Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-57

78 "'• országos ülés február !6. 1882. már senki nem felelhet. (Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Ep ugy mint most!) Én hát kifejezvén azon meggyőződésemet, hogy a házszabályok szerint most nem tartom helyesnek azt, ha egy minister tárgyal és fel­szólalt, most már igen is kérem, miután már benne vagyunk a tárgyalásban, mint annak idejé­ben akkori t. képviselőtársam Tisza Kálmán is kívánta, hogy a képviselőház az indítvány tár­gyalásában menjen tovább. (Helyeslés a szélső hal­oldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak két megjegyzésem van! (Halljuk!) Én azt hiszem, hogy elégszer beszéltem a vita bezárása előtt, mikor mindenki felelhetett reá. Tehát ezt az aplicatiót el nem fogadhatom. Most is beszéltem akkor, midőn épen a t. elnök ur által felhozott gyakorlat értelmében még az indítványozónak joga volt válaszolni. Ez az egyik. A másik az, hogy ha 1870­ben eltérő nézetem volt, de a ház azóta követ­kezetesen egészen más gyakorlatot állapított meg, vájjon az én 1870-beli nézetem nagyobb ur-e, vagy a háznak következetes eljárása és határozata? (letszés jobbfelöl.) Csak ennyit akar­tam mondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Csernatony Lajos! T. ház! (Fölkiáltások a szélső balon; Mihez szőlf) Azon házszabálynál fogva, a melynek alapján Madarász József t. képviselőtársam szólott, én is szólani kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Mindenelőtt elismerem a képviselő úrral szemben: igaza van abban, hogy a közbeszólás szabályellenes. Egyébiránt a képviselő ur sokkal inkább figyel a házban történtekre, mintsem észre ne vette volna, hogy én bizonyára nem tartozom azon képviselők közé, a kik közé ő is tartozik, a kik nagyon sokszor közbeszólnak. (Ugy van! Derültség a jobboldalon.) Ennyit csak mentségül. Hogy miért szólaltam közbe, megmagyará­zom : a ház iránti tiszteletből. Szólottam azért, mert nem tartom most napirenden lévőnek azt, hogy a házszabályok ér­telmezése fölött tanácskozunk. (Helyeslés a jobb­oldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Mindig lehet!) E tárgyban lehet vita, hosszabb vita, melyhez azután mindenki hozzászólhat, ha a maga idején szőnyegre kerül; de hogy egy in­cidens nyomán külön tárgyalást folytassunk a házszabályok értelmezése fölött, én ezt a józan észszel megférhetőnek nem tartom. Még csak egy észrevételt vagyok bátor tenni; ezen észrevétel pedig, — miután önök is hozzá­szólhattak a tárgyhoz — a következő. Mi az az érdemleges tárgyalás, mit czéloznak a házszabá­lyok az interpellátiókrä és a beadott indítvá­nyokra nézve; honnan van a megkülönböztetés, hogy érdemleges tárgyalás alá vétessenek-e, vagy nem; s mi van föntaríva külön az interpellátió s az indítvány beadójára nézve? Az interpellá­tió beadója indokolja kérdéseit, a minister felel reájuk s erre nézve még azt is mondja a ház­szabály, hogyha a minister válaszolt, az inter­pellálónak még egyszer joga van szólani. így van a gyakorlat szerint az indítványnyal is. Külön természettel van fölruházva a házszabá­lyokban az interpellátió meg az indítvány. Tehát az ezekre nézve történő nyilatkozatok nem ké­peznek érdemleges tárgyalást. Az érdemleges tárgyalás akkor kezdődik, mikor a ház elhatározza, hogy valami tárgyalás végett napirendre tűzetik s ekkor azután min­denki hozzászólhat; de épen mert az indítvány­nál nem szólhat hozzá mindenki, nincs érdemle­ges tárgyalás, hanem van párbeszéd az indítvá­nyozó, az interpellálok és az illető minister közt. Ezen alapon én nem tartom soha azt érdemle­ges tárgyalásnak, ha a minister, kitől a feleletet megvárhatjuk, sőt kinek az kötelessége, felel s mert felelni tartozik, feleletét indokolja is. Csak ennyit voltam bátor megjegyezni. Elnök: Már a Madarász t. képviselő ur felszólalásából is méltóztattak a ház azon t. tag­jai, kik a régibb országgyűlések alatt jelen nem voltak, látni, hogy ezen kérdés nem először me­rül fel a ház előtt. A házszabályok és törvények e tekintetben némi ellentétet mutatnak, a mennyi­ben a házszabályok meghatározzák, mikor, ki­nek s hányszor van joga szólni, a törvény pedig, melyre Madarász képviselő ur is hivatkozott, igy szól: A ministerek az országgyűlés mindegyik táblájánál üléssel bírnak s nyilatkozni kívánván, meghallgatandók. (Fölkiáltások a szélső balon: A következő szakasz!) Nem tesz ebben semmi kü­lönbséget a következő §. sem, melyben az fog­laltatik, hogy felszólalhat felvilágosítás adása végett. Ezen ellentétből származott aztán az, hogy-e kérdés felett a házban gyakran vita folyt. A kérdés megoldása, mint Madarász t. képviselő ur is elismerte, az lett, hogy az indítványozó után szólott az illető minister és az indítványozó is feljogosittatott a gyakorlat által arra, hogy esetleg raégegyszer szólhasson. Ez az, a mire én is hivatkoztam. Én azt nem mondottam, mi volt régebben e kérdésben a ministerelnök ur vélemé­nye, mert az rám, mint a ház elnökére, nem tartozott; én csak azt mondottam, mivolt a ház gyakorlata. E gyakorlat szerint jártunk el most is, a mint az élet, a házszabályok és a törvény alapján kifejlődött. (Helyeslés.) Most már nincs egyéb hátra, mint hogy kér­dezzem, kivánja-e a ház, hogy az indítvány tár­gyalás alá vétessék ? Azok, a kik ezt kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A több­ség tárgyalás alá venni nem kívánja. Következik a közoktatásügyi tárcza költség-

Next

/
Oldalképek
Tartalom