Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-77

146 77. országos ülés márczius 11. 1882. zésének lehetősége s áldozatul esik az, hogy külügyi viszonyainkat kellőleg consolidáljuk. A t. kormány érintett nyilatkozatával részesévé lett azon ílagrans törvénysértésnek, mely a Bosznia és Herezegovinában elrendelt újonezozás által elkövettetett, részesévé lett, mindazon közigazgatási rendszabályoknak, melyek azon tartományokban keresztényt és musulmánt egyaránt fegyverbe állítottak ellenünk, részesévé lett azon valódi osztrák szellemben gyakorolt gyáva kegyetlenségnek, mely a legyőzőiteken ott gyakoroltatik, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) az által, liOgy az elfogott felkelők tömegesem főbelövetnek, épen azon rendszer szerint, a mint történt nálunk Magyarországban 1849 ben. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar kormánynak köszönhetjük azt a dicsőséget is, hogy most a magyar nemzet a közös gyűlölt „sváb" nevezet alatt ugy tekintetik a szomszéd népek által, mint a népek szabadságának eltiprója. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez az egyik nagy fontosságú momentum t. ház, mely a költségvetés tárgyalásának megkezdése ót előfordult. A másik pedig az, hogy a t. kormány visszautasította azon indítványt, mely egy parlamenti bizottság kiküldése iránt tétetett, azon gyanúsítások kellő megvizsgálása és felderítésére, melyek a kormányzat egyik ágát már évek óta terhelik. A t. kormány a maga tekintélyének, a pártfegyelemnek előtérbe állításával, a bizalmi kérdés felvetésével elnyomta az alkalmat és lehetőséget, hogy azon dolgok, melyek már régóta súlyosan terhelik a közlekedési ministerium kezelését, valahára tisztába hozassanak. Ugy látszik, hogy a t. kormány hiúságát sértette az, hogy a parlament belenézhessen az ő ügykezelésének bizonyos részeibe. Inkább, minthogy ez megsértessék, készebb volt eszközölni, hogy most már még inkább erős gyökeret verhet az országban az a nézet, hogy ezen országban szabad elkövetni tilos dolgokat, szabad a kormányzati ügykezelés terén megkárosítani az országot. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Merültek fel a vita folyamában más jelenségek is, melyeket részemről aggályosoknak kell tartanom a kormány körében uralkodó szellemet illetőleg. Mindezeket azonban részletesen felemlíteni nem akarom, mert egyátalán nem tartom szükségesnek, hogy az egész költségvetési vita itt újból felelevenittessék. Kimondom, változatlanul állunk azon állásponton, melyet a vita kezdetén a kormány irányában, illetőleg a budget megszavazása irányában elfoglaltunk. Azon tények, melyeket röviden előadni bátor voltam, csak fokozhatták azon bizalmatlanságot, melyet akkor kifejeztünk. Mi nem akarjuk a kormányt képesíteui arra, hogy az ország ügyeit tovább is kezelhesse. Ennélfogva kijelentem a magam s elvtársaim nevében, hogy a szőnyegen levő költségvetési törvényjavaslatot sem átalánosságban, sem részleteiben el nem fogadom. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha senki sem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Zaj. Hosszantartó mozgás a szélsőbalon.) Nem értem a t. képviselő urak nyugtalanságát. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen a törvény több szakaszból áll ; ha találnék olyat mondani, mire a képviselő urak válaszolni akarnának, bőségesen lesz módjuk reá. De azt hiszem, tartozom azzal, hogy az elmondottakra pár rövid szóval a magam részéről refleetáljak. (Halljuk!) A t. képviselő urak mindketten, kik felszólaltak — sajnálom, hogy az első sorban szólott t. képviselő ur beszédét egészen nem hallottam — a bizalmatlanság alapján tagadják meg a törvényjavaslat elfogadását. Nem lehet ellene semmi kifogásom, ámbár ezen bizalmatlanság alapján már a költségvetést magát átalánosságban megtagadták volt és igy a bizalmatlansági álláspontot msr azon alkalommal jelezték. Azonban a bizalmatlansági szavazatnak különösen azon indokolására nézve, mely Mocsáry t. képviselő ur által felhozatott, egy pár észrevételt tennem okvetlenül szükséges. Az egyik vonatkozik az általa most is felelevenített boszniai kérdésre és az ezzel szemben fennálló, vagy mint monda, elvállalt felelősségre. T. képviselőház, nem fogom a boszniai kérdés vitatását magam részéről is újra kezdeni. A felelősséget — ha ugy tetszik — nem én vállaltam el; a törvény rója rám; rám rója nem minden intézkedésért, de rám és ránk rója a politika és administratió általános irányzatáért. Ezen fokig a felelősséget annak, ki e helyen ül, viselni, mig az erre vonatkozó törvény fennáll, kötelessége, nem pedig saját önkénytes ténye. A t. képviselő ur feleleveníti az ujonczozási kérdést. Megmondtam rá akkor nézetemet, vissza rá nem térek, csak valamint ő egyszerűen állította a ílagrans törvényszegést, én is egyszerűen hivatkozva akkor elmondott nézeteimre, tagadom a törvényszegés bármely részről is elkövetését. (Mozgás a szélsőbalon. Egy hang a baloldalon: Ez csak egyszerű tagadás!) Állítással szemben elég a tagadás, mikor argumentatió volt, akkor feleltem argumentumokkal (Elénk helyeslés jobbfelől.) De nem hallgathatom el azt, a mit a t. kép-