Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-57

57. országos ülés február 16. 1882. 75 a határozati javaslat elfogadásáról vagy elvetéséről van szó, hanem legalább is első sorban annak megállapításáról, hogy kivánja-e azt a ház napirendre kitűzni, "akarja-e tárgyalni, vagy nem ? (Ugy van !) És én előre is bocsátom, hogy az általam röviden előadandóknál fogva a magam részéről már csak azért is azt tartanám czélszeríínek, hogy az indítvány ne tűzessék ki a napirendre, mert hogy az formaszerűleg elvettessék, mi félreértésekre adhatna alkalmat, magam sem óhajtom. Viszont azonban őszintén kimondom, hogy elfogadásától nem csak hasznot nem várnék, de sőt azt hiszem, sok bajt és nehézséget idéznénk fel ez által. {Helyeslés a jobbóldalon!) Én azt tartom, hogy az ilynemű felszólalásoknak, mint a minő a képviselő uré volt, még ha határozati javaslat utján conerét alakot nem öltenek is, meg van bizonyos — általam is elismert — erkölcsi hatásuk. Ha a színházak sikamlós előadásairól szigorú birálat mondatik s e bírálat helyesléssel találkozik , én azt hiszem, hogy ezzel a várható eredmény eléretett; tovább menni pedig az én nézetem szerint nem helyes. A t. képviselő ur hivatkozik az 1848. évi törvényre. {Halljuk!) Hivatkozik a vétségekről szóló törvényre. Igazsága van. Ha valaki az erkölcsökből csúfot űz, meg lehet büntetni az 1848-ki törvény szerint, valamint, hogy ha valaki szemérmet sértő cselekményt követ el, meg lehet büntetni a vétségekről szóló törvény szerint. Azt hiszem azonban, hogy lehet valamely darabban olyan — és ilyen a legtöbb eset — a mi nem egyezik meg a szigorú erkölcsi fogalmakkal, de azért még nem lehet mondani, hogy a darab a jó erkölcsökből csúfot űz, mert azon jeleneteket, melyek ellen kifogása van a t. képviselő urnak és van nekem is, előidézheti épen ugy, hogy utólagosan még tán büntetésben is részesülhetnek az erkölcstelenség elkövetői; igen, de az a jelenet megvolt, az a jelenet előadatott, pedig nem űzött vele csúfot a jó erkölcsökből. Épen ugy van ez a szemérmet sértő cselekményekkel. Egy színpadi előadásban sok lehet és van is sok olyan, a mi a szigorú erkölcsi bírálatot ki nem állja, pedig azt mondani, hogy az ilyenek épen szeméremsértő cselekményt foglalnak magokban, csakugyan nem lehet. {Ugy van! a jobboldalon!) Tehát ha a fennálló törvényeken túlmenve intézkedni akarnánk, igenis bele esnénk azon bajba, a melyet a múlt felszólalásomban is jeleztem. Én, higyje el a t. képviselő ur, — bár igen ritkán tudok a színházba eljutni, — nagy érdeklődéssel viselkedem, kötelességszerűleg is, a színházi ügyek iránt. {Halljuk!) Megszereztem j a franczia, a német, az olasz rendeleteket és a mennyiben ezen nevet egynémelyike* megérdemli a törvényhozási intézkedéseket, de olyat, a mely nézetem szerint czélhoz vezethetne, a nélkül, hogy valóban nem a szabadosság, de a szabadság meglehetős önkényes korlátozására ne vezessen, nem tudok. Francziaországban Parist illetőleg — és ez a rendelet a szükséges változtatásokkal, ugy tudom, ott ma is megvan — az engedélyt a császári ház ministere adta, az előzetes engedélyt a darab átvizsgálása után. Ezen felül minden franczia praefectnek joga volt és van ahhoz, hogy bár valamely darabnak előadása Parisban megengedtetik, ha ő ugy találja, hogy annak színre hozatala az ő departementjának viszonyai között nem czélszerü, előadását megtiltsa. Tehát ott egyesegyedül egyes személyek appretiatiójától függ valamely darab előadását megengedni, vagy meg nem engedni. Németországban, elismerem, mutatkozik némi eredmény, habár higyje el a t. képviselő ur, láttam ott is nem egy olyan darabot, mely a szigorú erkölcsi kritikát épugy nem állja ki, mint azok, a mik a népszínházban adatnak, de ismétlem, ott némi eredmény igenis mutatkozik. Ott is azonban ki van mondva, hogy a színdarabok előzetes megbirálása magasabb rendőri hivatalnokok kötelessége, tehát erre nézve előzetes censura van ott behozva. Olaszországban ilyen keresztülható intézkedés, tudtommal legalább nincs. Látjuk tehát, hogy Francziaországban, mint a képviselő ur is elismerte, az ott fennálló intézkedésnek nincs meg az óhajtott eredménye, mert nálunk még nem adnak elő mindent, a mit ott adnak, daczára mindazon előzetes censuralis eljárásnak mely ott létezik; Németországban, elismerem, van némi eredmény, de az sem teljes s a darabnak előzetes censurálásával jár. Olyan eljárás mellett, minőt a t. képviselő ur javasolt, méltóztassék megengedni, de először is mindenesetre a sérelem ismételten elkövethető volna, mert hiszen először bírálatot gyakorolna az a két odaküldött egyén és történetesen még az is megeshetnék, hogy ők sem értenének egyet, a mennyiben az egyik sértőnek, az erkölcsiség ellen vétőnek találna valamit, a a másik pedig nem s akkor aztán még egy új commissiót kellene kiküldeni, hogy most már az bírálja meg a darabot; ez aztán jelentést tenne a tanácsnak, vagy a rendőrségi főkapitányságnak és meglehet, hogy ott is különbözők volnának a vélemények, de bajos is volna a jelentésből ítélni, utoljára tehát a tanácsnak mint fórumnak in corpore kellene odamenni, hogy lássa tehát azt a darabot. {Derültség.) S a mikor ez sem elég, a legvégén azután, 10*