Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-77
77. országos ülés márczins 11. 1882. 147 viselő ur jónak látott ezen politika irányzatára s különösen a most történendőkre mondani. A t. képviselő ur azt állítja még ma is, hogy a boszniai oceupátió rontja külügyi helyzetünket és lehetetlenné teszi annak eonsolidálását. Ha a képviselő ur csakugyan elfogulatlanul tudna a dolgokban Ítélni, ugy mint némelyik, a nem pártbeli orgánumok közül újabb időben ítélni tud: ezen vádját már eltemetné a lomtárba, mert még eddig legalább az eredmény ép ellenkezőjét mutatja annak, a mit a t. képviselő ur ma is említni szíveskedett. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem ellenséget látnak bennünk az érdekeink sértése nélkül fejlődni kivánó egyes szláv fajok, de látnak bennünk szövetségeseket és barátokat és másfelől ezen politika megteremtette azon helyzetet, melynek következtében közép Európa két nagy állama egymásra támaszkodva, az európai béke további fenntartását, ha pedig az többé nem lehető, helyzetünk biztosítását eszközli. {Élénk helyeslés jobbfelöl.) De t. ház, beszélt a t. képviselő ur a Boszniában történtek alkalmából gyáva kegyetlenségekről. Azokat, kik életük veszélyeztetésével, mindenki által elismert bátorsággal és hősiességgel egy minduntalan eltűnő és minduntalan megjelenő kegyetlenségéről ismert ellenséggel szemben ott megállják helyüket és teljesítik kötelességüket: azokat a magyar képviselőházban a gyávaság bélyegével nem lehet illetni. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon : Csűri a szavakat!) Tudom, mit fog a képviselő ur mondani, azt hogy nem értette ő a katonákat, hanem a politikai vezetést. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha azt értette a t. ház, akkor vájjon az-e a gyáva politika, ha az ember egy helyet elfoglal, azon megállni, vagy az-e — a mint a képviselő urak akarják — az első nehézség elől visszavonulni: ezt ismét ítélje meg minden ember. (Tetszés a jobboldalon.) De kegyetlenségről is beszél a képviselő ur, tömeges agyonlövetésekről. T. ház! Tömeges agyonlövetésekről semmit sem tud senki. Hogy háborúban vannak egyes esetek, midőn valakit, folytassák a háborút bár a legczivilizáltabb népek, bizonyos tényekért ki kell végezni, ezt mindenki tudja. De ismétlem, tömeges agyonlövés nem történt és minden rendelkezés épen saját érdekünkben is oda Lányul, kímélni mindenkit, a ki csak a minden háborúban fennálló haditörvények szerint okvetlen szükségessé nem teszi a szigorú eljárást. Én részemről mindig kerülendőnek tartom ezen utolsó szigort, a meddig csak lehet; de bocsásson meg a t. képviselő ur, hogy az embernek legyen részt- I vevő szava itt azért, a ki saját fiainkat orozva | lelövi, a ki fülét, orrát levágja és ne legyen kárhoztató szava az orrlevágóval szemben, hanem szivének melegét annak érdekében tárja elénk; ezt a Iramanismust én nem értem. (Élénk helyeslés, Ugy van! jobb felöl. Mozgás a szélső baloldalon.) A képviselő ur czélszerú'nek látta még felemlíteni a parlamenti bizottság kérdését. Elmondattak az indokok azon alkalommal s elmondottam, hogy a bizalmi kérdés mily utón vettetett fel; nem kívánok reá visszatérni. Azt azonban ismét határozottan nyilvánítom, hogy még ha némelyek szeretnék is terjeszteni azt a hitet, hogy lehet Magyarországon minden bűnös cselekményt elkövetni, lesz a kormánynak gondja arra, hogy ezen hit el ne harapózhassak; mert a mi ugyanazon akkori vita folytán megvizsgálható, megfogható dolog, a legnagyobb szigorúsággal kitudható lesz, az okvetlenül a legszigorúbban, még ha inhumanusnak fogja is a képviselő ur mondani, meg fog büntettetni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) De viszont elvárom a képviselő uraktól, hogy ha kisül, hogy a vád, a föltevés, akár tárgyra, akár személyre nézve alaptalan volt, örömmel fogják elismerni, hog}' az a hiba, melyet némelyek gyanítottak, nem létezik a magyar közigazgatás körében. (Helyeslés jobbfelöl.) A bizalmatlanság többi okait a képviselő ur nem említé fel, én is a magam részérői azokról nem szólok. A t. ház minden oldala ismeri a kormányzatnak tényeit; mert hisz a kormányok abban a helyzetben vannak, hogy őket nem intentiók, nem feltevések, hanem tények után lehet megítélni; a t. ház ismeri a nehézségeket, a melyekkel a pénzügyi téren is 1875 óta folyvást és most újabban is kell küzdeni; a t. ház ezen kormány fényeinek és a viszonyoknak ismerete alapján teljes öntudattal határozhat. Mi a határozat irányában, a melyet a ház hoz, tudni fogjuk kötelességünket, mely az, hogy meghajoljunk azon határozat előtt. És ha e határozat ellenünk üt ki, biztosíthatjuk az utánunk következőket, hogy helyzetüket több méltányossággal, mint az velünk történik, de mindamellett eljárásukat a haza érdekének szempontjából parancsolt szigorral fogjuk megbírálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1882-iki államköltségvetésről szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Felkiáltások: Elfogadjuk! Nem fogadjuk el!) A kik elfogadják méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a törvényjavaslatot átalánosságban 19*
