Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-77

77. országos ülés márezius 11. 1882 161 s melyet minden szabadelvű ország törvénye elismer, {ügy van!) Azt vetik ellen itt a szomszédban, hogy ez által a papoknak szabad tért nyitunk. Egyik vallás papjainak azonképen, mint a másiknak, Engem az, hogy a katholikus papok igyekezni fognak proselitákat csinálni, egyáltalában nem riaszt vissza attól, hogy a vallásszabadság elve mellett küzdjek. Ám tegyenek ngy a protestáns papok is : a verseny szabad lesz. (Helyeslések.) Máskép állottak a dolgok akkor, midőn a vegyes házasságok összeadása, megesketése csak katholikus papok előtt történhetett. Akkor ők visszaéltek a törvény ezen rendelkezésével, a mennyiben arra kötelezték a feleket, hogy a katholikus vallásban neveltessék g_yermekeiket. De, midőn a törvény szabadjára hagyja a vegyes házasságra lépni kívánóknak, hogy akár protestáns, akár katholikus pap által eskettessék meg magukat, ezen ellenvetés nem áll fenn. Azt mondja, t. barátom, hogy itt a szomszédban kijátszák. De van-e olyan szabadság a világon, a melylyel visszaélni ne lehetne? Azért mi a szabadságot egyáltalában töröljük el, mert visszaélni is lehet vele? (Helyeslések) Legyünk következetesek, ne felekezetiek, hanem törvényhozók, kik elvek magaslatáról tekintjük a dolgokat. Ne legyünk se katholikusok, se reformátusok, se lutheránusok, hanem a nemzet képviselői, kik azt, mi a nemzetnek általában szükséges, létesíteni igyekezünk. (Helyeslések.) De, midőn e részben igazat adok Göndöcs Benedek t. képviselőtársamnak, legyen szabad őt és mindazokat, a kik vele egyetértenek, arra figyelmeztetnem, hogy a mit kivannak, az a vallásszabadságnak csak egy kis részlete és hogy következetesek legyenek, kell, hogy csatlakozzanak azokhoz, kik a teljes vallásszabadságot kívánják. (Igaz! a szélső baloldalon.) Vannak, mondom, a kérvények tárgyai közt olyanok, melyek pártolásra érdemesek. Ilyen a többi közt az autonómia behozatalának szüksége. Vannak mások, melyeket én részemről nem helyeslek, nevezetesen a polgári házasság elleni tiltakozás. A kérvények elolvasásából meggyőződtem arról, hogy azoknak szerzői, a tisztelendő urak —mert legnagyobb részt papok írták alá — nem is tudják, miben áll a polgári házasság, (ügy van!) mert ha tudnák, akkor nem állítanák azt, hogy az a lelkiismereti szabadsággal ellenkezik, hogy a családi békét feldúlja, hogy az erkölcstelenségre vezet. Hogyan? Hiszen annak, a ki a polgári hatóság előtt frigyet kötött, szabadságában áll rögtön a templomba menni és az egyház áldását kikérni, (ügy van!) Mikép lenne ez által valakinek lelkiismereti meggyőződése korlátozva? Hiszen épen az, a ki — ámbár nem köteles törvény szerint az egyház áldásáért eseKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. IV. KÖTET. dezni — azt mindamellett megteszi, a legfényesebben bizonyítja, hogy vallásához és annak szertartásához ragaszkodik. Annálfogva azt gondolom, hogy épen a katholikus papoknak áll érdekében arról meggyőződni, hogy azok, a kik házassági frigyet kötnek, hozzájuk fordulnak, valóban belső, őszinte vallási érzelemből, vagy csak a törvény kényszerűségénél fogvi folyamodnak-e hozzájuk. Fraucziaországban, Belgiumban és a hol a polgári házasság létezik, azt tanúsítja a tapasztalás, hogy kevés kivétellel mindenki, a ki előbb a polgármester előtt adatta magát össze, rögtön a templomba siet, hogy Isten áldását, annak szolgája kezéből kikérje. (Ügy van!) Avagy ott a családi béke fel van-e dúlva? Vagy pedig az erkölcstelenséget látjuk-e ott uralkodni? Hiszen uraim, én épen abban látom a családi békének, hozzáteszem, az erkölcsiségnek biztosítékát, ha nem fogjuk megtiltani, hogy a különböző vallású egyének egymással frigyet köthessenek. Épen abban van egyik biztosítéka az erkölcsiségnek, hogy ne kényszerítsük törvénytelen házasságra azokat, a kiknek a fennálló törvények nem engedik meg, hogy törvényes házasságot köthessenek. (ügy van!) Ugyanezért, midőn kijelentem, hogy a bizottság indítványához hozzájárulok, ezt azon reményben teszem, hogy a kormány meg fogja tudni különböztetni a kérvények tárgyai között azokat, a melyek pártolásra méltók, azoktól, a melyek figyelemre nem érdemesek. (Elénk helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját. Berzeviczy Albert előadó: T. ház! Csak igen röviden kivánok néhány szót szólani. (Halljuk ! Halljuk!) Nézetem szerint a szőnyegen forgó kérdés megitélésénál a fő és az egyediili helyes szempont azon békés együttélés megszilárdítása lehet, a mely békés együttélés Magyarországon a felekezetok között eddig is fennállott és a melynek minden megzavarásától tartózkodni kell. Én e szempontból nem tartom czélszerűnek azt, hogy a jelen alkalommal, midőn e fontos kérdéseknek elvi megoldása ugy sem történhetik meg, messzeható és messze kiterjedő vallásügyi vitatkozások folytattassanak. Ezen okból nem akarok részletesebben reflectálai azokra, a mik részint az ellenindítványok indokolására, részint a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadó képviselők részéről felhozattak, hanem teljesen helyeseire azt a felfogást, a melyet a ministerelnök ur ezen kérdésekben, mint a kormány álláspontját kifejtett: én a benyújtott ellenindítványokat el nem fogadom és kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) 21