Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-75

75. országos ülés márczins 9. 1882. J§3 rendőri eszme megpendítetett, akkor az volt. ígérve a kormány részéről, hogy talán kevesebbe, de többe semmi esetre sem fog kerülni az állami rendőrség, mit eddig a város fizetett és később mindig több és több követeléssel állott elő a kormány és legújabban maga beismerte, hogy annyit fizettetett a várossal, a mi a külföldi városok által teljesített fizetéshez képest is nagyon sok. Ezért van az, hogy a belügyminister fenn akarja tartani magának, hogy a városokkal szerződésre léphessen. Én ezen eljárást sem tartom helyesnek és azt hiszem, hogy azon városok is figyelembe fogják ezt venni, melyekre ekként akar nyomást gyakoroltatni. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Nekem ugy látszik, hogy a belügyin mister ur a csendőrségről alkotott törvényt az ő nevezetesebb alkotásai közé számítja, holott az indokolásban maga azt mondja, hogy legalább idő előtti a törvényhatósági joggal felruházott városokra nézve. Én azt hiszem, hogy nemcsak ezen városokra, hanem az egész országra nézve idő előtti maga a már meghozott törvény és ennek most tervbe vett végrehajtása szintoly idő előtti és helytelen, mit én és azt hiszem elvtársaim is, még általánosságban sem fogadják el. Én ajánlom a t. háznak, hogy ezen törvényjavaslatot még általánosságban se méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak egy pár rövid megjegyzésem van. Mindenekelőtt azt, hogy a csendőrségről szóló ezen törvény időelőtti, nem mondottam esnem mondom,hanem azt mondtam, hogy a külön municzipiumot képező városokra nézve a jelenlegi viszonyt megváltoztató kötelező törvényt hozni idő előtti volna ma, midőn még a csendőrség az egész országban behozva nincsen. Ez, azt gondolom, lényeges külömbség. De különben, t. ház, az 1880: III. t.-cz.-nek gondolom 3. §-a tette kötelességemmé ezen törvényjavaslatnak beterjesztését és pedig azon indokból, mert a közigazgatási bizottságban felvettetett azon kérdés, hogy minő viszonyban lesz a csendőrség külön törvényhatóságot képező városok rendőri közegeivel szemben. Én a magam részéről azt nyilvánítottam akkor, hogy ugyanazon viszonyban lesz, melyben volt eddig is a más hatóságoktól függő pandúrok, vagy csendlegényekkel szemben, vagy ugyanazon viszonyban, melyben az első kerületben, hol a csendőrség régen fennáll, hasonlag gyakorlatban volt. Akkor azon nézet emelkedett túlsúlyra ugy a közigazgatási bizottságban, mint egyik ellenzéki képviselő ur indítványára, a ki ma a háznak nem tagja, itt a házban, hogy ezen viszonyt törvényben ki kell fejezni, hogy későbbi félreértések ne legyenek. Ezen törvény tehát nem tesz semmi egyebet, mint a gyakorlat által eddig kifejlődött viszonyt az előbbi képviselőház és törvényhozás kivänatához képest félreértések elkerülése végett szabályozza. Én tehát azt hiszem, hogy miután ezt cselekszi, ezen törvényjavaslatot, a mely kifolyása egy másik törvénynek, elfogadásra bátran ajánlhatom. [Helyeslés jobbfelöl.) A mi a képviselő urnak azon nézetét illeti, hogy azt kellene inkább mondani, hogy e törvény a „nem teljesítendőkről" szól, bocsásson már meg a t. képviselő ur, e törvényjavaslatban épen az van megmondva, hogy mi a teljesítendő. Meg van mondva, hogy ha a csendőrség az illetőt tetten kapja és elfogja, azt az illetékes közigazgatási hatóságnak átadja. Ez, gondolom, teljesítés, nem pedig a teljesítésnek negatiója. A mi pedig a 4. §-t illeti, én nem tudom, hogy a képviselő ur miért félti azon városokat. A fővárosra nézve, melyre hivatkozott az 1872-ik évi törvény határozottan, positive kimondta, hogy a rendőrséget tartozik az államnak átadni s addig, míg további megállapodás létre nem jön, az addig ráfordított összeget fizetni, a többi pedig fen hagyatott a későbbi törvényhozási intézkedéseknek. Mi mondatik itt? Az, hogy ha egyes városok és pedig vannak, különösen az alföldön, nagy kiilterjedelemmel bíró városok, magok kívánják, akkor a minister velők szerződésre léphet. Tehát az ő kéuyök, tetszésöktől függ szerződésre lépni és a törvényhozástói függ ezen szerződést elfogadni, vagy el nem fogadni. Ezen szakasz tehát sem pressiót nem gyakorol, sem a minister önkényének kaput nem nyit, mert az illető város saját akaratától teszi egyfelől, másfelől a törvényhozás jóváhagyásától függővé az intézkedést. Épen azért kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelfii.) Elnök: Szólásra nem levén senki feljegyezve, a vitát bezárom: s minthogy az előadó ur sem kivan szólani, kérdem a t. házat, méítófctatik-e elfogadni a magyar királyi csendőrség által, a törvényhatósági joggal felruházott városok leülés belterületein való teljesítendőkrői szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául? Igen vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Tibád Antal (olvassa a törvényjavaslat czírnét). Mukics Ernő: T. ház! Engedelmet kérek t. ház, én a czímhez kívánok szólani. Méltóztatott a t. ministerelnök ur azt mondani, hogy a czím megfelel a tartalomnak. Én osztozom Halász t. képviselőtársam azon nézetében, hogy a czím csakugyan nem felel meg a szövegnek. Ugyanis a törvényjavaslat 1. §-a azt mondja,