Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-57

74 57. országos ülés telén véleményemet elmondanom. (Halljuk !) Akár a rendőrség, melynek tulajdonképeni kötelessége, akár a városi hatóság, mely mai nap a színháznak fentartója, minden első előadásra két értelmes és tisztességtudó egyént, hivatalnokot vagy bizottsági tagot küldene ki, a kik, ha az előadott darabokban a közerkölcsiség ellen valamit találnának, arról elöljáróiknak jelentést tennének, és ha, legyen az a városi tanács, vagy pedig a főkapitány, a jelentést alaposnak találná, meg fogná inteni a színházigazgatót, hogy a megrovótt helyeket megváltoztassa és másokkal cserélje fel; az illető igazgatónak egyébiránt joga lévén a belügyministernél orvoslást keresni, illetőleg az ügyet hozzá föllebbezni. Ismétlés esetéit birság alá esnék, vagy ha az ellenkezés tovább tartana, a megrovott színdarab egyenesen betiltatnék. Én nem állítom, hogy ezen módja a felügyeletnek a legtökéletesebb ; (Egy hang a szélső balfelŐl: A legrosszabb!) szívesen hozzájárulok bármely máshoz, a mely ezélra vezet. Azt azonban, hogy semmi se történjék, részemről nem tartom megengedhetőnek. Nincs Európában ország, nincs nemzet, a melynek a színházakat, illetőleg a színházakban történő előadások erkölcsiségét illetőleg törvényei ne lennének. Magában Angliában létezik ily törvény, mégpedig, mely az előleges czenzurát rendeli el. Én nem előleges czenzurát, én utólagos felelősséget kívánok. A szabadság fogalmától a felelősség elválaszthatatlan! A ki szabad akar lenni, kell, hogy kész legyen arra, hogy tetteiről számot adjon. Ha nem szabad a sajtó utján — pedig a sajtószabadság csakugyan mindnyájunk becses kincse — a közerkölcsiség ellen véteni, miért legyen szabad azt és a közönséget a színpadon botránkoztató módon megsérteni. Felelősség nélküli szabadság önkényre vagy fejetlenségre vezet. Amerikában minden polgármesternek joga van az erkölcsiségbe ütköző színdarabokat a színpadról letiltani, az ilyen müveket lefoglaltatni; tovább megyek, minden egyes színházlátogatónak joga van ilyen esetben biró elé idéztetni a színházigazgatót. Pedig azt tartom, hogy valamint az angolok, az amerikaiak is tudják, mi a szabadság, — és nem gondolom, hogy érdekünkben állana rajtok e tekintetben túltenni és az erkölcstelenség szabadságát proklamálni. De legyen bár ugy, t. ház, hogy a fennálló törvények, hogy a meghozott szabályrendeletek, a melyek meghozatalára törvény értelmében volt és van a városi hatóságnak joga, nem elegendők arra, hogy a baj orvosoltassék, miért tartózkodjunk ez esetben attól, hogy külön törvény által gondoskodjunk az erkölcsiség megóvásáról. Ez szoros kötelességünk, mert az erkölcsiségnél a nemzetnek fontosabb érdeke nincsen. Panaszkofebrnár 16. 1882. dunk az erkölcsök hanyatlása miatt, ugy a közmint a magánéletben; és panaszaink, fájdalom, nem alap nélkül valók. Én nem állítom, t. ház, hogy a köz- és magánerkölcsök között mindenkor és mindenkire nézve szoros összefüggés létezik, de hogy az erkölcstelen, sikamlós, szeméremsértő olvasmányok és az ilyen irányú szini előadások különösen az ifjúság erkölcsét megmételyezik, azt állítom bárki ellen és bármikor. (Igaz! Ugy van!) Vannak, a kik azt állítják, hogy 1848 előtt nemcsak a közerkölcsök — a mi iránt kétség sem forog fenn — hanem a magán, a házi erkölcsök is tisztábbak, jobbak voltak, mint jelenleg. (Halljuk!) Én nem bocsátkozom ezen kérdésnek a fejtegetésébe, azonban azt igenis merem állítani, hogy 1848 előtt a fővárosi magyar közönség nem tűrt volna meg a színpadon olyan darabokat, minők mai napság a népszínházban adatnak elő, (Igaz! Ugy van!) undorral utasította volna vissza. Többet mondok: (Halljuk!) a fővárosi közönség mai nap sem szenvedné meg ugyanazon darabokat a nemzeti színpadon (Igaz!) és pedig nem a műfaj különböző volta, hanem ama daraboknak sikamlós, erkölcstelen természete miatt. S vájjon a mi a kerepesi ut elején veszedelmesnek látszik, meg legyen-e engedve a kerepesi útnak köt epén? Vájjon azon közönség, mely a népszínházát látoga'ja, kevesebb figyelmet, kevesebb tiszteletet érdemel-e ugy a sziuházigazgatóság, mint, hozzáteszem, a hatóság avagy a törvényhozás részéről annál, a mely a nemzeti színházba szokott járni? Vagy az erkölcstelenség megszűnik erkölcstelenség lenni, hogy ha más színpadon adatik elő? Imc, t. képviselőház, ezek azon okok, a melyek indítványom mellett szólnak. Midőn azt ezennel pártfogásukba ajánlom, engedjék meg, hogy egyszersmind hozandó határozatuknak következéseire figyelmesekké tegyem. Ha elvetik az indítványt, az illetők bátorságot fognak meríteni abból, hogy az eddigi irányt ne csak kövessék, (Ugy van!) hanem ha lehet, még fokozzák ; (Igaz !) mig ellenkező esetben a bajnak, a mely ellen mindnyájan panaszkodunk, gátat fognak vetni. Az első esetben súlyos felelősséget vállalnak magukra úgy a jelen, mint az utókor előtt, mig a másodikban a szerető atyák, a gondos anyák áldása, az egész nemzet elismerése és az utókor hálája fogja követni tettüket. Válaszszanak! (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk!) Már más alkalommal és nem régen nyilatkozván ezen kérdésben, (Halljuk!) most ez alkalommal a lehető röviden kívánok szólani. Megjegyzem mindenek előtt, hogy ma nem