Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-57
57. országos ülés február 10. Í882. 79 vetésének folytatólagos tárgyalása. A legközelebbi ülésben az 58. lapon elfogadtatott a 14. ,rovat 1540 frttai. Ezután fel volt jegyezve Lázár Ádám, ki egy indítványt akart beadni. Most őt illeti a szó. Lázár Ádám: Mielőtt a csángó magyarok érdekében egy önálló határozati javaslatot adoék be, és azt indokolnám, bátor vagyok a közoktatásügyi minister urat felkérai, méltóztassék az iránt nyilatkozni, hogy az általam felolvasandó képviselőházi határozatnak mennyire lett elég téve? Ugyanis 1872. január 22-én tartott ülésben a képviselőház 5113. sz. a. a következő határozatot hozta : „Lázár Ádám képviselő által a csángómagyarok ösztöndíjai iránt benyújtott indítványa, az állandó pénzügyi bizottságnak ez iránti jelentésében foglalt véleményéhez képest: azon utasítással adatik ki a vallás- és közoktatásügyi minisíernek; hogy az ösztöndíjak adományozásánál egyenlő feltételek mellett a csángó-magyarokra is lehetőleg tekintettel legyen." Kérem a t. minister urat, méltóztassék határozottan nyilatkozni, hogy a t. ház, ezen határozatával tiz év óta mi történt? Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister (közbeszól); Csak tessék továiib folytatni, majd azután válaszolok! Lázár Ádám: Ugy látszik tehát, hogy a minister ur ezen határozati javaslatról mitsem tud, a mit én megengedek, mert azon időben nem volt közoktatásügyi minister. Ámde a t. ház határozata azon miaistert, a ki ugyanazon év augusztus havában vette át a közoktatásügyi tárczát, kötelezi s annak foganatosításáról tudomást lehet nála szerezni. Kíváncsian várom, hogy indokolt határozati javaslatom beterjesztése után, miféle felvilágosító nyilatkozatot fog adni a minister ur. Különben t. ház, a mi az ügy érdemét illeti, azon csángó-magyarok érdekében kívánok felszólalni, a kikről annyi székely történeti hagyomány beszél és a kikkel együtt szent László a székely vitézek élén a kunok ellen harczolt, mit koszorús költőnk Vörösmarty Mihály „Cserhalom" és Arany János „Szt. László" czímű jeles költeményében megörökített. Ugyanezen szent László király volt az, ki a már az azelőtt fennállott moldvai, úgynevezett milkovai püspökséget a székelység érdekében visszaállította, melyet hosszú időn keresztül, mint magyar katholikus egyházat, magyar főpásztorok kormányozták egész a mohácsi vészig és a reformátióig. Ezen püspökség azon időben többnyire az esztergomi prímás és olykor az erdélyi püspök joghatósága alatt álló lelkészekkel és felügyelőkkel láttatott el, míg végre a római missió alá került, a melytől menekülés végett számos kísérlet tétetett. Jelesen, ezelőtt mintegy évszázaddal, az akkori erdélyi püspök gr. Batthyányi Ignácz azt a kérést intézte a római pápához, hogy ezen csángó magyarok püspöksége a milkovai püspökség, az erdélyi püspöki megyéhez csatoltassék. E kérésre az akkori primás gr. Batthyányi József értésül adta, hogy Rómában semmi egyébbe nem egyeztek bele, mint hogy egy magyar szerzetes tétessék ezen csángó-magyar egyház élére. Ugyanazon érdekben később az akkori erdélyi püspök, Haynald Lajos szintén erélyesen felirt, lépéseket tett ottani keleti véreink megmentése és az erdélyi püspöki megyébe való bekebelezése iránt. Esek is sikertelenek maradtak. Ezen történelmi tényekből kitűnik, hogy a milkovai püspökség ős időktől fogva önálló, jogosult magyar püspökség volt. Kitűnik az, hogy a missió-jellegfi, vallási és szellemi egyedáruskodás Rómából jogtalanul csak azért csempésztetett be ezen püspökség területére, hogy az által ott levő keleti véreink lehetőleg nemzetiségükből kivetkőztessenek. T. ház! A magyar országgyűlés egyik feladata hirdetni és ápolni a közművelődésnek és hazaszeretetnek őseinktől öröklött erényét és tényezőit. Kötelessége és teendője továbbá támogatni és szilárdítani Magyarország állami nagyságát és e czélból felkeresni mindazon keleti véreinket, kiket egykor a nemzet nagy vándorlásában hátrahagyott, vagy kik a nemzeti nagy válságok korában tőlünk elszakadtak, vagy kik később a legújabb időkig életfentartási szükségtől kényszerítve, hazánkból a szomszéd keleti tartományokba kivándoroltak és kivándorolnak naponta, főleg az aránytalanul nyomasztó adóterhek miatt. Másik nagy feladata a magyar országgyűlésnek, hogy ezen keleti véreinkről szellemi és anyagi tekintetben gondoskodni igyekezzék. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Nem is szabad. Lázár Ádám: Különösen pedig azok vallási és nemzeti oktatását karolja fel s ez által mindenek felett azon nagy történelmi kapocs köztük és a távol haza közt a legbiztosabban fentartható, mert részemről ezen keleti véremket, mint élő emlékeket tekintem, kik a közös hazáért lelkesedni tudnak és akarnak, kiknek érdekében hazafiúi kötelességünk áldozatot is hozni,míg ellenben az élettelen műemlékek nem lelkesednek. T. ház! Miután, mint említem, a í. ház saját indítványomra azon határozatot hozta, hogy a minister utasíttatott, az ösztöndíjak adományozásánál a csángó-mag3 7 arokra egyenlő' feltételek mellett, lehetőleg tekintettel lenni; az igen t. minister ur hallgatásából azonban nem merem következtetni azt, hogy valamit tett volna ezen irányban, mert különben szokása szerint nagy garral felszökött és azt mondta volna: mindent meg-