Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-73
116 73. országos ülés márczins 7. 1882. következtetőleg a tisztikar szabadságolás rendszerén. A honvédség tisztikara nemcsak az alsóbb, de a magasabb rangban is többnyire oly egyénekből kell, hogy kikerüljön, kik nem tekintik életczélnak tiszti állásukat és ezért tényleg semmi anyagi előnyben nem részesülnek. A szabadságolás? intézmény tehát feltételez szükségkép egy olyan anyagilag független osztályt, a melynek nemcsak elég hazafisága, de egyúttal anyagi lehetősége is van ezen terhes szolgálatnak anyagi előny nélküli teljesítésére. A tiszti kar hiányának indoka tehát itt is abban keresendő, hogy azon anyagilag független osztály napról napra csökken, napról napra mindinkább képtelenné válik azoa terhes kötelességnek pusztán hazafiságból való teljesítésére. Hajdan a tiszti állás könnyű állás volt, kevés teherrel és igen sok előnynyel járt; ma ez megváltozott; ma a tiszti állás folytonos teherrel jár — s pedig a honvédségnél még nagyobb mértékben, mint a közös hadseregben; — ma a lisztnek tanulni kell, foglalkozni és pedig terhesen, a szellemi s még inkább a testi erőt kimerítő módon télen és nyáron, ennélfogva természetes tehát, hogy azok, kik védkötelezeítségüknek eleget tettek, igyekeznek a terhes kötelességtől szabadulni. Ezek röviden azon indokok, melyeknek a tiszti kar hiánya tulajdonítandó Es ezen rendszer keretén beiül sem a jelenlegi honvédelmi minister, sem más honvédelmi minister e bajon máskép segíteni nem fog, mintha egyrészt elhárítja azon akadályokat, melyek zsibbasztólag hatnak az intézményre, másrészt felhasználja azon eszközöket, melyek a tiszti állásban való megmaradást előmozdítani képesek. E bajon csakis ugy iehet segítem, ha egyrészt eltávolítunk és kerüiüük mindent, mi bénítólag hat, másrészt pedig felhasználunk minden eszközt, melylyel az illetőkre hatni lehet. A legtöbb ember a hazafiságon kivül szolgál ambícióból is és készségesen elismerem, hogy ez ambitió, nemes. Hatni kell tehát erre az által, hogy a szabadságolt állományú tiszteket minden lehető erkölcsi elismerésben részesítjük. Ez az, a mit a mostani rendszer keretében tenni lehet, ennél többet nem tehet sem a mostani, sem bármely más honvédelmi minister. Ezeket akartam t. képviselőház röviden megjegyezni és ezek után ismétlem, hogy részemről a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobbról.) Czierer Ákos: T. képviselőház! Ismételve hallottuk kárhoztatni Lits Gyula t. barátom beszédének nemes pathosát, a melylyel ő nézeteit előadta; én tehát, hogy a túloldalon ülő és netán { más izlésíí urak egynéhányának szintén kedvében járjak, ugyanazon erős meggyőződéssel fogom véleményemet elmondani, mindazáltal talán kissé higgadtabban és szenvedélytelenebb hangon, ha szabad e kifejezéssel élnem. (Halljuk!) Ismeretes dolog t. képviselőház, már csak annálfogva is, mert a mai nap folyamán többször megérintetett, hogy az njonczozások eredménye, legalább az ország némely részeiben, a hozzákötött várakozásoknak rendszerint nem szokott megfelelni. Hogy ennek indító oka miben rsjlik, azt ugy előttem Lits Gyula t. barátom, mint más alkalmakkor t. elvtársaim már előadták. Hogy e hiányokon mikép lehetne segíteni, azt ugy hiszem, a t. minister ur igen jól tudja s azért fel vagyok mentve annak ezúttal való megemlítésétől, már csak azért is, mert a dolog ugy sem tartozik szorosan a mai tárgyalás keretébe; addig is azonban, mig ezen a bajon a maga útja és módja szerint segíteni lehetne, törekednünk kell arra, hogy a besorozott honvéd-ujonezok anyagilag és szellemileg lehetőleg egy színvonalra emeltessenek. E téren és e czélnak elérésére bátorkodom az igen t. minister ur figyelmét egy szerintem nem egészen helyes eljárásra felhívni (Halljuk! Halljuk!) és nem kétlem, hogy a mennyiben előadásom egyik vagy másik részét szives figyelmére fogja méltatni, módját is fogja ejteni annak, hogy az általam vázolandó hiányok lehetőleg orvosoltassanak. (Halljuk!) Tudvalevő dolog az, t. képviselőház, hogy az ujonczképzés megkezdésével az ujonezok tekintet nélkül testi fejlettségükre — legalább elenyésző kivétellel — ugyanaz elbánás alá kerülnek, egyenlően terhes szolgálatokat kénytelenek végexni mindaddig, mig a természet törvényeinek ilyetén ignorálása magit meg nem boszulja olyképen, hogy a szolgálatban megbetegedettnek tekintélyes hányadát vagy ideiglenesen kózházba küldi egy időre, vagy, — a mi szintén megesik — a honvédségi kötelék elhagyására kényszeríti. E visszás állapoton lehet és kell segíteni; mert ha a több szellemi képességgel megáldottaknak megvan azon előnyük, hogy altisztekké esetleg tisztekké leendő kiképzésre destináltatván, hogy már eleve megszabadulnak a súlyosabb teher viselésétől, akkor ép oly joggal és méltán meg lehet kívánni, hogy azoknak, kik a természettől nincsenek megáldva erős testtel, ne mérjünk ugyanazon mértékkel a mely mérték a kifejlettebbekre nézve igazságos, de a gyengébb alkotásuakra nézve vészthozó lehet s az elérni kivánt czél ellenkezőjét érnők el ezzel, a mennyiben egyformán edzett és munkabíró hadsereg helyett, kevert munkaképességű és igy felette megbizhatlan haderőt eredményezne.
