb kifogást sem teszek, hauc veniam dando petendoque vicissim, és a mit csak azért említettem meg, hogy a mozgalom fontosságát a maga kellő értékére leszállítsam. [Halljuk! Halljuk!) A másik, a mit észrevettem, az, hogy e kérvények tárgyai közt vannak olyanok, a melyek figyelemre, pártolásra méltók, mig mások arra nem érdemesek. így pl., a mi azon kérdést illeti : vájjon az 1879 : XL. t.-cz. 53. §-a feoutartassék-e vagy ne, e részben azon álláspontra vagyok hajlandó állani, melyet t. képviselőtársam Göndöes foglalt el, a mennyiben ő a baj tulajdonképeui okát. nem ezen törvényezikkben, hanem amabban keresi, mely arra okul szolgál, t. i. az 1868-iki törvén}^ bizonyos rendelkezéseiben. Én, mióta e t. ház tagja vagyok, mint méltóztatnak tudni, mindig a vallásszabadság érdekében emeltem szavamat, azt pedig én a vallásszabadsággal egyenesen ellenkezőnek tartom, hogy a törvén}

7 előre határozza meg, hogy a gyermek mely vallásban neveltessék, kizárva a szülőket azon természeti jogból, mely őket illeti