Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-73
73. országos ülés márczins 1. 1882. 115 évről évre, napról napra fogy: ez a dolgok rendes menete. Ezek az urak megöregednek lassan s miután physikailag többé nem képesek a szolgálatra: visszavonulnak ugy saját, mint az intézmény érdekében. Felhozta a képviselő ur, hogy a honvédségbe a közös hadseregből átjött tisztek zsoldosok és hogy e zsoldosok szolgálata nem igen üdvös a honvédség fejlesztése szempontjából. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy én példákkal czáfoljam meg állítását. (Halljuk! Halljuk!) Ott van a román hadsereg, melynek kötelékében sok német tiszt van alkalmazva. Emlékezzünk csak vissza, hogy 1877-ben minálunk minő gúnytárgy volt a román hadsereg, különösen azon lapok részéről, melyek egy Oroszország elleni hadjáratnak voltak hirdetői és hivei. Folytonosan gúnyolták és azt állították, hogy az első puskalövésnél az összes darabonezok megfutamodnak. És ime a román hadsereg ép oly tisztességesen verekedett, mint bármely európai hadsereg, mit nagyrészben azon jó tiszti anyagnak köszönhettek, melyet Németországból vettek át. Pedig ezek még inkább nevezhetők zsoldosoknak, mint azok, kik egy és ugyanazon monarchiának fiai és a közöshadseregből mennek át a honvédséghez. Látjuk, hogy Törökországban is van sok idegen tiszti elem, kik azért mégis mind jó és hű török katonáknak bizonyultak be a vész napjaiban. A t. képviselő ur beszéde folyamában egy másik kifejezéssel is élt, melyet más alakban és más alkalommal is hallottam már. T. i. azt mondta, hogy a ki egj r szer profuntot evett, nem tudja azt többé megemészteni. Ennek én más értelmet nem tudok tulajdonítani, mint azt, hogy a ki egyszer az osztrák hadsereg kötelékében szolgált, az a rósz, mintegy hazafiatlan szellemet magádba szívta, a melytől végleg sohasem tud megszabadulni. T. ház, ily állítás koczkáztatására sem a házban, sem a házon kívül senki sem jogosult. Egy fiatal embert azért, mert a törvénynek engedelmeskedik és a közös hadseregben szolgál, a hazafiatlanság gyanújával vádolni, merőben indokolatlan dolog és azt hiszem, hogy azon fiatal embernek, a ki ismét a törvénynek engedelmeskedve, Boszniában és Herczegovinában életét, egészségét teszi koczkára, legalább is ép oly jogos igénye van hazafinak tartatni, mint akár nekünk képviselőknek is, kik itthon sokkal jobb és veszélytelenebb létnek örvendünk. A t. képviselő ur többek közt felhozta, hogy a közös hadsereg tisztjei többnyire azért lépnek át a honvédséghez, / mert a házasélet gyönyöreit akarják élvezni. Én ebben sem látok megró vandót, mert az embernek polgári és emberi kötelessége, rendeltetése a családi élet. Én ugyan részemről, megvallom, csatlakozom azok nézetéhez — mint az előbbi években ismételve kifejtettem — a kik a házassági jogosultságot legalább némi részben korlátolni kívánják a honvédtiszteknél és pedig pusztán azért, mert nem akarom a már létező proletariátusunkat még egy újabbal szaporítani. Magamnak volt alkalmam tapasztalni, hogy magas állású honvédtiszteknek nejei s gyermekei a családfő elhunyta után úgyszólván éhhalállal küzdöttek. A t. képviselő ur többek közt bírálta aztán a honvédségnek minőségét, saját véleményeként elnevezte azt portyázó guerilla-csapatnak; idegen véleményeket és bírálatokat idézvén, ismét felhozta, hogy a honvédség egyenlő bármely európai hadsereggel. Engedje meg, sem az egyik, sem a másik nem áll. Nem áll az, hogy a honvédség portyázó guerilía-csapat és nem áll az sem, hogy kiképeztetésében egyenlő lenne bármely európai hadsereggel és nem is fog nekem a t. képviselő ur egyetlenegy szakértőt, de még egy laicust sem idézni, a ki ezt a vakmerő állítást koezkáztatta volna, (Ugy van! a jobboldalon.) Midőn az ember egy intézményt bírál, tekintetbe kell venni a segédeszközöket, a létfeltételeket, melyekkel ezen intézmény rendelkezik. Ily szempontból kell a honvédség intézményét is bírálni. Magam is azok közé tartozom, mint ezt előbbi években a házban többször kimondottam, kik a honvédségi intézmény életfeltételeit kielégítőknek nem tartják, de ez más dolog és ismét más dolog a tényleg létező honvédség bírálata, mely objective csakis a tényieg bírt és felhasznált eszközök számbavétele alapján történhetik. Ezeket véve tehát alapul, el kell ismerni, hogy a honvédség igenis tényleg eredményeket mutat fel. Ezt ismerik el a külföldi szakértők is, de nem azt, hogy honvédségünk kiképeztetés tekintetében egyenlő lenne bármely európai hadsereggel, mi a rövid szolgálati idő mellett képtelenség. A t. képviselő ur felhozta, hogy a honvédség nem részesül elégséges újonczjutalókban. Ez ugy volt a múltban, de javult tudomásom szerint újabb időben. Ez ellen orvosszerkép azt ajánlja, hogy az első és második korosztályból áílittassék ki a közös hadsereg contingense és a harmadik osztály soroztassék a honvédelembe. Hát ez t. képviselő ur egyenesen a honvédség hátrányára volna, mert voltak és vannak járások, a hol a közös hadsereg contingensét már az első korosztály szolgáltatta ki ugy, hogy a második és harmadik korosztályt a honvédségbe lehetett sorozni. Felhozta a t. képviselő ur a jó és elégséges tisztek hiányát. Én részemről, fájdalom, szintén constatálhatom, hogy ez ugy van, de ennek okát magában a rendszerben kell keresni. A honvédség intézménye a keret rendszeren alapszik s ebből 15*
