Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-77

77. országos ülés márczius 11. 1882. 145 A mi azon momentumnak politikai részét illeti, a mely egy ilyen költségvetési törvénynek a meg­szavazásában rejlik, a mi bizonyos tekintetben parlamentáris felfogás szerint egyszersmind a kormány politikája iránti bizalomnak kifejezése is, arra én most ki nem terjeszkedhetem. Maga a tény, hogy a pénzügyi bizottság a javaslatot elfogadta és maga a tény, hogy én bátorságot vettem annak képviseletét elvállalni, bizonyítják azt, hogy e tekintetben sem tehetek kifogást és ajánlom a t. képviselőháznak a pénzügyi bizott­ság javaslatát. {Helyeslés a jobboldalon.) Somssich Pál: T. ház! (Halljuk!) Alig két hónapja, hogy a közjogi alapon álló ellen­zéki párt részéről egy határozati javaslatot tet­tünk le a ház asztalára, melyben kijelentettük, hogy az 1882-ik évre a kormány által benyúj­tott költségvetést általánosságban se fogadhatjuk el, minek természetes következése lett, hogy a mit általánosságban nem fogadtunk el, azt rész­leteiben se helyeselhettük, annál kevesebbé sza­vazhatjuk meg ezen költségvetést különösen a jelen kormány részére, melynek bár teljesen tisz­teljük minden egyes tagját, de általános politi­káját egyaránt határozottan elitéljük, (Helyeslés balfelöl) azt hazánkra nézve károsnak, államház­tartási pénzügyeinkre nézve pedig végzetesnek ismertük fel és azért még ha a költségvetést elfogadtuk volna is, még akkor se szavazhattuk volna meg azt a jelen kormány részére, mely­nek politikája iránt bizalommal nem viseltetünk, pedig a jelen szavazás kiválólag bizalomnak vagy bizalmatlanság kifejezése. (Helyeslés balfelöl) Ily helyzetben csak azon kérdés felett kellett határoznunk, vájjon új vitát idézzünk-e ez alka­lomból elő, ismételjük-e a? általános vita alkal­mával elmondott érveinket és újabbakkal toldjuk meg azokat, vagy egyszerű szavazás által fejez­zük ki bizalmatlanságunkat. Mi ez utóbbira hatá­roztuk el magunkat: egyszer azért, mert az átalános tárgyalás alkalmával elég bőven indokol­tuk nézeteinket és aggodalmainkat, érveinkre a tisztelt kormány és annak pártja vagy épen nem válaszolt, vagy nem volt képes bennünket azok­nak helytelenségeiről meggyőzni, bátran bocsát­hatjuk tehát eljárásunkat a közvélemény Ítélete aiá, melyet véleményünk szerint ez esetben a kor­mánypárt nem képvisel helyesen; azután ezért, mert nem akartuk a képviselőház soknemű teen­dőire szükséges idejét újabb viták által igénybe venni, (Helyeslés jobbfelöl) miután az eredmény e házban ugy se lenne kétséges. Ezeknél fogva megbíztak elvtársaim, hogy egyszerű rövidséggel jelentsem ki, hogy a köz­jogi alapon álló ellenzék, valamint a költség­vetést alaphibái miatt általánosságban nem fogad­hatta el, azt a jelen kormány részére már csak KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. IV. KÖTET. bizalom hiánya miatt se szavazza meg. (Helyeslés balfelöl.) Lényeges változásnak vagy nagy események­nek kellett volna bekövetkezni, hogy ezen véle­ményünket megváltoztassuk, a lényeges változás sem a nagy események azonban fájdalom, be­következtek, de ezek a mi nézetünk helyessége mellett tanúskodnak. Ugy hiszem, hogy ma már maga a kormány és a tisztelt többség is be fogják látni, hogy az idei deficit messzire tál fogja haladni azon összeget, melyet nemcsak ők, de az ellenzék is előre számított, mi által államház­tartásunk még inkább meg fog romlani. Mi teljesítettük kötelességünket és, mint mondám, nyugodtan tekintünk a közvélemény Ítélete elé. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház: A költségvetési vita kezdetekor ki lett jelentve részünkről, a ház ezen oldalán ülő képviselők részéről, hogy a beterjesztett költségvetést átalánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául sem fogadjuk el. Ennek indokolásául meg lett mond hogy mi álta­lában nem viseltetetünk bizalommal olyan kor­mány iránt, mely az 1867. évi közösügyes ala­pon áll és ezen alapot továbbra is fentartani kívánja, hogy nem viseltetünk bizalommal külö­nösen a jelenlegi kormány iránt, mely nézetünk szerint még a fennálló közjogi alap korlátai közt sem tette meg azt, a mit az ország jogainak megóvására, a nemzet érdekeinek védelmére tennie lehetett volna, tenni kötelessége lett volna. (Ugy van! Ugy van! a szélső bololdalon.) Változatlanul foglaljuk el most is ezen álláspontot. Történtek azonban oly dolgok azon rövid idő alatt, mig a költségvetési vita tartott, melyek csakis arra alkalmasak, hogy fokozzák lelkünk­ben azon bizalmatlanságot, melyből kiindulva, mindjárt a vita kezdetén a költségvetést meg­tagadtuk. A költségvetés tárgyalása közben ugyanis a közösügyi kiadásoknál a t. kormány a iniuister­elnök ur tolmácsolása szerint a leghatározottab­ban vállalt solidaritást nemcsak maga a bosnyák occupationális politikára, hanem egyszersmind mindazon intézkedésekre nézve is, melyek az occupált tartományok ügyeinek igazgatása terén tétetnek. E szerint egyátalán nem lehet reményünk, hogy a t. kormány eszközlésével megmenekül­hetünk azon gyászos occupationális politikától, melynek kiindulási pontja, igaz oka kezdettől fogva nem volt egyéb, mint az uralkodó ház territoriális terjeszkedési vágya, (Ugy van! Uqy van! a szélső baloldalon) melynek áldozatul estek már eddig is hazánkfiainak ezrei, melynek áldozatul estek a nép véres verítékének milliói, áldozatul esik valószínűleg pénzügyeink rende­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom