Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-77

77. országos ülés márcziss 11. 1885. 159 vannak, kiket nem tudunk micsoda anyakönyvbe bevezetni, pedig a föld alá ezeket se dughatjuk, (Derültség) ezeket is nyilván kell tartanunk. Említtetett, hogy sokat forgott fenn a vallásszabadság kérdése. Megvallom, a vallásszabadságot nem óhajtom, (Nagy mozgás) t i. az amerikai rendszer értelmében nem óhajtom, mert e szerint a vallásfelekezetek csak olybá tekintetnek, mint nálunk a korcsolyázó egyletek. (Nagy derültség.) Én pedig az egyházakat magasabb intézményeknek tekintem és ennélfogva óhajtom, hogy legelőször is már a históriai fejlődésnél fogva is hazánkban a vallásfelekezetek teljes egyenjogúságáról hozassék törvény s akkor azt hiszem, hogy közöttünk semminemű súrlódás és felekezeti féltékenység nem lesz, hanem lefekszünk egy hazának gyermekei és kelünk mindnyájan azzal az imával: virágozzék fel a haza és szabadon imádja Istent e haza minden polgára. Elfogadom a kérvényi bizottság határozati javaslatát. (Élénk derültség és éljenzés.) Győry Elek: T. ház! Én is méltán azzal kezdhetném felszólalásomat, hogy non sum paratus, mert valóban, ezen kérvényekkel szemben és a bizottság t. előadójának javaslatával szemben legkevésbé sem várhattam, hogy oly kérdések kertijének itt úgyszólván érdemleges tárgyalás alá, melyeket ineidentaliter megoldani bizonyára senki helyesen nem fog. (Altalános helyeslés.) De méltóztassék megengedni t. ház, hogyha már megpendítettek itt egyes eszmék, ha már hangot nyertek egyes felfogások, a melyekben én nem osztozhatom, a melyeket hallgatásommal nem helyeselhetek és a melyekre nézve nem akarom kitenni magamat annak, hogy valaha azt mondhassa valaki: te ezekkel egyetértettél vagy egy nézetben voltál, méltóztassék megengedni, hogy néhánv szerény megjegvzést koczkáztassak. (Halljuk!) Megvallom, nagyon meglepő volt rám nézve első sorban azon módosítás, melyet Rossival István képviselő ur terjesztett elő, melyben különösen figyelmébe ajánltatni kívánja a t. kormánynak az 1879: XL. t.-cz. 53. §-ának eltörlését, mert ez egészen röviden és kibontva a szónoklat azon burkolatából, melyben ő azt előadta, annyit jelent, hogy foszszuk meg e törvényt sanctiójától. Azért, már a mi az alaki álláspontot illeti, részemről helyesebbnek találom Göndöcs Benedek t. képviselő ur e tekintetbeni felszólalását, mert ő azt mondotta, hogy ne a sanctiótól foszszuk meg a törvényt, hanem, ha rosznak találjuk azt, igyekezzünk azt orvosolni. De méltóztassék megbocsátani t. képviselő ur, ha arról van szó, hogy rosznak talál-e valamely törvényt és arról, hogy valamely törvény módosittassók-e vagy eltörültessék-e, akkor nézetem szerint — meglehet, hogy tévedek, de erős meggyőződésom — nem lehet átalános elvi magaslaton álló szempontból kiindulni, hanem az illető állam külön, saját viszonyait és azon tényezőket kell figyelembe venni, melyekből megítélhető, szükséges-e a törvény vagy sem. És ha e szempontot veszszük, akkor ne méltóztassék rósz néven venni, én is méltán mondom, hogy nem felekezeti szempont sugallja, a mit moudok, de előttem legalább nagyon sajátságosan hangzik a lelkiismereti szabadság, a vallási teljes egyenlőség és viszonosság és az ebből kifolyó elveknek hangoztatása oly részről, hol mindezeknek kimondását tiltakozással fogadták. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Nem akarom érdemileg tárgyalni a kérdést, én nem veszem behatóbb taglalás alá az 1791-ki X. törvényczikket, mely igen csekély, de első alapját rakta le a vallás-szabadságnak, a vallás egyenlőségnek. Említem az 1S48 : XX. t.-ez.-et, ott ki van mondva a teljes egyenlőség a vallásfelekezetek közt és a teljes viszonosság. Méltóztassanak meggondolni, hogy mi vitte a törvényhozást arra, hogy annak tagjai közül ismételten és ismételten, még pedig pártkülömbség nélkül történtek felszólalások, hojry ideje volna már, hogy az ténynyé legyen. Valósággal ma sem lett ténynyé. En igen szomorú érzéssel vettem, iga?:, a t. ház múltkori határozatát, midőn először történt, hogy az erre vonatkozó indítvány még csak figyelembe sem vétetve, leszavaztatott; hanem annyit minden esetre mondhatok az 1868: LlII-dik t.-cz.-ről, hogy az legalább részben orvosolni i syekezett azon bajokat, a melyeket az 1848: XX. t.-cz.-ben való elvi kimondás folytán a gyakorlattal való meg nem egyezés szült. Tudjuk, igen sokszor előfordultak, én csak megpendítem, hogy a lelkiismereti szabadság révén, azon a révei, hogy hiszen a szülők határozhatják meg legjobban, minő val'ású legyen gyermekük, reversalisokat kértek, a melyek a lelkiismeretre való nyomással épen magát az elvet viciálták, mert a szülők elhatározását már előre megakadályozták, (ügy van! a z'lsS balfelbV) És ezen, a lelkiismereti szabadságra, a vallás-egyenlőségre való hivatkozást, továbbá a hivatkozást arra, hogy a szülő joga meghatározni gyermekük vallását, hallottam akkor egy igen tekintélyes részről, épen egy bíboros főpap részéről a törvényhozásban is; de a törvényhozás azért megalkotta az 1868: LIII. törv. czikket. És mi lehetett hát ennek az oka? Azt hiszem az, a mi minden helyes törvényhozásnak okul és minden helyes törvénynek alapul szolgálhat: a szükség. Mert végre is nem találta magát a magyar állam abban a helyzetben és még igen soká juthat el talá?>. oda, hogy a teljes vallás-szabadságot foganatosítsa; hogy érvényt szerezzen annak, hogy minden vallás-felekezetnek, minden egyes hívőnek megadja a teljes függetlenséget, hogy azoknak, a