Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-57

57. országos ülés február 16, 1882. 77 A házszabályokhoz talán nekem is szabad szólanom. {Halljuk!) Meg kívánom jegyezni azt, hogy éa nem hiszem, hogy válaszomban túl mentem volna azon, a mit Irányi Dániel képviselő ur felszólalása indokolttá tett. Nem tudom, hogy ha már egyszer megadatik a ministernek —- erről szólok majd még pár szót — a jog, ily esetben nézetét előadni, míkép lehessen azt oda korlátozni, hogy a nélkül, hogy indokolná: miért akarja valamely javaslatnak tálalását kívánni vagy nem kívánni. Ebben, azt hiszem, korlátozni senkit sem lehet, nem lehet a ministert sem s a gyakorlat ép azért hozta be azt, hogy az illető indítványozó, ha szükségét látja, reflecíálhasson még reá és igya minister felszólalása után neki még egy felszólalására engedély adathassák. Egyébiránt helyesen mondja a képviselő ur, a házszabály nem tollálható a gyakorlat által. De boesánatot kérek, azt hiszem, még a házszabály által sem tollálható a törvény, a ministérnek pedig a jogot bármikori felszólalásra a törvény adja meg. Különben tudomásul veszem, hogy a képviselő ur sokalja, hogy a ministerek mennyit beszélnek. Csak igen kérem, hogy t. elvrokonait, a kik minduntalan haragasznak és megtámadnak azért, hogy miért nem beszélünk, szíveskedjék erre figyelmeztetni. (Helyeslés és derültség a jobboldalon.) Madarász József: A házszabályokra hivatkozva kérek szót. (Halljuk!) T. képviselőház! Elismerem azt, hogy a gyakorlat által a házszabályok azon szakasza, a mely az indítváuj^ok tételéről szól, már 1870. óta a házszabályok ellen és a jórend ellenében módosíttatott, ez azonban korántsem ad jogot senkinek és így a ministernek sem mindaddig, mig a házszabályok megváltoztatva nincsenek, hogy egy, a házszabályok elleni gyakorlatra vagy egy oly létező törvényre hivatkozzék, a mely épen erről nem szól. Az 1848-ki törvény szól a tanácskozások és tárgyalások feletti felvilágosításokról és arról, midőn a ház követeli, vagy kívánja, hogy a minister felvilágosítsa, de nem szól arról, vájjon midőn az indítványozó az indítványt kifejti, a ministernek még akkor is a felvilágosításra joga volna. Éz ellenkezik a házszabályokkal alkotmányos jogrenddel. (Derültség jnbbfelöl) mig a házszabályok e szakasza meg nem változtattatik. Nem én járultam a házszabályok e szakaszához, mert én az alkotmányos szabadság érdekében azt óhajtanám, hogy mindenkor lehessen beszélnünk azon tárgyról, a mely a ház előtt van. De én nem alkotmányos szabadságot, hanem alkotmányos rendet mondottam, a mely ellen némely jobboldali képviselő ur ellenszenvét nyilatkoztatta ; pedig a házszabályok fentartása, ha ez az alkotmányos szabadság ellen van is, de alkotmányos rend elleti nioes. (Helyeslés, ügy van ! a szélső' baloldalon.) Csernatony Lajos (Felállva): A házszabályok, melyik szakasza alapján beszél a t. képviselő ur? (Zaj. Felkiáltások a szélső' baloldalon : Rendre! Rendre! Nem szabad közbeszólni! Halljuk az elnököt!) Elnök: A házszabályokra vonatkozólag Madarász t. képviselő urnak joga van szólni. Méltóztassanak meghallgatni a t. képviselő urat, én azután a magam részéről el fogom mondani észrevételeimet. (Helyeslés.) Csernatony Lajos (a jegyzö'khöz forduha): Kérem, jegyezzenek föl engem. (Zaj. Felkiáltások a szélső' baloldalon: Nincs joga közbeszólni!) Madarász József: Én a házszabályoknak azon szakaszához szólok, a mely elrendeli azt, hogy az indítványozó képviselő, mikor indítványát kifejti, akkor minden tárgyalás nélkül a képviselőház egyedül felállással határoz, tárgyaltatik-e az, vagy nem? Tehát én nagyon tartom magam a házszabályokhoz. De a házszabályok azt is mondják, hogy a képviselőt beszédében félbeszakítani csak a ház elnökének van joga. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Folytatom tehát és hivatkozom arra, hogy 1870 óta ez a rósz gyakorlat meg van és nem hivatkozhatom másra. Szerencsére egy más ügyben a politikai következetesség kátéjáért haza kellett mennem, azt véletlenül elhoztam s a mint most felütöttem, ime, itt találom (Halljuk! Halljuk! a szélső' baloldalon.) 1870. márczius 6-án indítványoztatott bizonyos ügyben egy parlamenti vizsgálat kiküldése. Az indítványozó kifejtvén a maga véleményét, az akkori minister, ép ugy, mint most a t. ministerelnök ur, belebocsátkozott az indítvány tárgyalásába, mondván, hogy neki a 48-iki törvény és a házszabályok §-a adja meg arra a jogot. Erre Tisza Kálmán, akkori t. képviselőtársam, miután a tárgyalást nem akarták megengedni, hivatkozván a házszabályokra, ekkép nyilatkozott. (Halljuk! Halljuk!) „A házszabályok 101. §-a kimondja, hogy az indítványozó kifejtvén indítványát, a ház érdemleges tárgyalás nélkül szavazás útján dönti el, vájjon az illető indítványt tárgyalni akarja-e vagy nem, mert a 127. §. már egészen másról szól, szól azon esetekről, midőn a tanácskozás már megindult és szól arról, hogy a tárgyalás és tanácskozás megindulása után a ministerek szót kérhetnek mindig." (Derültség a szélső' baloldalon és felkiáltások: íme!) Nem hivatkozom arra, a mit a t. ministerelnök ur, akkori képviselőtársunk mondott, hogy a minister urak jónak látják a házszabályok ellenére mindig legutoljára és legutoljára beszélni, mondván, hogy a ministerek olcsó dicsőséget vadásznak, csak akkor szeretnek szólni, ha már